Meg kell értened! (Niall Horan ff.) /w Zayn Malik

6. rész

Az illat más most és olyan csend van a szobában, csak egy folyton ismétlődő sipolás hallatszik. Majd ajtó nyílik, valaki bejön rajta a szememet probálom kinyitni, de nem sikerül még mozognom sem. Hallkan közeledik az ágy felé amin fekszem majd egy széket húz mellém és leül. Semmit nem hallok a szuszogásán kívűl, de felismerem azt. Hogyne ismerném fel, hisz egy olyan estét töltöttem el vele ami életem legcsodálatosabb estéje volt, és olyan reggel kelltem mellette amikor mellkasán megpihenve éreztem szíve heves verését és édes szuszogását hallottam fejem felett. Niall volt az. Nem hagyott magamra a házban, értem jött akármennyire elakart felejteni most mégis az életemet köszönhetem neki ezzel. Eszembe jutott Zayn mivan, ha Niall is most monoklival az arcán ül itt. Szívem gyorsabban kezdett verni amit a kis kütyü is jelzett. Mikor csak a kezemet megfogta és szememet kinyitottam. Semmi baja, hála égnek semmi baja.
- Mi történt?- öt perc szótlanság után kérdezett
- Nem tudom.-feleltem
- Zayn tette?-nézett ki az ablakon.- Megtudta?
- Nem az ő hibája.-folyt le egy könnycsepp az arcomon.- Én rontottam el mindent, de téged nem bántott ugye?
- Nem találkoztam vele, csak egy pár fenyegető üzenetett hagyott.-válaszolta
- Nem tudom mit csináljak. Nem akarom, hogy bántson téged Niall!- ekkor fordította vissza rám tekintetét.
- Nem fog! És téged sem..-szakította félbe mondanivalóját az ajtó nyitódása. Egy nővérke lépett be megkérdezte, hogy minden rendben-e aztán ment is és Niallnek is távoznia kellett. Azt mondta meglátogat holnap, de mondtam nem kell.

*2 nap múlva*

Niall minden nap jött érdeklődni hogy vagyok. Sajátfelelősségre elhagytam a kórházat. Zayn azóta nem keresett, rajtam még látszik egy két lila folt és a fejemen a kötés. Hazakell mennem, azaz Zaynhez elhozni a cuccomat úgy döntöttem valahol messzebb veszek ki egy lakást egyenlőre. Épp, hogy benyitottam a házba Zayn fogadott szinte a bejáratnál.
- Merre voltál szívem?-jött oda hozzám majd levette a kabátomat és az ajtóhoz nyomott, megijedtem.
- A kórházban.-néztem szemeibe ami a gyűlölettől csillogott.
- Igen? És milyen volt?-kérdezte
- Zayn most felmegyek összepakolok!-jelentettem ki
- Mi? Nem mész te sehova! Nem szeretsz már?-kérdezte és a csuklómat szorongatta közben.
- Nem Zayn!
- A kurva életbe is csillagom!-kiáltott fel.- Nem mész sehova innen, ha azt akarod, hogy Niallnek semmi baja ne legyen.- rántott meg és a földre estem
- Miért teszed ezt?-kérdeztem tőle
- Mert te engem szeretsz, nem azt a nyomorultat megértetted?- rángatott fel a padlóról, de továbbra is szorongatta karomat
- Veled maradok, ha nem bántod oké?-néztem rá
- Megbeszéltük szépségem, de ha egyszer is elmersz innen szökni vagy menni a tudtom nélkül Niall halott lesz értve vagyok csillagom?- húzott magához, én csak bologattam ő pedig megcsókolt nem csókoltam viszza.
- Szívem az is benne van az alkuba, hogy kielégítesz nem tudtad?-ijedtem meg Zayntől majd nyeltem egyett ès megcsókoltam.
- Ezt már szeretem!- jelentette ki önelégült fejjel
Felmentem a szobánkba ahol leültem az ágyra pont a tükörrel szemben és néztem magam. Hogy hova süllyedtem és, hogy most mit teszek. Telefonom csöngése zavarta meg a gondolatmenetemet mire gyorsan kihúztam a zsebemből nehogy Zayn meghallja csengését.
- Hallo?-szóltam bele suttogva
- Most merre mész? Mit fogsz csinálni?- Niall volt az. Nem tudom mit mondhatnék, ha azt mondom Zaynnel maradok, mert ha nem akkor megöli az nem jó, mert mindenképp eljönne értem és akkor bántaná Zayn. De, ha azt mondom, hogy elköltözök rájön, hogy nem és mérges lesz rám amiért hazudtam.
- Kat?-szólított nevemen mikor már egy ideje halk volt a vonal
- Jaj itt vagyok, nem tudom mi lesz még, de értesítelek majr rendben?- nyugtattam meg
- Rendben! De nálam vagyis itt, ha szeretnéd egyenlőre jöhetsz hozzám míg minden rendbe nem jön.-ajánlotta fel
- Aranyos vagy, gondolkozok rajta. És Niall, Köszönöm!
- Majd akkor beszelünk, szia!- köszönt el
- Szia.- köszöntem én is majd az ágyra dőltem, mikor Zayn nyitott be egy ideig nem szólt semmit csak nézett rám ami megrészisztett. Mivel későre járt az idő fekvéshez kellett már készülődnünk, de nem akartam, hogy egy olyan ember mellett feküdjek le, mint Zayn. Nem tudtam pedig mást tenni, ez is az alku része volt.
- Ma mibe alszol?-kérdezte perverz mosollyal az arcán.
- Ruhában Zayn!-válaszoltam flegmán
- Na, na csak szépen lépett közelebb. Majd ő egy boxerre vetkőzött csak úgy, mint szokott este és bebújt az ágyba.
- Holnap reggel közös zuhany?-kérdezte meg, kezét a kezemre csúsztatva, mire nyeltem egyett és bologattam. Majd én egy hosszabb pólómat vettem fel és egy laza pizsi alsót és én is bebújtam az ágyba, mikor a lámpához nyúltam és lekapcsoltam azt. Éreztem Zayn nyugtalanságát aztán közelebb hajolt én háttal voltam neki, ő átkarolt és a fülembe súgta "szeretlek".
- Zayn...-bámultam magam elé, nem tudtam mit kellenne mondanom, hogy 'ne kapjak fekete pontot' így csak hagytam elszállni a mondatot a semmibe. Zayn nem zavartatta magát a fejemet puszilta meg majd mégközelebb jött és végigsimitott az oldalamon, mire felszisszentettem.
- Pont ott fáj, kérlek óvatosabban.-szóltam rá, úgy látszik most megértette és levette kezét onnan, ezért nagyon hálás voltam és jól esett, hogy most emberszámba nézett. "Te vagy a legszebb kincs a világon" suttogott újra a fülembe.
- Én... Ne mondj ilyeneket nekem Zayn! Nem érdemlem meg és te is tudod! Aludjunk! Jóéjszakát!-köszöntem el, mire ő ismét hajamba puszilt és éreztem, hogy elszundít. Én még sokáig nem tudtam aludni, csak Niall járt a fejembe, azért, hogy megvédjem vele maradok, ha kell és nem érdekel, ha sokszor fog bántani csak Niall legyen biztonságban. Sokkal jobbat érdemelne nálam és ezt ő is jól tudja, csak voltam olyan hülye, hogy nem engedtem el, hogy megtalálja azt akit igazán szerethet és az övé lehet. Nem érdekel most, hogy velem mi van az érdekel, hogy vele mivan. Azt akarom, hogy semmi baja ne essen és ez úgy sikerülhet csak, ha Zaynnel maradok... Jóéjszakát Niall! Majd lassan nekem is álom esett szememre.