Yukine x Reader HUN |Befejezett|

7. fejezet

Olvasó szemszöge:

Bementem a házba ahol a nappali tárult elém. A kanapén anya ült a szemei könnyesek voltak. Apa a kezét a anya vállan pihentette és simította a hátát. Amikor nyílt az ajtó a szemek rám szegeződtek.
- (K/N)! Hol voltál?! Úgy aggódtunk-rohant oda hozzám anya és szorosan átölelt.
-S-sajnálom!-mondtam lehajtott fejjel.
-Miért nem jöttél haza?-kérdezte apa.

Sóhajtottam egyet majd belekezdtem:
-Petrával sétáltunk a parkba ahol Yamáékat is láttuk és hallottuk majd később haza indultunk. Petra már el is indult a másik irányba én meg haza...-elkezdtem sírni.- Majd miközbe sétáltam egy férfi kezdett el követni. Én gyorsabban kezdtem futni amire ő is. Arra gondoltam hogy ha egy kisebb utcába befordulok lerázhatom, de az egy zsákutca volt. Odajött hozzám, egy kés is volt nála. Közelhajolt hozzám majd megnyalt. Undorító volt. Fel is pofozott. A ház tetején két alakot láttam én sikoltoztam. Amire a férfi újra megpofozott és elájultam.
Később egy idegen házban ébredtem. A megmentőim házában. Belázasodtam és mondták maradjak még. Egy velem egyidős körüli fiú és egy fiatal felnőtt srác mentett meg. Akik elvittek hozzájuk. A fiúval összejöttem. Szeretem és ő is engem.-sírásomat pirulás is követte.- Ma is haza akart kisérni de végül Hiyori kisért haza. Ő ismerte őket. Annyira sajnálom.

Anya a történet után elkedett kérdezgetni:
-Ugye nincs maradandó sérülésed? Fáj valami? Van még lázad? Nem vagy fáradt?
-Már semmi bajom anya. Jól vagyok.
-Meg kellene köszönnöm nekik hogy megmentettek.-hangzott apától aki a egy hajsimítás után leült a fotelba és olvasni kezdett.
-Majd én átadom neki. Mindig elfoglaltak.
-Rendben.

A beszélgetés után a szobámba vettem az irányt ahol egy kéz elkapta a karom majd egy szobába rántott.
(K/N)!!!! Hol a fenébe voltál? -ordított rám Yama. Aggódtam érted.
-É-én......engem megtámadtak..
-Mi?....bántottak?
-Szerencsére nem. Yukine és Yato megmentett.
-Yukine? Yato? Ök kicsodák?
-á mindegy. De most szeretnék megfürdeni.
-Okés.

A fürdő felé mentem majd engettem egy kád meleg vizet és beleültem.
Már tíz perce fürdök csak én és a csend ....amikor ezt a nyugalmat hirtelen a messsenger hang megtöri.
Megnéztem. Yukine írt.

Yukine: Szia Cukim. Sikerült hazaérned? Mizu?

Én: Szia Szivem. Persze. Sikerült megbeszélnem anyáékkal a dolgokat.

Yukine: Remek! Várj bejött Yato...

Én: Okés 😄

Yukine: Most mennem kell mert munkát kaptunk majd beszélünk . Szia 😘❤

Én: Szia 😘💖

Leraktam a telefont majd kimásztam a kádból megtörölköztem és felöltöztem pizsibe. Nemsokkal később vacsoráztunk és mindenki aludni tért.

Reggel kikászálódtam az ágyból felöltöztem a sulis egyenruhámba a hajam megigazítottam. Fogat és arcot mostam majd elindultam a suliba. Persze Yama-val. Egyedül félek az utcára menni. A múltkori eset miatt. Azórák elég unalmasak voltak.

-suli után-

Épp vártam a nővérem amikor egy nálam idősebb fiú jött oda hozzám. Yama korabeli lehet.

-Szia (K/N)! Beszélhetnénk?
-Ismerlek téged? Mit szeretnél?
-Ismered Hiyori-t? Tudod hol van?
-Miért érdekel?
-Azzal ne foglalkozz. Tudod vagy nem? -kezdett ordítozni.

Ekkor épp megjött Hiyori, Yama és Ami.
-Te mit keresel itt és mit akarsz (K/N)-től? -rivallt rá Hiyori.
-Mit ordítozol vele? Nem is ismer!-folytatta Yama
-Téged kerestelek baby...-elkezdte simogatni Hiyori arcát. Amit Hiyori elutasított.
-Hozzám ne merj érni.
A fiú Hiyori kijelentését szúrós tekintettel díjazta és magaval akarta rántani de én tökön rúgtam. Erre ő az említett testrészéhez kapott és Hiyori ki tudod szabadulni a kezei közül.
-Köszi (K/N)! Menjünk el előle nem normális.-tanácsolták a lányok.
-Jó ötlet.-helyeseltem
Majd hazafele vettük az irányt.

Sziasztok. Itt az új rész. Remélem tetszett. Majd hozom a kövit. Sziasztok otakuk. Puszi😘