Yukine x Reader HUN |Befejezett|

13. Fejezet

Gyere Sekki!-szólítottam Yukinét aki kard formájába a kezembe esett. Majd elkezdtem....

-Szeretnél még valamit utoljára üzenni Yukinének?
-Legyél boldog Yukine! Nagyon szeretlek.-lehajtotta a fejét és várt.

-A kívánságod tisztán és érthetően hallottam!
Az eljövetelemmel, én Yato isten....ezáltal elvágoma kötelékeid ezzel a Sekkivel!......Bevégezve!-a kötelékeket elvágtam és (K/N) elájult.

-Yukine!-visszaváltozott emberré és odament (K/N)-hez. Sírt és egy puszit nyomott a szájára. Felevette a karjába majd odajött hozzám.
-Vigyük el Hiyorihoz.
-Várj Yukine! Csak azt akarom mondani hogy szép teremtést választottál és szeretett is. Az ő feláldozása miatt élsz. Meg is tartom az igéretem. Mostantól egészséges vagy újra.-nemsokkal később el is tűnt.
-Gyere kölyök!-tettem a kezem Yukine fejére majd elindultunk.

Odaértünk és felugrottam a nyitott ablakához. Hiyori épp házit csinált.
-Psszt.....Hiyori!
-Yato!!!! Mi a fenét csinálsz az ablakba?
-Itt van (K/N). Elájult. Mindent elmesélünk csak engedj fel a szobádba.

Hiyori kinézett az ablakon, majd a kezét a szájára tette.
-Gyertek!
Beengedett minket és lefektettük az ágyra.
Elmeséltünk Hiyorinak hogy mi történt és hogy itt kell maradnia mert haza nem vihetjük és hozzánk se mivel nem ismer meg minket.
Majd elköszöntünk és elmentünk.

Yukine szemszöge

Annyira fáj! Miért nem akadályoztam meg? Soha nem leszek boldog nélküle, és még Yatonak is fájdalmat okozok.
-Yato!
-Hmm?
-Sajnálom! Sajnálom hogy fájdalmat okozok!
-Hé! Nem is fáj! Ne aggódj miattam!-nyugtatgatott.
Visszaértünk Kofukuékhoz. Nem volt kedvem beszélni, inkább felmentem a szobába.

Olvasó szemszöge

Hiyori házában ébredtem. De miért vagyok itt? Hol van Yukine? Várj!....Nem fejeljtettem el? Ez lehetséges? Mi történt vele? Végül sikerült és megmentettem? Meg kell találnom!
Felkeltem és rohantam is ki, de Hiyori megállított.

-(K/N)!  Jól érzed magad? Hova mész?-elárasztott a kérdéseivel.
-Meg kell találnom Yukinét!
-M-mi? Te nem felejtetted el? Dehát elvágták a kötelékeidet a Túlvilágiakkal!
-Én sem értem de emlékszem rá! Szeretem! Mindenkinél jobban! Odamegyek hozzá!
-Megyek veled!-felvette a kabátot és elindultunk Yatoékhoz.

Odaértünk és Kofuku jött ki.
-Ó Hiyorin! (K/N)! (K/N)....te hogyhogy itt? Emlékszel ránk?
-Igen Kofuku! Nem felejtettelek el titeket!
Yato is megjött de ő nem lepődött meg! Cseppet sem!

-Yato! Te nem is vagy meglepett! De hát (K/N) emlékszik ránk!-Kofuku odajött átölelt.
Yato csak elégedetten mosolygott és kijött Ő!
Yukine! A szemei kisírtak és duzzatak voltak. Amikor meglátott a szemei kikerekedtek és rohanni kezdett felém!
-(K-K/N)...Te tényleg emlékszel ránk? Nem felejtettél el?-szorosan átölelt és elkezdett sírni. Majd én is rákezdtem. Yukine után jött Hiyori, Yato és Kofuku is. 5-ös ölelésbe fonódtunk. A végére Daikoku is megjött es ő is csatlakozott az öleléshez.
-Jó munkát végeztél (K/N)! Olyan énjét mutatta meg Yukine amit nekünk még soha.-mondta Yato. Erre elpirultam. De volt egy dolog amit még nem tudtam. Hogy mégis hogy emlékszek rájuk.

Yato...Hogy emlékszem rátok? Ez hogy lehetséges?
-Amikor elbúcsúztál Yukinétől, tudtam hogy a ti kapcsolatotok szoros, és ha elszakítom a kötelékeid tőle, Yukine magába zuhan, és nem fog tudni normálisan dolgozni. Ezért mindenkivel elhitettem hogy megteszem, de csak megkarcoltalak hogy elájulj. Így Nora is elhitte.
-Köszönöm Yato.-átöleltem.
-Szüksége van rád! Szükségünk van rád!-ez annyira jól esett. A családba tartozom!

Yukinével felmentünk a szobába és ölelésbe fonódtunk.
-Annyira féltem hogy meghalhatsz!-a fejem a mellkasába frtam a fejem.
-Én is féltem! Féltem hogy soha többé nem találkozhatunk! Annyira szeretlek (K/N)! Nem választhatnak el minket többé!-felemelte a fejem az államnál és hosszú csókba kezdtünk. De abba kellett hagyni a levegőhiány miatt.
-Én is szeretlek Yukine!

Örökké együtt leszünk!

                         -VÉGE-

Sziasztok! Na végére is értem a történetnek. Mindenkinek köszönöm szépen a vote-okat és a kommenteket. Ngyon szerettem írni ezt a történetet, és a szivemhez is nőtt. De egyszer be kell fejezni. Mégegyszer köszönök mindent! Sziasztok! Puszi! 😘