Yukine x Reader HUN |Befejezett|

10. Fejezet

Olvasó szemszöge:

Már két napja történt a baleset. Yukine még nem ébredt fel. A fertőzések eltűntek róla de nem történt más. Láza is volt. Itt vagyok mellette amennyit csak tudok. Hiyori is itt van sokat. Aggódik érte mint a többiek, de a legtöbbet én vagyok bent vele. Nem akarom elveszíteni.

Most éppen a borogatást cserélem le a homlokáról.  Úgy érzem lentebb ment neki.
A mosdóhoz sietek a ruhát bevizezem,kicsavarom és már megyek is vissza a szobába. Amikor beértem Yukine elkezdett köhögni. Odarohantam hozzá.
-Yukine! Felébredtél?-szólongattam annak reményében hogy felébredt.
A köhögés alábbmaradt majd újra mozdulatlanul feküdt.
Sírni kezdtem.
-Yukine ébredj fel...-szipogva kérleltem. A mellkhasára borultam és végiggondoltam az eddigi közös életünket. Igen kevés emlék de a legjobbak. Többet akarok. Vele. Együtt.
Amikor elősször megláttam a suli előtt. A szép narancs szemeit. Szőke kócos haját.....Amikor Ő és Yato megmentett attól a szeméttől és ő gondoskodott rólam.....majd megcsókolt mert ő is szeret. A közös sétánk....de az a séta....a séta miatt van Yukine ebben a helyzetben ha aznap este nem megyek oda hozzájuk és nem megyünk el sétálni akkor most Yukine jól lenne....Az én hibám! Mondta hogy veszélyes együtt járkálni mert Nora és az ayakashik a közelben lehetnek. Védett engem. Erre én bajba sodortam....ezt soha nem bocsátom meg magamnak....A könnyek szaporáztak le az arcomról amikor hirtelen a fejemen melegséget éreztem. Simítást. Ami megnyugtatott.

Felnéztem és Yukine ébren volt.
-YUKINE! Hálistennek!-olyan erősen öleltem át mint még senkit soha.
-Yukine....sajnálom......a-az én hibám volt. Nem kellett volna bajba sodornom téged. Engem kellett volna megtámadjanak.
-(K/N).....
-Nekem kellene itt feküdnöm lázzal....te nem érdemelted meg...
-(K/N)!!!  Ez nem a te hibád és ezt felejtsd is el! Nem tudhattuk hogy akkor pont ott csapnak le ránk. De nem te vagy a hibás. Én annál inkább. Tudtam hogy az ayakashik figyelhetnek főleg este. Mondhattam volna hogy inkább menjünk másnap nappal.
-De....
-Shhhh....ne mondj semmit. Jól vagyok!

Átölelt és a vállán megnyugodtam.
Nem sok kellett hogy kinyitódjon az ajtó.
Mindenki bejött...Yato, Hiyori, Kofuku, Daikoku sőt még két idegen is egy szőke lila szemű lány és egy barna hajú zöld szemű srác is.

Yuki!! Végre felébredtél!!-vonyított Kofuku és átölelte. indenki csak nevetni tudott. Olyanok mint egy család....amibe én is beletartozok? Áh nem hiszem. Egy átlagos lány vagyok.
-(K/N)! Azt ugye tudod hogy te is a családba tartozol.-bögdöste meg az arcom Kofuku és engem is átölelt. Így már hármas ölelésben voltunk majd a többiek is csatlakoztak. Szegény Yukine már alig kapott levegőt.
-ömm....most már elég.-erőszakolta ki a szavakat magából Yuki. Elengedtük. Majd kaptam Yukinétől egy csókot az arcom vörös lett mint a paradicsom.

-Szia a nevem Kazuma. Én Bishamon regáliája vagyok. -kezet fogtunk és mosolyogtunk. Odajött a szőke hajú lány is. -Szia Bishamon vagyok. Egy isten. Mint Yato. -vele is kezetfogtam. -Én is örülök hogy megismerhettelek titeket.

Egész nap csak beszélgettünk és nevetgéltünk. Majd estefele mindenki hazament. Yato Hiyorival beszélgetett kettesben, Kofuku és Daikoku a konyhában voltak. Mi Yukine szobájába mentünk.
Az ágyra feküdtünk és a hajam kezdte el birizgálni.
-Yuki....
-hmmm....
-Nem akarlak elveszíteni. Soha!
-Én se téged Cuki. Mi együtt leszünk! Örökké!
-Nagyon szeretlek!
-Én is téged.
Átölelt. Én a mellkasába nyomtam a fejem és éreztem az illatát. Annyira megnyugtató. Olyannyira hogy nem sokkal később elnyomott az álom.

1 héttel később

Yukine egyre jobban van. Vele vagyok majdnem minden nap. Csak néha megyek haza mert anyáék aggódnak. Nem tudom hogy tudnám elmondani nekik. Csak azt tudják hogy van barátom. Úgy gondoltam mondom Yukinak hogy ma menjünk el és bemutatom nekik.

-Yukine....
-Igen cuki?
-Be szeretnélek mutatni a szüleimnek.
Egy kicsit hezitált majd pár másodperc csend után válaszolt. -Rendben. Mikor?
-Ma?
-Oké csak szólok Yato-nak hogy elmegyünk
Bólintottam majd kiment. Addig kicsit rendbe szedtem magam.

Nem sokkal utánaeg is jött Yukine.
-Mehetünk?
-Uhum.-bólintottam. Megfogta a kezem majd el is indultunk haza.

Megjöttünk!
A konyhából hangokat hallottam gondoltam ottvannak.
Bementem és igazam lett. Anya főzött apa pedig segédkezett.
-áh Szia (K/N) ki ez a jóképű fiú?-kezdte anya.
-Csak nem ő a barátod?-apa folytatta.
Igen.
-A nevem Yukine. Örülök hogy megierhetem.-kezet fogott apával majd kézencsókolta anyát.

Beültünk a nappaliba majd beszélgettünk.
Úgy mondtuk a szüleimnek hogy tanuló és árva. Hogy ne kérdezősködjenek a szüleiről. Meg hiába beszélnénk valószínűleg elfelejtenék.

-Mi felmegyünk a szobába. -mosolyogtam anyára és apára, megfogtam a kezét és a szobámba húztam.
Leültünk az ágyamra és megfogta a kezem beszélgettünk majd elmentem megfürödni és bebújtam az ágyba. Ezt tette Yukine is utánam. Az ágyban a mellkasán aludtam el.

Éjszaka arra keltem hogy Yukine nagyon szuszog. Felkektem és a teste tiszta víz volt. Lázas volt. Újra. Ez mi lehet. Holnap vissza kell mennünk Kofuku-ékhoz hogy megnézzék mi ez. Ma este túl veszélyes lenne. Anyáéknak meg nem szólhatok. Csak bírd ki addig.....

Sziasztok! Remélem tetszett a rész. Nemsokára jön a kövi. Puszi! 😘