Gyilkos társaság [5SOS]

|10.|

Miután végeztünk a kis "bevetésünkkel",hazamentünk. Otthon letusoltam és hajatmostam, aztán lementem a nappaliba Hemmingshez.
-Luke?-néztem rá.
-Mondjad.-mondta úgy hogy folyamatosan a telefonja képernyőjét bámulta.
-Holnap ugye tényleg elviszel apáékhoz?-kérdeztem rá.
-Ja. Mondtam ma, hogy elviszlek.-mondta.
-És mit fogunk nekik mondani?-folytattam a kérdezgetést.
-Majd holnap megbeszéljük.

Másnap mielőtt elindultunk vagy kétmilliószor átvettük a szöveget, amivel a család elé állok.
Mikor odaértünk haboztam egy kicsit mielőtt bementünk az épületbe.
Luke megszorította a kezem, ezzel arra utalva, hogy ne parázzak annyira.

Felmentünk a szoba elé és bekopogtunk. Miután kinyílt az ajtó, apa búskomor tekintete hirtelen kivirult és rögtön magához húzott.

-Ki az szivem?-hallottam meg Rachel hangját.
Apa után Rachelt ölelgettem, majd az öcsémet és csak akkor vettem észre hogy anya is ott van. Gyorsan odamentem hozzá és megöleltem.

-Hová tűntetek? Halálra aggódtuk magunkat.-tette fel apa a kérdést.

-Eltévedtünk, sötét volt és a telefonunk is lemerült. Valakik elraboltak, de nem emlékszünk hogy néztek ki, végig maszk volt rajtuk. Pár nappal később éjszaka, Luke és a haverjai ott akartak hülyülni, bulizni ahol mi voltunk. Akik elraboltak minket és figyeltek napokon át, összevesztek velük, elkezdtek verekedni. Mivel Hemmoék többen voltak, és volt náluk üres sörös üveg, ezért ki tudták ütni a fogvatartóinkat. Mikor megláttak minket kiszabadítottak és gyorsan elvittek onnan. Náluk voltunk még egy-két napig, merthogy ki voltunk ütve. Többször is elkábítottak minket és rosszul voltunk.-mondtam a már betanult történetet. Tudjuk, nem a legjobb sztori, de jobbat nem tudtunk kitalálni.

-Úristen. Jól vagy? Avary hol van? Bántottak? Adtak enni? -bombázott kérdésekkel anya.

-Jobban vagyunk, hála a srácoknak. Avary is valószínűleg nemsokára itt lesz. Ennivalót kis mértékben kaptunk. De nem bántottak szerencsénkre.

-Köszönjük amit tettél.-mondta Rachel Lukera nézve.

-Szóra sem érdemes.-mosolygott Luke.

-Holnap reggel hazamegyünk. 8-kor indul a gépünk.-mondta apa.

-De én nem akarok haza menni.-néztem apámra.

-Nem kérdés volt.-jelentette ki.

-Figyeljetek, tudom mi történt, és megértem miért akartok ilyen gyorsan eltűnni innen. De nem fogok hazamenni.-álltam fel, hogy szembe lehessek mindenkivel.

-És szabad tudni miért?-ráncolta anya a szemöldökét.

Én odaálltam Luke mellé és összekulcsoltam ujjainkat. Majd felemeltem, hogy biztosan mindenki észre vegye.

-Ezért.-mondtam.

-Értem én babám, szerelmes vagy. De otthon velünk biztonságba lehetsz.-mondta apa. A szívem a torkomba dobogott. Legszívesebben már pakolnám a cuccaimat, hogy minél hamarabb eltűnhessek innen. De nem, szembe kellett szállni a családommal, el kell tőlük költöznöm. Mindezt azért, hogy emberek életét vegyem el.

-Apa, ha visszamennék, ott is ugyanígy eltudnak rabolni. Luke mellett én biztonságban érzem magam. Most nem arról van szó, hogy mellettetek nem. Tudom, ott van mindenünk. A ház, a holmijaink, a családtagok, az emlékek, a múlt, az életünk. De nem megyek vissza. Sajnálom.-a kis monológom közben legördült pár könnycsepp.

Hemmo szembe fordított magával, hogy le tudja törölni a könnyeimet és egy puszit adjon a homlokomra.

-Nyugi.-legszivesebben úgy gyomorszájba verném most.

-Jó, akkor maradok én is.-mondta anya.

-Akkor mi is.-mondta Rachel.

-Mindenetek ott van. A munkátok is.-mondtam.

-Nem baj. Keresünk itt.-mondta Rachel.-Könyvelő vagyok. Hamar találok.

-Én is találok majd. Beadom pár helyre az önéletrajzom.-mondta anya.

-Nincs erre szükség. Menjetek csak. Majd megyünk mi is. Pár havonta.-próbáltam tovább győzködni őket, arról hogy menjenek vissza Amerikába. Sok mindenkiben felmerülhet a kérdés. Miért akarom őket elküldeni? Ha hallanának valami gyilkosságról, egyből baj lenne és aggódni kezdenének, ezért azonnal haza akarnának vinni. Hemmings pedig nem hagyná.

-Nem hagyunk itt titeket.-mondta apa.

-Apa. Beszélünk majd mindennap. Esténként felhívlak titeket. Skype-on is tudjuk hívni egymást. Megleszek. És ha véletlen szakítanánk, egyből visszamegyek New Yorkba. Ígérem.-remélem sikerül hatnom rájuk.

Hosszas beszélgetés után sikerült rávennem őket, hogy menjenek vissza. Átmentünk Hemmoval a régi szobámba, ahol már ott volt Avary és Calum.

-Csá!-köszönt Luke.

-Hello! Na hogy ment?-kérdezte Cal.

-Undorító faszfejek vagytok. Mindketten.-mondtam, s elkezdte pakolni a ruháimat.

-Legszívesebben mennék velük.-mondta Avary.

-Én is így vagyok vele. Tudod milyen nehéz volt megjátszani, hogy együtt vagyok ezzel?-mutattam Lukera.

-Pakoltok is a sok duma közben?-kérdezte Luke.

-Te inkább fogd be.-mondtam.

-Te meg állítsál magadon. Kezd belőled elegem lenni.

-Akkor miért nem hagyod hogy elmenjek?-kérdeztem.

-Nincs olyan jó szívem.-mondta.

Tudom. Régen volt rész.
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész.
Vote&komi

with a my love xx