A Nagyteremben minden szék, szépen, rendezetten állt sorban egymás mellett és mögött 5-5 sorban. A két sor közt egy kis folyosó volt, ahol kényelmesen közlekedhettek az emberek.
Mindenki elfoglalta már a helyét. Csak mi voltunk azok, akik a helyüket keresték.
A terem legelején foglaltak helyet a székeink. Mikor odaértünk, Namjoon elköszönt és felment az emelvényre. Gondolom, ő tartja meg a beszédet.
Épp elhelyezkedtünk a kényelmes székeken, mikor megjelent Lora Néni és megfogta a kezem.
-Veletek- mutatott rám és... Yoongi-ra.-még dolgaim vannak.-mondta, elengedte a kezem, majd sajátjával jelezte, hogy mennyünk utána.
Yoongi-val kétségbeesetten néztünk egymásra, majd a többiek felé küldünk egy segítségkérő pillantást.
Ők egy meglepett nézéssel fordultak Lora Néni felé, aki Namjoon-t nézte az emelvényen, majd egy bocsánatkérő tekintetet küldve felénk, lehajtották a fejüket.
Hmm köszi...
Nagy levegőt vettem, és kezdeményezés képp, elindultam Lora Néni felé, hogy mégse legyek olyan feltűnő.
Yoongi utánam baktatott és mellém érve sétált velem.
Nem beszéltünk, hisz nem tudtuk mi várhat ránk, bár én selytettem, hogy valami a Jóslattal kapcsolatos dolog lesz a téma...
Lora Nénit követve a folyosón, sok festményt, szobrot és műtárgyat csodálhattam meg, amik kiállítási darabként ékeskedtek a folyosón, amit gondolom, csak a birtok lakói és azok vendégei használtak.
Lora Néni kinyitott elöttünk egy nagy fehér ajtót, majd betessékelt minket.
-Na, most ti szépen itt maradtok addig, amíg meg nem jövök.-mutatta fel mutató ujját mosolyogva,majd kiment.
-És az mennyi ideig fog tartani?-kérdeztük egyszerre Yoongival.
Egymásra néztünk, majd egyszerre mosolyodtunk el.
Nagyon édes mosolya van...
Szívem megdobbant, majd zavartan elfordítottam a fejem és elkezdtem körbenézni a szobában.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Antik bútorok, csodaszép csillár, régi képek, és egy teljes falnyi, fölösleges tükör. Tipikus dohányzó szoba volt. Bár, valamiért, kicsit megvolt az a kellemes beütése.
-Nem vagy túl beszédes...-szólalt meg hirtelen Yoongi. Felé fordultam és rámosolyogtam. Viszont tőle nem egy mosolyt, csak egy semleges pillantást kaptam.
-Nem szeretek sokat beszélni, idegen társaságban. Főleg, hogy ez egy olyan hely, ahova nem önszántamból jöttem.-magyaráztam, majd helyet foglaltam az egyik székben. Yoongi követte a példámat, és a másik széket vette célpontjául.
-A bácsikád... Tudom... Amúgy, normálisabban bemutatkoznék. Min Yoongi vagyok. A második legidősebb herceg a családban.-állt fel, majd meghajolt.
-Őhm...Min Hara vagyok... És ennyi...-hajtottam le a fejem egy pillanatra, üdvözlés képp, majd visszapillatva rá, egy kedves mosolyt eresztettem el.
