🔪Gyilkos ösztön | M.Y. ff.

A nyakkendő

*Yoongi pov*

-Anya...ez egy kicsit...szoros...nem?-dadogta Jimin, aki próbált levegőhöz jutni.

-Nem drágám. Pont jó!-méregette végig Jimint édesanyánk.-A szoros nyakkendő, határozott jellemre vall. Csak nézd meg a bátyád!-mutatott rám büszkén.

-A bepattinthatós nyakkedő tényleg nagyon szoros...-mondtam semleges arcal.

Jimin elkezdett röhögni.

-Micsoda? Jajj Yoongi... Annyira örülnék, ha ezt komolyan vennéd.-monda anya, majd odajött és kiszedte a nyakamból a kebdőt.-Most pedig, hozok egy RENDES, IGAZI nyakkendőt, amit a nyakadba fogok kötni.-mosolygott, kihanngsúlyozva a "rendes" és az "igazi" szócskákat, majd megigazította a gallérom és elindult a szekrény felé.

-Ohh...meg is folythatsz vele. Akkor leszek ám egy határozott jellem.-mondtam kiterülve a kanapén.

-Az a tervem...-nevette anya, majd el is hagyta a nappalit.

-Jjaajj Hyung... Ne legyél már ilyen...-ült le Jimin is.

-Jimin, Jimin, Jimin... Igazán megszokhattad volna, hogy én ilyen vagyok.-emeltem fel kicsit a fejem, épp annyira, hogy rá tudjak nézni, egy olyan "kibaszottulnincshozzádkedvem" fejjel.

Hála istennek vette a lapot és inkább a szobályában tevékenykedett tovább.
Nem sokkal késöbb Jimint felváltotta Tae, aki egy unott fejjel és egy szemüveggel a kezében ült le mellém.

-Frusztrált vagy mi? Hallottam Chim szitkozódását... A lány miatt ugye?

Hát igen. Ez volt a legnagyobb problémám. A lány.
És ezt a "problémát" csak Tae, Jin és Nam tudja.
Nem tudom anya tudja-e, de nem is szeretném. Épp elég nagy teher ez. Nem tudom ki ő, hogy néz ki, vagy egyáltalán milyen.
Kedves? Gonosz? Csúnya? Szép? Hozzám való? Milyen lehet a jelleme? Szeretni fog?
Ilyesmi kérdések jártak a fejemben mindíg. Borzalmasan frusztrált ez az egész, és ellene nem tudtam tenni semmit...
Szerethetek egy olyan valakit, akit nem is ismerek, de mégis "nekem rendelte a sors"? Szerethetek egy tök ismeretlen embert? Kibaszottul félek, és nem tudom, hogyan fogok reagálni, vagy, hogy mi fog kisülni ebből az egész szarságbó.

-Mhm...-bólogattam.

-Megértem haver...-hajtotta le a fejét.

Az utóbbi időkben, Tae megváltozott. Nem teljesen, de látványosan.
Kevesebbszer vigyorog, hülyéskedik. Ezt pedig felváltotta, egy sokkal komolyabb és felelőségteljesebb Kim Taehyung. Aki átérezte a problémáimat és ott volt, mikor kibaszottul szarul voltam.

Ez pedig akkor volt, mikor a Nagy Könyvtárban keresgéltem könyveket, az átkokról és különféle lényekről, amikkel eggyütt élünk, csak "elszigetelve". Rajongok az ilyesmikért és mivel, a kiskönyvtárat "kivégeztem" könyv ügyileg, ezért Tae és én úgy döntöttünk, feljövünk ide, a tiltott részre,-ahova senki nem enged fel minket-, és keresünk pár könyvet.
Mikor rátaláltam a Családi Kódexre és belelapoztam, nem hittem a szememnek... Hozzá kell mennem, a Tenebris család legfiatalabb leányához... Hogy ez mekkora kibászás.....
Ledobtam a könyvet és leültem az eggyik, általam alkotott, könyves stóc mellé.
Ezután Tae hozzám sietett és kikérdezett. Elmondtam neki mindent és ő ezt teljes odaadással átérezte. Azaz inkább, kimutatta. De nekem az is elég volt.

A lényeg, hogy mostmár kicsit felfogtam a dolgot és kezdtem elfelejteni, mikor anyám be nem jeletette, hogy ma érkezik a lány a birtokra, és kedvesen kell fogadnunk, mert a Gyűlés után Ők rendeznek, egy Bált, amire hivatalosak vagyunk.

Lesokkolódtam.

Azóta ez van. És most, hogy elérkezett ez a "bizonyos nap", így még rosszabb...

-Na, Drágám, ez a te színed!-jött be anya, nagy boldogan, egy libafos színű nyakkendőt tartogatva kezeiben.

-Nem Anya! Nem veszek fel... Ilyen színt...-gesztikuláltam, hogy nyomatékosabban megértessem édesanyámmal, hogy én nem fogok ott úgy díszelegni, mintha lefosott volna egy sereg liba...

-Oké, akkor feladom!! Taehyung! Öltöztesd fel rendesen! Én nem vitázok többet!-dobta mellém a nyakkednőt, majd kezeit feltartva, ment be a konyhába.

-Gyere, adok neked valami... rendes darabot...-mondta Tae undorodva, mikor két újja közé csippentette az elég ízléstelen anyagot.-Anya... Én ezt most kidobom, jó?-nevetett Tae, aztán odament a szemeteshez és kidobta.-Sokkal jobb. Így a divat tovább szárnyalhat!-vogyorgott.

Elröhögtem magam.

-Buzis vagy!-nevettem.

-Majd akkor leszek buzis, ha reggel egy csajjal jövök ki a szobámból.-nevetett gúnyosan.

-Reméljük bejön...-nevettem majd elindultunk a szobája felé.

•••

Kis kutakodás után, meg is lett a darab, ami egy bepattinthatós masni volt, ami fekete alapon, fehér mintákkal tarkított.

__________

Jó hosszú rész után, pillanatokon belül folytatom😂😂❤