Hűha. Első nap a suliban. Nem mondom, hogy nem izgulok.
Felöltöztem teljesen átlagosan, ahogy szoktam.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Ajkamat kedvenc sötét rózsaszín rúzsommal színeztem ki, és kék íriszeimet kimelve rövid tusvonalat húztam, majd kispirálloztam a szempilláim. Hajamat göndören hagytam omlani a vállamra.
Mivel nyáron felfedeztük a várost, és Anyukám otthonról dolgozik, így kocsival vitt el a suliig.
Édesanyámmal eléggé hasonlítunk. A kocsiban a közös számunkat, Demi Lovato-tól a Sorry not sorry-t hallagattuk.
Az iskolába beérve megnéztem a lapot, amit kaptam nyáron a beiratkozásnál. Ez állt rajta:
Kiss Angéla, 9/b, 534-es terem
Mint kiderült van lift is, szóval teljesen feleslegesen gyalogoltam fel a teremig.😂
A rádióból halk zene szólt. A Punjabi. Imádom. Na jó, most, vagy soha. Muszáj megtennem. Beléptem a terembe.
Abban a pillanatban egy erős valami vágott pofán, előttem pedig minden elsötétült.
Mikor kinyitottam a szemem, egy fehér és tiszta szobában feküdtem. Szerintem az orvosi lehetett. Ez pár perc múlva biztossá vált számomra, mivel egy ápolónő lépett be a terembe.
-Na mizu, hogy vagyunk?-kérdezte vidáman.
-Jól, köszönöm, csak egy picurkát fáj a fejem.
-Nem csodálom. Az imádott Shawn-unknak sikerült arcon dobnia magácskát egy foci labdával. De nem lett komolyabb baja, szerencsére.
-Értem. Mennyi az idő?
-Nyugi, csak egy negyed órát voltál eszméletlen. Szóval nyugodtan menj a termedbe!
-Renden, köszönöm.
Felmentem a terembe. Az óra tartott. Mindenki rámkapta a tekintét. Az asztalnál egy maximum 30 éves, fiatalosnak tűnő férfi állt.
-Helló, gondolom, Angihoz van szerencsénk-mosolygott rám.
-Igen, én vagyok-viszonoztam mosolyát.
-Ülj le nyugodtan Amber mellé, ott az ablak felőli padsorban az utolsó pad.
-Oksi, köszönöm- köszöntem meg, majd leültem a szőke hajú, és barna szemű alacsony lány mellé.
Az óra további 20 perce unalmasan telt. Szünetben elővettem a szendóm.
-Amber vagyok-nyújtotta felém kezét
-Angela-mutatkoztam be én is.
Egész szünetben beszélgettünk, majd jött még 2 ofő, utána évnyitó, majd még egy ofő óra.
Az ofőt nagyon megkedveltem, és lediktálta az órarendünk. Mint kiderült ő maga föci, töri, és biosz tanár.
Suli után felhívtam Anyát.
-Hali, hogy Amber átjöhet?-tértem a lényegre.
-Amber?-kérdezett vissza szórakozottan.
-Barátnőm.
-Felőlem. Figyelj, én elmentem vásárolni, kb fél óra múlva érek haza.
-Oksi, akkor majd otthon tali, puszi!
-Szia!-tette le a telefont.
Amber még telefonált. Bár én azt inkább üvöltésnek nevezném.
-Mi történt?-támadtam le azonnal barátnőmet, amikor bontotta a vonalt.
-Csak a szokásos. Figyelj, aludhatok nálatok?
-Persze-mosolygtam, bár az ő arcán az a keserű mosoly nem volt valami meggyőző.- Figyelj, ma ki kéne mennünk a Tropikáriumba, nem gáz?
-Nem, dehogy. Amúgy hogyhogy?
-Tudod, van egy fókám, és szoktam bemutatókat tartani, Annával-ő a fókám-, meg delfinekkel, és delfinekkel.
-Aztaaaaa! Figyu, én is megpróbálhatom?
-Perszeeeeeeeeeee!
-Kösziiiii!
-Akk először menjünk haza, kajáljunk, aztán Anyu kivisz minket a Tropiba.
-Szia, ha jól értettem, Amber-Nyújtotta kezét szőke barátnőmnek.
-Igen, én vagyok-Viszonozta a kézfogást. Majd elkomorodott.- Nem lenne nagy gond, hogyha itt aludnék?-Kérdezte félénken.
-Nem, örömmel látunk-mosolygott rá Édesanyám.- Na, csajszik, indulhatunk? Ja, majd elfelejtettem, Angi említette, hogy ki szeretnéd próbálni te is. Útközben veszünk neked úszódresszt.
-Köszönöm.- Pirult el Amber.
A Tropiban minden tök király volt, Amber összebarátkozott egy Ashley nevű delfinnel. Este sokáig beszélgettünk, aztán elmentünk ajcsizni.
