A megtört fiú

5. fejezet

Épp a vacsoraidő végén érkeztek meg a Roxfortba, a diákok kifelé tartottak a Nagyterembõl. Fekete színû diáktalárt, amire Perselus emlékezett, senki sem viselt. Mindegyik ház a saját színeibe öltözött; vörösbe, zöldbe, sárgába és kékbe. De nem ez bizonyult az egyetlen változásnak. Egyetlen nőnemű tanuló sem volt; lányok egyáltalán nem jártak ide. A fiúk megálltak, és tátott szájal bámultak Harryre, közben suttogtak is.

Az idõsebb prefektusok, akik emlékeztek Harryre abból az idõbõl, mikor még oda járt, a klubhelyiségekbe zavarták fiatalabb társaikat, még mielőtt azok valami hatalmas ostobaságot mondhattak volna. Minerva és Poppy hagyták el utolsónak a Nagytermet, és szívélyesen üdvözölték az érkezõ párt. Harry úgy viselkedett, mintha nem tudna arról, hogy rajta kívül más is jelen van.
Amint a tanári kar is kisorjázott a diákok után, Perselus észrevette, hogy az õ köreikben is történt változás. Sybill Trelawney, Aurora Sinistra, Rolanda Hooch, Pomona Bimba és Septima Vector nyilvánvalóan sehol nem voltak, pedig Perselus tudta, hogy mind az öt nõ túlélte a háborút. A háborút túlélték – de a házassági törvényt láthatóan nem úszták meg.

– Perselus, az új szálláshelye a Keleti Toronyban van. Poppy majd megmutatja az utat; mindkettejüknek felküldettem a házimanókkal egy kis vacsorát. Nem voltam biztos benne, hogy Harry akar-e majd a Nagyteremben étkezni, a többiekkel.

– Köszönöm, Minerva. – Perselus látszólag Poppy asszisztense lett a gyengélkedõn, de valójában ez az állás csak papírmunkáról szólt, hogy õ és Harry biztonságos helyen lehessenek. Mind tudták, hogy Perselus ideje nagy részét Harry ápolása köti majd le.

Mihelyst otthagyták az igazgatónõt, Perselus megint megfogta Harry kezét, és követte Poppyt fel a lépcsõkön, a Keleti Toronyba. Egy festmény lógott az új lakóhelyük bejárata elõtt, ami két kígyót ábrázolt.

– Mardekár – mondta Poppy a kígyóknak, mire a kép elmozdult oldalra, hogy õk be tudjanak menni. – Megváltoztathatja a jelszót, ha szükségesnek látja.

Perselus bólintott, és bevezette Harryt a szobába. Színes szõnyegek borították a kõpadlót; a falakat pedig különbözõ árnyalatú, díszes kárpitok, de leginkább a vörös és az arany szín dominált; Perselus arra gondolt, talán Minerva vagy Hagrid keze munkáját dicséri a dekoráció. Egy piros bársonykanapét látott a vöröstéglás kandalló elõtt, és egy üvegtetejû dohányzóasztalt a kettõ közt. A hátsó falak mentén észrevett néhány könyvespolcot, de könyv egyiken sem volt. Két összeillõ karosszéket helyeztek az egyik hosszú ablak mellé; ablakokból is kettõ volt, a kandalló két oldalán. A bal oldali egy erkélyre nyílt, ahonnét a kviddicspályára lehetett látni.

Egy levesbõl és szendvicsekbõl összeállított, könnyû vacsora várt a dohányzóasztalon, a levest hevítõbûbáj tartotta melegen, a szendvicsek frissességét pedig egy hûsítõ varázs õrizte. Egy korsó jéghideg sütõtöklét és két kristálypoharat is tettek az asztal közepére.

Perselus odavezette Harryt a kanapéhoz, de a fiú csak topogott ott, mint aki nem érti, hogy ez azt jelenti, üljön le. A férfi intett Poppynak, hogy foglaljon helyet az egyik karosszékben, aztán szó szerint ülõ helyzetbe kellett nyomnia Harryt.

– Mi történt a lányokkal? – kérdezte Perselus.

– A Roxfortban már nem engedélyezett többé a lányok tanítása – mondta Poppy. – Természetesen a miniszter ötlete volt. Ez az új, házassággal kapcsolatos kezdeményezése. Azt gondolja, hogy a nõknek, akik úgyis csak otthon lesznek majd és gyerekekre fognak vigyázni, nem lesz szüksége oktatásra.
– De mi van a háztartási bûbájokkal és varázslatokkal? Például a gyógyító bûbájokkal, beteg gyerekeknek?