A megtört fiú

8. fejezet

Amikor Perselus kilépett Harry összeomlott elméjéből, egy testileg is sérült fiatalemberrel találta szemben magát. Harry arcát hólyagok borították; a torka a normálisnak a kétszeresére dagadt, és a fiú az arcát karmolta, ahogy próbált levegőhöz jutni.

Poppynak kellett megakadályoznia, hogy további károkat okozzon magában.

– A bűbáj volt! – mondta Poppy. – Már akkor elkezdődtek Harrynél a bajok, amint ön kiszórta! Ki tudja őt vinni a fürdőszobába?

Perselus bólintott, és ölbe vette Harryt. Azzal, hogy megpróbált segíteni, csak még rosszabbá tette a dolgokat. Poppy előre sietett, és hallatszott, ahogy megtöltötti a kádat. Amikor Perselus belépett a fürdőszobába, látta, hogy Poppy jeget is tett a vízbe.

– Le kell hűteni, amilyen gyorsan csak lehet, aztán sebkenőcsöt kell rá kenni – adta ki az utasítást Poppy. Perselus beletette Harryt a vízbe, és ahogy előre sejtette, ez egy újabb hisztérikus kiabáláshoz vezetett, de Perselus most nem vehette őt ki.

– Máshol is megsérült? – kérdezte Poppy, és végigjáratta a szemét Harry testén, mintha arra számítana, hogy valami sebesülést talál rajta.

– Nem, a víztől retteg – magyarázta Perselus, miközben mindent beleadva próbálta a hadakozó fiút a vízben tartani, hogy lehűljenek az égései. – Harry, minden rendben lesz. Biztonságban vagy. Senki nem fog bántani. Biztonságban vagy. Biztonságban vagy.

Beletelt pár percbe, míg Harry végül lenyugodott.

– Pers'lus? Nem engeded, hogy a szörny elkapjon?

– Nem, Harry. Soha. – Perselus eltűnődött, hogy vajon Harry hisz-e neki.

* * *

Mihelyst Harryt tetőtől talpig vastagon bekenték sebkenőccsel, és adtak neki egy mugli nyugtatót is, lefektették az ágyba pihenni. Perselus töltött Poppynak és magának egy bőséges adag Lángnyelv Whiskyt.

– A legilimencia nem fog rajta segíteni – mondta Perselus, miután lenyelt egy nagy kortyot az italból. – Főleg, ha ilyen reakciói lesznek minden alkalommal, amikor megpróbálom. Az égések be fognak gyógyulni, ugye?

– Igen, még időben elláttuk őket. De lehet, hogy maradni fog néhány heg.

– Mintha még többre lenne szüksége belőlük. – Perselus belebámult a poharába, és a változó színeket figyelte, ahogy a whiskyre ráesett a fény. Annyira biztos volt benne, hogy képes lesz segíteni Harrynek meggyógyulni.

– Perselus, megmaradt egyáltalán valami az elméje épségéből?

– Nem sok – vallotta be Perselus. – Az elméje olyan volt, mint egy erdő, ami nemrég égett le; minden fa kipusztult, és csak pár emléke maradt. Azok sem kellemesek.

– De azt mondta, a tudata néha tiszta volt. Hogy Harry az ön segítségét kérte.

– Igen, így volt, és néha, amikor rápillantok, látom is Harryt, az igazi Harryt, visszanézni. Olyan, mintha fogságba esett volna a saját tudatában, és nem lenne képes úgy kommunikálni velünk, hogy azt mi is megértsük.

– Szeretnék kipróbálni rajta néhány mugli terápiát.

– Ha az ép esze már oda, hogy fog az segíteni?

– Én egyáltalán nem hiszem, hogy ez a helyzet áll fenn, Perselus. Szerintem ez egy védekező mechanizmus. Harry valami rettenetes dolgon mehetett keresztül, ezért a tudata védi magát attól, hogy emlékezzen. Az emberi elme csak akkor tud elviselni annyi traumát, ha van egy kapcsoló, amit megnyomva elfelejthetjük a nyomasztó élményt, amikor a dolgok túlságosan rosszra fordulnak. Harryt legalább két éven át kínozták, és ki az, aki meg tudna ezzel birkózni? Jelenleg meglehetősen gyerekes, de nem őrült. Visszatért abba a korba, amikor gyerek volt, még a sérülése előtti időbe.