A megtört fiú

9. fejezet

– Nem maradhatok sokáig, professzor. Blaise nem tudja, hogy itt vagyok – mondta Hermione, miközben Harryre nézett, aki megint a földön játszott. Már három hét telt el a fiú Sirius és Dumbledore miatti kiborulása óta, de továbbra sem történt nála javulás. Poppy tartott neki még néhány terápiás foglalkozást, de Harry emlékei nem kerültek közelebb a felszínhez. Perselus három levelet is kapott az Egészségügyi Minisztériumtól, melyekben azt kérdezték tőle, hogy Harry teherbe esett-e már. Lucius Malfoy balhét csapott, mint mindig, Perselus pedig tudta, hogy meg kell majd próbálkozniuk a dologgal, méghozzá hamarosan. Azt remélte, bárcsak egy ép elméjű Harryvel csinálhatná inkább.

– Úgy látom, jól szórakozol, Harry. Mit játszol? – kérdezte Hermione, és Harry cipőjére pillantott, amit a fiú ide-oda tolt a földön. A cipők voltak a kedvencei, hiába állt egy doboz játék Poppy szobájában.

– Autók – mondta Harry. Körbetologatta őket, és közben kidugta a nyelvét a szája sarkán, ahogy koncentrált.

– Ó, az jó.

Harry felnézett, és rábámult Hermione dudorodó hasára.

– Mi van odabent? Egy labda?

Hermione szomorúan rámosolygott Harryre.

– Nem, egy baba.

– Tényleg? Egy igazi baba van benned?

– Igen. – Hermione rátette a kezét a hasára, és megsimogatta a gyermekét. – Szeretnéd megérinteni a babát, Harry?

– Meg szabad? – kérdezte Harry lelkesen, és Perselusra pillantott engedélyért. – Perselus, szabad?

– Ha Hermione megengedi, igen.

Harry odanyújtotta a kezét, és gyengéden megsimogatta a domborulatot.

– Ó! Ó, megmozdult! Perselus, megmozdult! A baba megmozdult! – Harry olyan izgatott volt, hogy fel-le rugózott a lábujjhegyén, Perselus pedig nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon a lelkesedésén. – A nagynéném azt mondja, hogy az apukának egy magot kell elültetnie az anyukában, és aztán a baba egy kertben fog nőni az anyuka hasában.

Hermione elvörösödött.

– Valami olyasmi, igen. Most már tényleg mennem kell. Örülök, hogy újra láthattalak, Harry.

Harry felállt, és odatartotta a kezét Hermionénak.

– Köszönöm, hogy meglátogattál. Biztonságos utat kívánok hazafelé. – Hermione zavartan ment el, előtte pedig hevesen megölelte Harryt. Csak Perselus vette észre, hogy a fiú összerezzent. Harry egy kicsit még mindig bizalmatlan volt az érintésekkel szemben, ha azok nem Perselustól vagy Poppytól származtak. Azután a bántalmazás után, aminek Perselus tanúja volt a fiú elméjében, és amiről a naplójában olvasott, egyáltalán nem lepődött meg.

Perselus leült a kanapéra, és megpaskolta a helyet maga mellett, amikor úgy tűnt, Harry vissza akar ülni a földre.

– Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled, Harry, aztán visszamehetsz játszani.

– Oké – mosolygott a fiú, és odaszökkent a kanapéhoz, mint egy lelkes kiskutya. Leült, kezét a combjára tette, és komoly arckifejezéssel Perselusra nézett.

– Szereted a babákat, Harry?

– Ó, igen! Egyszer megkérdeztem a nagynénémet, hogy lesz-e neki még egy, hogy lehessen egy Dudleynál kedvesebb unokatestvérem is, de visszaküldött a gardróbba. Az rossz dolog, ha valakinek babája van?