A megtört fiú

6. fejezet

  Madam Malkin már túl gyenge volt a házhoz hívások teljesítéséhez, de beleegyezett, hogy elküldi két asszisztensét, akik majd leveszik Harry méreteit, és egy teljes garnitúra új ruhát készítenek neki. Minerva megtalálta Harry iskolai ládáját a Szükség Szobájában, és elõször azt hitték, hogy a fiú hordani is tudja majd a saját holmijait, míg meg nem látták azok állapotát.
A ruhák hatalmasak voltak Harryre; még így is, hogy a fiú már pár évvel idõsebb lett. Mind legfeljebb csak arra lett volna jó, hogy felmosórongynak használják õket. A legtöbbjüket túl sokszor kimosták; megfakultak, elszakadtak és kifoszlottak. Mindössze Harry iskolai holmijai bizonyultak hordhatónak, meg egy zöld dísztalár, amit Perselus emlékei szerint a fiú a karácsonyi bálon viselt negyedévben.

De nem a ruhák állapotán csodálkoztak el Harry ingóságai közül, hanem a láda alján talált halom naplón, amiket a fiú a fotóalbum alá rejtett.

– El kellene olvasnia õket, Perselus – javasolta Minerva, és ivott egy korty teát. Perselus még meg sem kóstolta a sajátját. – Lehet, hogy ezáltal némi bepillantást nyerne Harry elméjébe, és ez csak segítené a Legilimenciát, nem?

Perselus Harryre pillantott. A fiú törökülésben ült a földön, Minerva perzsaszõnyegén, és láthatóan oda sem figyelt a körülötte folyó beszélgetésre. Az egyik cipõjével játszott (egy átalakított pár volt, ami még anno Perselushoz tartozott), és úgy csinált, mintha az egy autó lenne.

– Veeemm! Veeemm! – rikkantotta, miközben tolta a cipõt a szõnyegen.

– Nem tudom, Minerva. Ez akkora erõszaknak tûnik – mondta Perselus.

– És amit a Minisztérium vár el magától, az nem az? Ó, elnézést kérek, nem kellett volna ezt mondanom.

– Miért nem? Ez az igazság. Merlinre, nézzen csak rá! Mégis, hogy akarhatják azt, hogy szeretkezzek egy fiatal férfival, aki még csak azt sem tudja, mi zajlik körülötte?

– Ezek szerint a házasságot még nem... hálták el? – kérdezte Minerva, és finoman megtörölgette a száját a szalvétával.

– Nem.

– Nos, Harry minél elõbb teherbe esik, annál jobb. Vagy azt akarja, hogy Lucius Malfoy karmai közt kössön ki? Annak az embernek õ csak egy szexjátékszer lenne.

Perselusnak elakadt a lélegzete; még soha nem hallotta az igazgatónõt ilyen keresetlenül beszélni.

– Tudom, hogy ön törõdik Harryvel, Perselus. Láttam. Harry sosem tudta meg, ön hogyan érez iránta, ugye?

– Mi módon tudta volna meg? Arról sem tudott, hogy a világos oldalon álltam. Hogy kellett volna elmondanom neki, hogyan érzek iránta, ha azt gondolta, csak egy áruló vagyok? Az, aki elárulta a szüleit, és aki megölte... megölte Albust.

Perselus érezte, hogy elszorul a torka a bánattól, ami ellen olyan keményen harcolt egész nap.

– Merlinre esküszöm, Minerva, szeretem õt, és fáj, hogy így kell látnom.

Minerva letette a teáscsészéjét, aztán felemelte a naplókat az asztalról, és Perselus kezébe nyomta õket.

– Olvassa el ezeket, Perselus. Talán talál majd néhány választ.

* * *

A Minervával való tea után Perselus összezsugorította a naplókat és a talárja zsebébe tette õket, mielõtt visszavitte volna Harryt a lakosztályukba. Meg kellett fõznie pár bájitalt a gyengélkedõ részére, de tudta, hogy Harry egy kissé túlságosan izgatott volt a Minervánál történt látogatás után, és egy túlságosan izgatott Harry nem igazán az, akit az ember egy laboratórium közepére kíván. Elõször el kellett vinnie õt a gyengélkedõbe; Poppy szemmel tarthatta, míg Perselus a laborba ment.

A Keleti Torony felé vezetõ lépcsõ aljában megtorpant. Egy férfi és egy nõ várt rá; Madame Malkin szabászatának egyentalárját viselték. Rövid, fekete hajuk és kék szemük volt, a férfi kicsit fiatalabbnak tûnt, mint a nõ. Mindkettõ nyúzottnak és hajlott hátúnak látszott, mintha túl sok idõt töltöttek volna varrás fölötti görnyedéssel.