Kétségbeesés? Remény

2.fejezet

1 hete, hogy itt laknak. (Név) egész nap a szobájában kuksol. Reménykedni már nem tudott, hogy talál valamit amiért érdemes lesz majd élnie, de próbált úgy állni hozzá, hogy ezután minden más lesz. Nem gondolta úgy, hogy valami változni fog. Valami olyan ami miatt élni akar majd. De érzett valamit a szíve mélyén.

-Ő itt (teljes név). Kérlek legyetek vele nagyon kedvesek.-hadarta el a tanár és (Név)-et egy hadhoz ültette leghátúl.

Az osztály elkezdett sugdolozni és tudta, hogy nem. Most se lesz más semmi. Probált kizárni mindent. "Most vagy kiugrok az ablakon vagy megölök valakit." Gondolt rá miközben a megjegyzèseket hallotta.

-(Név) vagy ugye?-kérdezte egy lány od lépve hozzá.

-Igen.-mondta érzéstelen arcal.

-Én Soina vagyok.-mosolygott kedvesen. Annyira aranyos volt, hogy (Név) nem tudott megszólalni.-Nagyon szép hajad van.- mondta és megsimogadta (H.Sz.) színű haját.

-Kö...köszönöm.-mondta kicsit zavarba esve. Nem mondta volna soha ki de Soina első látásra olyan volt neki mint egy hercegnő.

-Tudod...ne foglalkozz a többiekkel. Néha elég durva dolgokat tudnak mondani olyanokra akiket nem ismernek. De...ha megismered őket mind nagyon kedvesek.-mondta és leült az előtted lévő padhoz.

-Megértem ha így éreznek...nem nagyon szoktak szeretni az emberek...-nevetett kínosan és megvakarta a tarkóját.

-Nincs nagy önbizalmad, igaz?-nevetett egy kicsit Soina és mosolyogva folytatta.-Szerintem aranyos lány vagy. Csak a többi ember nem ismert meg eléggé.

-Sose voltak barátaim...-mondta (Név) halkan.

-Ez nem igaz. Ha eddig nem is volt most már van. Én az vagyok....vagy is remélem majd barátok leszünk.

-Én is...-mondta halkan.

Az óra elkezdödött. (Név) bámult ki az ablakon...könyvek hiányában. Mikor a tanárnak feltünt hogy...könyve nincs Soinat mellé ültette...vagy is önként jelentkezett.

Nos onantól az óra a 2 lánynak átment egy beszélgetésbe. Jól elbeszélgettek. Mindenről. A kicsi (Név) évek óta tudott újra ha egy kicsit is de nevetni.

Olyan dolgokat tudott meg Soinaról amit nem gondolt volna. Még nem találkozott olyannal akit ugyan azok a dolgok érdekelnek. Soina hercegnő kinézete ellenére, imádta az okult dolgokat. (Név) ezt sose mondta volna ki de nagyon örült és megszerette Soinat.

-Jól éreztem magam (név)-chan.-mondta Soina.

-Én is.-mosolygott egy kicsit.

-Tudod...nagyon önbizalom hiányos vagy...nem tudom miért de nagyon aranyos lány vagy szerintem. És gyönyörű. Akárki akármit mond ne figyelj rá...rendben?-fogta meg a lány vállát. Szemei elkerekedtek majd elmosolyodott és bólintott.

A lányok tovább beszélgettek majd egy újjabb óra vette kezdetét. Amit szinte ugyan úgy töltöttek el. Az óra leteltével elmentek ebédszünetre.

...

-Vissza jött hozzám a kis pillangóm.- suttogta. Elmosolyodott a fiú és nézte ahogy (Név) kiment az ajtón.

Ééés itt a kövi rész. Remélem tetszett és további jó szórakozást.