II. Fejezet

114 3 0
                                    

Hétfő volt, reggel 7 óra, be kellett menni az egyetemre és még Aidennel is találkoznom kell. Gyorsan megmostam a hajam, megszárítottam és kivasaltam, felöltöztem és megcsináltam a sminkem. Jó idő van szóval csak egy sima rövidnadrágot vettem fel egy fekete trikóval. Enni adtam Jeckynek és már készen is álltam az indulásra. 8:58-kor már a fiú ajtaja előtt álltam és kopogtattam. Már nyílt is az ajtó és mosolygott rám Aiden.

-Gyere be, már vártalak!- mondta egy széles mosollyal, én pedig bementem a házába, ami kifejezetten tetszett.

-Neked is szia! – mondtam kedvesen.

-Már készül is a kávé, addig nézz csak kőrbe- sietett vissza a konyhájába, amíg én megnéztem a házát. Nagyon ízlésesen be volt rendezve, a nappali a kedvencem, egy romantikus kandalló, sarok kanapé és egy kis asztalka tölti ki a szobát.

-Már itt is van! Kérsz bele tejet, hozzak? – kérdezte udvariasan miközben a tálcán hozta a kávékat.

-Nem kérek, köszi. – közöltem vele, majd leült mellém a kanapéra. Órákon keresztül beszélgettünk, majd bementem az egyetemre. Ez a csávó nagyon aranyos, figyelemmel hallgatott mikor magamról beszéltem. Neki pedig nagyon jó gyerekkora volt. Kiderült, hogy ő is szereti a kutyákat és is megkért, hogy legközelebb amikor átmegyek, akkor vigyem Jeckyt is. Az is kiderült róla, hogy nincs barátnője, aminek nagyon örültem.

*

Este volt mire haza értem, Emma és Laura már vártak rám, hogy alaposan kifaggassanak Aidenről.

-Nah mi volt ? Aranyos a srác ? – kérdezte Emma, miközben majdnem kiugrott a bőréből kíváncsiságában.

-Halljátok ? Ez a csávó valami hihetetlen, annyira kedves! – jól esett elmondani nekik, mert ők mindig mellettem álltak és mindig megbíztam bennük.

-És tetszik? mond hogy igen, mert ti aztán össze illetek! – jött izgalomba Laura.

-Hát igen, tetszik de nem szeretném elsietni, meg akarom jobban ismerni. – pirultam és mosolyodtam el egyszerre.

-Jó jó, nem is azt mondtam, hogy most azonnal.

-Na jó, most már eleget kérdezősködtetek ? elmehetnék végre aludni, mert fáradt vagyok? – kérdeztem egy jókora ásítással a végén. Amire két bólintást kaptam. Fel is mentem lefeküdni.

*Aiden szemszöge

Ez a lány hihetetlen, nagyon megkedveltem és tetszik nekem. Nagyon jól éreztem ma magam vele és remélem, hogy ő is velem. Akarom ezt a lányt, és nem csak azért mert jó alakja van és szép, NEM , egyszerűen megfogott a személyisége és én tényleg bármit megtennék érte. És meg is fogok!

*

* Jennifer szemszöge

9-kor csengetett az ébresztőm amit morcosan ki is nyomtam. Nem szeretek ilyen korán kelni, de muszáj volt mert megbeszéltük Emmáékkal, hogy mielőtt bemegyünk az egyetemre elmegyünk egy bizonyos presszóba, ahol Laura szerint nagyon jó kávét készítenek. Kis heverészés után lekandikáltam a konyhába ahol Emma már reggelivel várt, a kedvencemmel, gofrival.

-Jennifer léci siess mert hanem nem tudunk időben elindulni! – fordult velem szembe Emma, miközben én a finom reggelimet ettem. Mindig annyira idegeskedik, hogy elkésünk valahonnan, de én csak lenyugtattam.

- Emma! – nevettem fel. – Szeretném nyugodtam megenni a reggelimet, és ne aggódj, nem késünk el!

Egy kis idő múlva már el s indultunk. Gyalog mentünk, mert nem volt messze, de út közben megpillantottam egy edző termet. Kívülről elég jól nézett ki, és szerintem el is fogok jönni ide. Megérkeztünk a presszóba, ahol meglepetésemre Aiden volt a pincér és ahogy észre vettem ő is ugyan úgy meglepődött, mint én. Mosolyogva jött oda hozzánk, hogy felvegye a rendeléseinket.

A vágyak játékaWhere stories live. Discover now