Sziasztok, Jennifer vagyok. Egy átlagos lány, akinek átlagosan indul az egyetem. De váratlanul felbukkan egy fiú, aki fenekestűl felforgatta az életem.
Ha érdekel a történetem kukkincs be! 😉😚
Még pár percig csókolóztunk, majd Yoongi kicsit eltávolodott, abba hagyva így a csókunkat. Mind a ketten lihegtünk kicsit, majd mielőtt meg tudtam volna szólalni, ő még jobban eltávolodott tőlem.
- Bassza meg! - mondta miközben felállt az ágyból és kisietett a szobából, ott hagyva engem a fejemben kavargó kérdésekkel.
Nem hiszem el. Ennek most mi baja? És miért kellett csak úgy itt hagynia? - ezekkel a gondolatokkal bámultam a plafont.
*Yoongi szemszöge
Bassza meg, bassza meg, bassza meg. Hogy lehetek ilyen hülye? Mégegyszer nem történhet meg ami pár évvel ezelőtt. Nem szerethetek bele.
A csók után haza mentem és letusoltam hideg vizzel, hogy kicsit lehűtsem magam. Beálltam a zuhanyzóba és elkezdtem magamra engedni a vizet. Míg folyt le a hátamon a víz, elgondolkodtam a történteken. Vissza gondoltam a csókra, az illatára, arra ahogy kirázta a hideg, ahogy az oldalán végig simítottam. Elképzeltem a mesztelen testét magam alatt, ahogy a nevemet nyögi.
- Oh baszki! - lenéztem a déli testrészemre, ami majdhogynem kiáltott azért hogy könnyítsek rajta.
Azt hiszem bármennyire is nehéz lesz, távol kell maradnom Jennifer-től.
*Jennifer szemszöge
Nem tudom mi lett Yoongival. Na mindegy, kimegyek megnézem Emma itthon van-e. Kimentem a szobámból és hangokat hallottam, szóval elindultam az irányukba. Mikor beértem a nappaliba Emma a kanapén ült és épp telefonált. Én leültem mellé és eltátogtam egy olyant, hogy "beszélnünk kell". Ezután a barátnőm elköszönt attól akivel éppen beszélgetett és letette a telefont, majd velem szembe ült, és csak annyit mondott, hogy:
- Mesélj! - így én elmeséltem az elejéről az egész Yoongis dolgot.
- Szóval így, és nem tudom most mit gondoljak, és nem értem mi ütött belé. - lehajtottam a fejem és elkezdtem a kezemmel babrálni.
- Ami biztos, hogy mikor ti kettesben vagytok, akkor a levegő konkrétan izzik köztetek. Emelett az is biztos hogy neked nagyon tetszik ő. - ennél a kijelentésnél próbáltam volna tiltakozni, de Emma felemelte a mutató ujját, arra célozva, hogy meg ne próbáljak tiltakozni mert ez az igazság, plusz még nem fejezte be a mondandóját. - Ééééés szerintem Yoongi is érez valamit irántad, csak még ő sem tudja mit, és valószinüleg megijedt ettől az érzéstől, ezért viselkedik így. - fejezte be a mondandóját.
- Hát nem tudom. Idegesítő egy dolog. Egyik pillanatban még be van indulva, a másikban pedig már menekül. Ha nem akarja ezt az egészet akkor szóljon, legalább én se örlődök magamban. - kezdtem el értetlenkedni.
- Ezek a fiúk már csak ilyenek. Holnap ha találkoztok órán, akkor kérdezz rá, hogy mi volt ez a mai dolog, azért ne hagyd hogy csak játszadozzon veled. - mondta, majd megölelt és jó éjszakát kívánva elment lefeküdni.
*Másnap reggel
Reggel az ébresztőm előtt felkeltem. Így hát elmentem tusolni, sminkelni, öltözködni. Ma úgy döntöttem, hogy csak egy fekete mackó nadrágot veszek fel egy méregzöld ráfeszülős haspólóval. Csináltam egy egyszerű borzos kontyot és egy hosszú vékony tusvonalat és kész is voltam. Ezután kimentem a konyhába reggelizni és kávézni. Közben sms-ben beszélgettem Dave-el és megbeszéltük, hogy az egyetem előtt találkozunk és együtt megyünk órára.
Mivel korábban elkészültem, hamarabb el is indultam, hogy út közben legyen időm venni valami pékterméket, mert ma elég későn fogok végezni. Kimentem az ajtón és ahogy elmentem Yoongi háza előtt oda pillantottam, ő meg pont akkor húzta el a sötétítőjét, ráadásul félmesztelenül. A tekintetünk egy pillanatra össze akadt, de ő szakította meg, mivel inkább vissza húzta a sötétítőt. Én meg mentem tovább, majd mikor az egyetem elé értem Dave már ott volt és volt nála kettő kávéspohár.
- A kedvenced, sóskaramellás latte. - adta át nekem a forró italt mosolyogva.
- Köszönöm szépen, egy isten vagy! - hálálkodtam a kávéért, mire ő csak büszkén elnevette magát a kijelentésemre.
- És hol a fekete hajú herceged? - kérdezte úton a tanterem felé.
- Fogalmam sincs, majd ha látjuk órán, akkor tudjuk hogy bejött. - válaszoltam az én jóbarátomnak, majd beérve a terembe kb középtájt helyet foglaltunk. Dave mellett maradt szabadon három hely és még pár az első sorban.
Úgy néz ki ez egy elég keresett óra, mert szinte fullban van a terem. Pár perccel később, hogy mi megérkeztünk, belépett az ajtón Yoongi egy barna hajú csajt ölelgetve, majd leült Dave mellé.
Nem hiszem el. Ezt most miért csinálja? Csak játszadozott velem, amin nem is tudom miért lepődöm meg, hisz nem is ismerem és szinte az első pillanattól kezdve a nőcsábász formáját hozta. Itt most inkább a legnagyobb baj az, hogy én többet bele képzeltem mint ami láthatólag köztünk van. Közben óvatosan átpillantottam Yoongiékra, akik azóta hogy bejöttek halkan nevetgélnek. Yoongi láthatóan még csak látni se akar engem, mert úgy van felkönyökölve a padra, hogy a hátát mutatja nekem. Dave rám nézett, majd egy biztató mosollyal intett az éppen megérkező tanár felé. Így hát inkább előre fordultam és megpróbáltam az órára koncentrálni és nem arra, hogy ezek ketten milyen jól elvannak egymással.
1 és 2 óra között volt egy szünetem, így azt kihasználva bementem az egyetem könyvtárába, ami nem volt túl nagy, de voltak egy páran és nagyon nagy csend volt. Kerestem egy eldugottabb sarkat és leültem oda. Elővettem a laptopom és kezdtem az egyik házi dolgozattal foglalkozni. Közben persze a fülhallgatót beraktam a fülembe és elkezdtem zenét hallgatni.
Kicsivel később mintha azt éreztem volna, hogy valaki hátulról figyel, szóval meg is fordultam. Lehet kicsit hirtelen fordultam meg, mert fordulatból bele fejeltem egy férfi hasba. Fel néztem és nem ismertem a hozzá tartozó arcot. Azért be kell valljam, hogy nagyon jól nézett ki a megfigyelőm. De hamar feleszméltem, hogy konkrétan a másikat hasba fejeltem és hogy kérjek már bocsánatot tőle.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Bocsi, remélem nem fájt. - vettem ki a fülhallgatót a fülemből, hogy halljam a válaszát és most már nyugodtan felé fordultam.
- Semmi baj, nem fájt, lehet kicsit közel álltam. Csoda hogy észre se vettél. - eközben ő leült a mellettem lévő székre.
- Miért? Mióta álldogálsz mögöttem? - kérdeztem, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg ennyire nem vettem észre, hogy itt van.
- Kb egy 10-15 perce állok a hátad mögött és néztem, hogy mivel dolgozol. Amúgy Jake Oliver vagyok. És te Szépségem? - kérdezte mosolyogva. Jézusom, ennyi ideig fel se tűnt, hogy valaki ott áll a hátam mögött?
- Jennifer Black, még nem láttalak, te is ide jársz egyetemre? - kérdeztem, mert eddig tényleg nem láttam erre fele ezt a srácot.
- Igen, csak én végzős vagyok, te pedig ahogy látom elsős, plusz eddig elég kevés előadásunk volt megtartva, szóval nem is voltam itt sokszor. Ezért nem láttál még, de ha még jársz ide a könyvtárba, akkor láthatsz eleget, mert eléggé bevadultak az óraszámok.- mondta mososlyogva és a szemét le se véve rólam. Elég kedvesnek tűnik ez a srác, és végzős, szóval elvileg annyival is több az esze, mint egyeseknek.
- Értem. Hát örülök hogy megismertelek. - mosolyogtam vissza rá.
A szemkontaktusunkat az zavarta meg, hogy Yoongi megköszörülte a torkát és közbe szólt.
- Ti meg mi a faszt csináltok itt ketten? - kérdezte kicsit sem kedvesen. Most számon akar kérni? Na ehhez aztán pont NEKI semmi joga. De abban a pillanatban mindketten ránéztünk, és mivel én nem tudtam megszólalni, így Jake válaszolt.
