A vágyak játéka

VIII. Fejezet

Mikor haza érkeztünk és megálltunk a kocsival Emma besietett, mert rosszul volt. Engem az ajtóig kísért Yoongi, ahol mielőtt beléphettem volna az ajtón egy gyors puszit nyomott a homlokomra majd a fülembe suttogot, mély és rekedtes hangján.

-Legközelebb feltünésmentesebben is bámulhatnál.- erre a kijelentésére egyszerre rázott ki a hideg és pirultam el.- Jóéjszakát Cica!- újabb puszi a homlokomra és azzal már itt sem volt. Eleresztettem egy kisebb sóhajt, azzal elindultam Emma után, hogy hogy van. Ahogy felértem az emeletre a fürdő felé vettem az irány. A keresett személy a wc mellett ült, kissé sápadt arccal.

-Roszzul nézel ki.- jegyeztem meg mosolyogva, de ő ezt csak a középső ujja felemelésével díjazta. – Na, gyere segítek megmosni az arcod, aztán lefekszel mert kb úgy nézel ki mint a mosott szar.- felsegítettem a kagylóhoz majd az arcát kezdtük közös erővel megmosni. Mikor végre lefekvéshez készültünk elmormolt ez 'köszi'-t majd már borult is be az ágyába. Mivel már én is hulla voltam az én utam is az ágyhoz vezetett. Kicsit gondolkodtam a mai napon aztán elnyomott az álom.

Reggel, vagyis inkább délben, mikor felkeltem a konyhába mentem, hogy egy pohár vizet ihassak, mert már eléggé ki volt száradva a torkom. A konyhában egy élőhalott Emmával találkoztam, aki a pultra volt támaszkodva és a fejét fogta.

-Reggelt.- köszöntem neki majd egy fájdalom csillapítót és egy pohár vizet tettem elejébe.

-Jobbat, és köszi.- azzal bevette a gyógyszert és elballagott a kanapéig. – Többet soha nem iszok!

-Ugye tudod, hogy ez kb egy vagy két hét múlva már meg lesz szegve?- nevettem fel. – Na én megyek és lefoglalom a fürdőt.

-Menj csak, nekem most meghalni sincs erőm.

Bementem a szobámba és elvettem egy kicsit sportosabb rövidgatyát és egy toppot. Itthonra ilyen melegbe ez tökéletes. Megfogtam a kedvenc törülközőm és indultam is a fürdő felé. Miután kész lettem és még a hajam is megmostam, kiléptem a tusolófülkéből és elkezdtem törölközni/öltözködni, majd a fejemre csavartam egy törülközőt míg fogat mostam. Mikor mindennel megvoltam elindultam kifelé de mihelyst kiléptem az ajtón bele ütköztem valamibe, vagyis inkább valakibe.

-Te már megint mi a büdös francot csinálsz itt?- vágtam hozzá köszönésképp, mire csak a szemöldökét vonta fel.

-Neked is szia, ja és csak azért jöttem át mert unok pakolászni.- mondta lazán, és elindult lefele és lehuppant a kanapéra ahol Emma TV-zett, én pedig követtem zaklatómat és leültem mellé.

-Miért pakolsz?- kérdeztem csak úgy random rá, mivel zavart a csend.

-Költözök.

-Mond, hogy vissza költözöl oda ahonnan jöttél és nem fogsz többet engem zaklatni.- néztem rá reménykedő szemekkel, erre ő csak megrázta a fejét és kisebb nevetése közben megszólalt.

-El kell hogy szomorítsalak, mert ezentúl még többet fogsz látni mivel a szomszédba költözök, így minden nap át tudok jönni, hogy ahogy te mondtad zaklassalak.

-Mi? Mért pont ide?- najó, csak egy kicsit estem kétségbe, ha Yoongi minden nap átjön, akkor ezentúl nem lesz egy csöpp nyugalmam se.

-Nagyobb lelkesedést vártam.- mondta lebiggyesztett ajkakkal – Amúgy meg azért ide mert ezen az áron ez volt a legjobb ház, és az se hátrány, hogy így a szomszédod leszek.

- Akkor menj és pakolj, ne itt lustálkodj.

-De egyedül uncsi, gyere segíteni.- nézett rám boci szemekkel.

-És én mit kapok cserébe?

-Majd kitalálok valamit, gyere már.- ahogy kimondta felpattant, engem meg a vállára kapott és indult meg az ajtó irányába.

-Jó, jó megyek, csak tegyél le! Át is kell még öltözzek, így nem mehetek- kezdtem el kapálózni és a hátát püfölni. De ahogy ezt kimondtam megfordult és a szobám felé vette az irányt és belépve az ajtón ledobott az ágyra, mire én csak egyet sikítottam ijedtemben.

-Engem nem nagyon zavar, hogy így vagy, de csak hogy ne hisztizz, hamar öltözz át.- dölt neki az ajtófélfának.

-Esetleg kimennél?

-Eszemben sincs, úgy is fogsz te még előttem öltözni, vagy vetközni.- kezdett egy vigyorogni, mire és fogtam magam és konkrétan kidobtam a szobámból és rácsaptam az ajtót.

-Álmodozz csak, hülyegyerek!-  ordítottam ki neki a csukott ajtón keresztül.

-Az már megvolt.- hallottam meg ismét a hangját.

-Anyád!

-Jól  van köszi, csak siess már vagy bemegyek és én öltöztetlek át.- majd a lófaszt fogod te átöltöztetni, mondtam magamban.

-5 perc és kész vagyok.

-Számolom!- azzal hallom ahogy elsétál, én meg gyors átöltöztem egy normálisabb outfitbe, ami egy fehér rövidgatyából és egy fekete haspólóból állt. Mikor pont befejeztem az öltözködést az ajtó kicsapódott és Yoongi jött be, azt ordítva, hogy lejárt az időm. De mikor rá néztem kissé csalódott fejjel nézett engem.

-Francba hogy ilyen gyors vagy! Amúgy jól nézel ki. Mehetünk?- erre én csak bólintottam és már el is indultunk.

Egész úton kussba voltunk. Azon agyaltam, hogy vajon mi lesz ebből az egészből, ha mellénk költözik. Minden esetre érdekes időszaknak nézünk elébe.