A vágyak játéka

VII. Fejezet

-Te meg mi a francot keresel itt ? – kárdeztem kissé ingerülten.

-Szerintem ugyan azt mint te Cica, bulizni jöttem.-vonta meg a vállát és jó alaposan végigmért.- És ahogy látom jól tettem.

-Hát neked hála már az elsõ percben leöntöttem magam.

-Hmm, bocsi. Gyere, kiszedjük.- mondta halál nyugodtan, mire Yoongi megragadta a karom és elkezdett a mosdó felé húzni.

Mikor beértünk szerencséjére senki sem volt bent. Yoongi szakított le kéztörlõt, majd elkezdte törölgetni a ruhám. Én meg csak néztem az arcát és a bele lógó pár tincset. Egyszer csak megállt, és mélyen a szemembe nézett. A szemem lekandikált az arcára, majd a szájára ami most olyan puhának néz ki. De mintha olvasott volna a gondolataimban, mert a következõ pillanatban már rá tapadt az ajkaimra. Elõször meglepõdtem, de aztán vissza csókoltam. Csak úgy faltuk egymás ajkait. Egyszer csak elhajol és nagy nehezen megszólalt.

-Azért mikor mondtam hogy majd találkozunk, akkor nem számítottam arra hogy ez lesz. Jobb ha vissza megyünk.- erre csak bólintottam. Megfogta a kezem és elindultunk vissza a tömegbe. Az egyik kanapén megpillantottam Emmát és elkezdtem felé húzni Yoongit. Mikor oda értünk lehuppantam barátnõm mellé, aki kérdõ arccal méregetni kezdett engem és a mellettem ülõ fiút.

-Te meg hol voltál?-vonta fel a szemöldökét.

-Ööö, hát mi csak..-kezdtem volna belé de ez Yoongi közbe vágott.

-Mi csak találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni, mert ma még nem nagyon volt rá alkalmunk.- najó, ez így jó magyarázat. Idiótának gondolna ha megtudná az igazságot. Pár órája még azért panaszkodok, hogy milyen egy kibaszott nõcsábász meg faszfej, s erre most meg is csókolom. Ez így nem lesz jó. Rohadtul nem szabadna hagynom, hogy csak úgy játszadozzon velem.

Az este további része egész jól telt. Sokat táncoltam és jól éreztem magam. Yoongival az este további részében nem szóltunk egymáshoz, bár néha tánc közben éreztem magamon a tekintetét. Aztán olyan 3-4 fele indultunk meg haza Emmával. Nem sokkal, hogy elhagytuk a klubbot egy matt fekete audi Q7 állt meg mellettünk. Ránéztünk az autóra majd a barnaságot láttuk meg a leereszkedõ ablak mögött.

-Szálljatok be. Haza viszlek titeket.- nyitotta ki a mellette lévõ hely ajtaját. Barátnõmmel össze néztünk, majd abban a pillanatban indultunk is meg a gyönyörû autó felé.

-Te nem ittál véletlenül? Hogy hogy vezetsz ?- vontam fel a szemöldököm, mert meg mernék esküdni, hogy láttam az este folyamán sört inni, nem is egy üveggel.

-Tudod létezik olyan, hogy alkohol mentes sör.- nabazd, tényleg. Jól besültem, szóval inkább nem mondtam semmit hanem bekötöttem magam, én össze húztam magam mert kirázott a hideg, és csak most kezdtem el fázni. De hamar felmelegedtem, mert a mellettem ülõ fiú bekapcsolta a fûtést.

Az út további része csendben telt. Senki nem szólt egy szót se, de nem is kellett, jól esett ez a csend. Sokszor kezdtem tanulmányozni Yoongi arcát miközben vezetett. olyan makulátlan, olyan fehér és tökéletes. Bambulásomból mindig az zökentett ki, hogy drága sofõrünk észre vette, hogy õt bámulom. Ilyenkor mindig elkaptam a tekintetem és az ujjaimmal kezdtem babrálni. Szóval így telt az a bõ 10-15 perces autókázásunk.