A szuperkatona/Átíras alatt/

2/2

A kis incidensünk után,egyenesen a toronyhoz sietünk Jamessel a méltán híres Bosszúállók toronyhoz,ahogy felnézek a teteje felé magamban gyorsan elkönyvelem,hogy tényleg szép nagy építmény,azonban ez csak egy pillanat,mert ,nincs több időm az építmény külsejével foglalkozni,engem sokkal jobban érdekel az,ami benne van.Az akciót megkezdve először is füst gránátokat lövünk be a magfelelő emeletek ablakain,majd a jelemre a teljes osztag elkezd befelé nyomulni.

A toronynak nincs nagy védelmi rendszere,vagyis pontosítok,nincs nagy védelmi rendszere akkor,ha nincs ki bekapcsolja azt,Starknak csak egy hibája a sok közül,hogy iszonyatosan gőgös és egoista,a rendszere nem rendelkezik önállóan beinduló védekező mechanizmussal betörés ellen,hiszen kinek lenne megtámadni pont azt az épületet,ahol a Bosszúállók táboroznak.A csapatom és én pont az ilyen kiskapukat keressük,hiszen az emberi hibát még nem lehet és még nem is tudják kiküszöbölni az egyenletből,akármilyen önellátó is a torony,egy kis hiba és már az egész kártyavár borul A filmekben mutatott nagy piros gomb megnyomása riasztaná a rendőrséget,de mivel az őröket könnyű szerrel leszedtük és ahogy elnézem egyik titkárnő sem olyan bátor egy pisztolycsővel a halántékán,hogy önmagát feláldozva ráugorjon a kezelőpultra,ezzel a riasztás kérdés el is van intézve.

Velem és Jamessel az élen kezdjük el "megtisztítani" a folyosókat,csak úgy sorban írtjuk a megállításunkra küldött embereket hol fegyverrel,hol pedig anélkül.Mikor már csak a legfelső szint van vissza a katonai egységeket elküldöm,csinálják csak a rájuk bízott dolgokat amíg mi szórakozunk egy kicsit.A megmaradt maréknyi elit katonával ezután lassan megindulunk felfelé a lépcsőházban,miután végigmásztunk egy sor lépcsőt a legfelső emelet folyosójára kilépve már messziről hallom a fegyverropogást.A biztonság kedvéért újabb füstbombákat dobunk be,az előttünk levő hatalmas irodába.Pár perc várakozás után pezsgő vérrel nézek fel a társamra,aki jól tudja,hogy mit akarok,látja a szememben a vérszomjat,apró bólintással nyugtázza,hogy indulhatok én pedig mint akit ágyúból lőttek volna ki berontok.

A teremben szinte semmit nem látni a mérgező gáztól,de a rajtam levő szemüvegnek és maszknak hála az én látószögem megmaradt a maga 200 fokos valójában,újabb lövések hangzanak el és az emberek sorra terülnek el a földön,titkárok,ügynökök,de egy bosszúálló sincs köztük.Az adrenalin száguldozik benne és már rég nem éreztem magam ennyire kiéhezettnek a gyilkolásra,kezemben a fegyveremmel beljebb nyomulunk.Elém tárul a káosz,amit okoztam,mindenhol hullák,sikongató emberek és harcoló bosszúállók.Ezaz! ujjongok magamban végre valami ami a kedvemre való-oldalra fordítom a fejem és nézem,ahogy a tanoncom egy vörös csajjal és egy íjas pasassal verekszik,jutnak eszembe az információk,amiket megtanultam róluk,de egyszerűen a nevük valahogy nem akar beugrani, végül is nem az volt a lényeg az aktájukban. Megindulok feléjük,amikor a látómezőmben feltűnik egy pajzsos férfi,felém futva elhajítja a frizbit,ami eddig a kezére volt erősítve.Még mindig James és a küzdőtársai felé néz a testem,de az elhajított tárgyat amint elég közel ér hozzám megállítom azzal,hogy elkapom,majd nemes egyszerűséggel kidobom az ablakon.Az üveg csörömpölve törik be és a pajzs már a másik épület tetején pihen,a tőlem pár méterre álló férfi megrökönyödik és egy pillanatra lefagy.A zavarodottságát palástolva elkezd felém futni,míg elér engem összegyűjtöm magamban a róla tanult anyagot,azonnal egy jobb horoggal indít , gyorsan elhajolok előle,majd egymás után beküldök két ütést a bordái közé,majd visszalépve rugózok egyet a lábamon. Megtántorodik az előző ütéseimtől és én ezt kihasználva kirúgom alóla a lábát ,hanyatt vágódik,de egyből lábra állna,amilyen gyorsan tudom megfogom a nyakát és felemelem,a megerősített páncél a bal kezemen igaz,hogy nehéz,de pont az ilyen helyzetekre való,hiszen a jobb kezemmel csak nem kaphattam el a nyakát,teljesen összezúztam volna a torkát és akkor kampec a tervünknek.Mivel párszor már megesett korábban, hogy szétroppantottam a fontos célpontok egyes végtagjait,esetleg koponyáját,ezzel a megoldással hozakodtak elő a tudósaink pont az ilyen esetekre. A kapitány elkezd kapálózni,megszorítom a nyakát,most erősebb vagyok nála és előnyösebb is a helyzetem,félelem villan a szemében és a testsúlyát használva megpróbál kiszabadulni a markomból. Ráüt a könyökével párszor a karomra hátha az összecsuklik és ezzel megszabadul,de a számításai nem jönnek össze és csak még jobban rátekerem ujjaimat az említett testrészére.Ijedten kap levegő után,élvezettel nézem ahogy a feje már vörösödik az erőlködéstől és a levegőhiánytól egyszerre.Szemében megcsillan valami és még az utolsó energiamorzsáival megkísérel még egyszer megszabadulni,ám ez is kudarcba fullad nekem pedig elegem lesz belőle és még jobban összeszorítom a markomat,hallom ahogy az ádámcsutkája megroppan és szeme szépen lassan lecsukódik.A markomat feszegető keze lehullik a teste mellé,elégedetten elmosolyodom,ahogyan ájultan lóg a karomban,oldalra billentem a fejem és elkezdem tanulmányozni az olyan sokat látott arcot,élőben teljesen máshogy néz ki,gondolkozom el,a képeken nem látszottak az apró sebhelyek az arcán,ahogy az orra sem olyan tökéletes mint hittem. Újabb bosszúálló közelít felém,ezért kénytelen vagyok befejezni a férfi elemzését,ahogy kinyitom a markom a kapitány teste összecsuklik a padlón.Kiveszem a combtokokból a fegyvereimet felkészülök a lövésekhez rácélzok a földön elterült célpontom fejére,ráteszem a ravaszra ujjaim és lövök,abban a pillanatban valaki megfogja a derekam és arrébb lök,a lövéseim nem találtak be,a feje helyett az egyik a mellkasába a másik pedig a hasába fúródik.