A szuperkatona/Átíras alatt/

19

A házhoz a lehető legközelebb lopóztunk és vártuk a megfelelő pillanatot a támadásra...

Már nem bírtam magammal,nagyon gyilkolni akartam.Őrségváltás,tökéletes támadó időpont,jeleztem az osztagnak és lassan elkezdtünk közeledni a házhoz. Érzem,ahogyan az adrenalin szétárad az ereimben,a szívem gyorsabban ver,olyan vagyok,mint egy kitörni készülő vadállat és itt a pillanat kezdődhet az akció.Távolról tüzelünk először hangtompítóval felszerelt fegyverekkel a meglepetés ereje fontos. Közeledek a házhoz,amikor mintha túszúrást éreznék a nyakamban,majd a világ elkezd velem forogni és iszonytosan hasogat a fejem,letérdelek hátha jobb lesz,de sajnos nem,az egyenruhámban kutatok az ínyekcióm után,egy kész örökkévalóság mire kiszedem végre,majd gyorsan beadom magamnak mielőtt elájuknék.Készülnöm kell az ilyenre,mert akármennyire is kár és szomorú a szervezetem akkor is most olvadt ki,volt már egypárszor ilyen rosszullétem kiolvasztás után,de ennyire még soha az eletben nem voltam rosszul.A katonáim viszont nem állhatnak meg végig kell vinniük a küldetést,ám amikor a bokrok mögül kirontanak a SHIELD egyenruhások kénytelen vagyok bevallani magamnak,hogy rajtunk ütöttek és én most képtelen vagyok a visszavonuláshoz a füvön térdelve kótyagos fejjel és felkavarodott gyomorral.
-Kék kód!-suttogom az adóvevőmbe és érzem ahogyan elhagy az energia még előkapok egy pisztolyt és amennyire tudom elhajítom a cél irányába,ám azt,hogy beér e a megfelelő helyre már nem látom.Lábam összecsuklik alattam és egy tompa puffanással elterülök a füvön.Csak az villog az agyamban,hogy menekülni,de a testem nem engedelmeskedik és nem harcol tovább,feladja és elájulok.

----------------------------------------------------

Öklendezve kelek fel,majd hirtelen felülök és kiadom a gyomrom kevés tartalmát. Megtörölve a számat,meglepődöm az ágyam mellett egy lavor hever,szóval valaki számított erre a reakcióra.Körülnézek,de semmi nem ismerős,azonban a szobában nem ismerős semmi.Forgatom a fejem nincs a teremben az ágyon és a lavoron kívül,de az összes fal fehér.Felállok,abban a pillanatban megszédülök és rátámaszkodom az ágyra,fogalmam sincs hol vagyok és hogy mi történik velem. Az ajtó nyitódik én pedig oda pillantok, egy magas szőke,széles vállú,tengerkék szemű katonának tűnő pasas lép be a terembe,majd közeledik felém.
-A nevem Steve-jelenti ki
-Az enyém pedig...az én nevem....nem emlékszem rá-nézek kétségbeesetten, meglepődik a kijelentésemen
-Semmi baj nyugodj meg-közeledik felém és megfogja a két vállamat és mélyen a szemembe néz.Lélegzetvételem lassul és szívverésem sem már olyan szapora.- A neved Nastya-közli velem
-A barátom voltál?-kérdezem félénken, felnevet és habozik
-Igen a barátod voltam-mosolyodik el félénken-azért vagy itt mert megtaláltak egy mező közepén eszméletlenül- tájékoztat az ittlétem okáról.
-Értem-bólintok félénken,úgy érzem benne megbízhatom már a tarása is törődést sugároz,valamilyen oknál fogva elmosolyodom és zavarodottságomban a hajamat kezdem el piszkálni.
-Gyere be kell mutatnalakár emberemnek- fogja meg a kezemet és kihúz a szobából végig egy folyosón el egészen egy hatalmas helységbe.-Srácok!-kiált egyet,két ember ül a kanapén és meg pár kidugja a fejét a fal mögül én pedig félénken Steve mögé húzódom reménykedve abban,hogy a széles válla mögé el tudok bújni a fürkésző tekintetek után.Onnan lesek ki és nézek végig az embereken akik egyre többen vannak és engem néznek érdeklődve.
-Nastya ők itt Sam,Wanda,Natasha,Bruce, Clint,Rhodie és Tony.-mutat feléjük én pedig kilépek mögüle majd felnézek rá és arcát elnézve nem kell félnem az idegenektől.Összezavarodva a cípőm orrát bámulom és halkan köszönök
-Sziasztok-intek egyet és felnézek rájuk páran mosolyognak,egy vörös hajú nő fintorogva figyel engem egy férfi mellett,akinek be van kötve a keze, undorodva és megvetéssel néz rám,amitől még az a maradék boldogságom és önbizalmam is elmegy.-Ismertelek titeket?-teszem fel a kérdést,ami mióta megláttam őket foglalkoztat,de a francért sem bírok előszedni egyetlen emlékképet sem az ezelőtti napokról
-Nem,de tudtál rólunk mindent és mi is tudunk rólad eleget.-morogja a férfi aki olyan csúnyán nézett rám és kiviharzik mellettem közben pedig majnem fellök. Érdeklődve pillantok után és nem értem miért ilyen velem...

Kép felül:Valyon ők tudják,hogy te csak egy ember vagy?