A szuperkatona/Átíras alatt/

23

-Nem!Nem akarok lenyugodni!Bezártatok mint egy állatot!
-Nastya,azért zártunk be,hogy ha esetleg megint elmekontroll alá kerülnél senkiben ne tudj kárt tenni,ez a te érdeked is!
-Annyiban az én érdekem,hogy ne tapadjon még több vér a kezemhez!Azért zártatok be,mert rettegtek attól,hogy mire lennék még képes,ha ismét irányítanának-csapok kezemmel az üvegfalban,ami behorpad, James pedig hátralép-Hidegvérrel fejbelőnék mindenkit,te pedig megbűnhődnél az árulásod miatt,fölösleges volt rád ennyi energiát pazarolni,az értékrended ugyanolyan maradt.Én már az elején tudtam,hogy nem lesz elég akarat benned.-néztem mélyen a szémébe,amiben fájdalom csillant
-Csak a harag és az elkeseredettség beszél belőled!
-Az igazi énem beszél belőlem!
-Nem a gyilkos,akit a Hydra teremtett!Kérlek gondolkozz józanul!-lép közelebb
-Mostt látok csak tisztán!-vigyorodom el,majd még egyet vágok az átlátszó falba,ami elválaszt kettőnket,repedések keletkeznek rajta,majd még egy ütés,és még egy
-Nastya ennek nem lesz jó vége,ha így folytatod!!-figyelmeztet és a kamera felé néz segítség kérően,szóval ez volt a terv megpróbált jobb belátásra téríteni,de nem sikerült neki,akkor gondolom jön a B variáció
-Sajnálom Nastya én megpróbáltam!- néz rám sajnálkozóan,majd megfordul és kimegy a szobából,én pedig ott maradok egyedül a gondolataimmal

Nyílik az ajtó én pedig már fel sem pillantok az illetőre
-Figyelj nem szeretnénk bántani...-kezdi Steve
-Most komolyan?Jó zsaru,rossz zsarut fogunk játszani?-nézek rájuk szánakozóan- Jobb ötlet nem volt?
-Csak a kínzás-horkant fel Stark
-Jaj,a Bisszúállók visszakoznak a kínzástól, mégis megöltek már ezreket,akár saját kezűleg is-röhögök fel-soha a büdös életben nem fognak belőlem kiszedni semmit.Higgyék el már sokkal több mindent megéltem,mint amit elképzelni tudnak
-120 év nem kevés és magának inkább halottnak kéne már lennie nem pedig élőnek -ironizál a milliárdos
-Magának is halottnak kellene lennie,ha megölöm a feleségével együtt,akkor,amikor lehetőségem volt rá.-megfeszül a szavaim hallatán és tekintete fátyolossá válik
-Csak a bázis koórdináit akarjuk,ahol Sharon Cartert és Peter Parkert őrzik.-szólal meg a kapitány-tudjuk,hogy nem ölted meg őket.
-Honnan tudod?-húzom fel a szemöldökömet sejtelmesen-ti akkor éppen székfoglalót játszottatok,amikor kidobtam az ablakon a drágalátós Peggyd unokáját Steve-biggyesztem le az ajkaimat -lehet,hogy nem abba halt bele,hogy zuhant egy keveset,hanem attól,ami utána következett.-röhögök fel-tudod nagyon sokat kűzdött,vívódott.Harcolni nem tudott,de boxzsáknak elment.A végén már könyörgött a halálért,élvezet volt kitörni a nyakát.Reccs, ennyi kellett hozzá és éreztem, ahogyan elszáll belőle az élet.És tudod mit a te hibádból halt meg,azért,mert nem tudtad megvédeni, nem voltál ott,hogy megmentsd.- monológomat Amerika csillagos hőse könnyek között hallgatta végig, én pedig élveztem nézni azt,ahogyan gyötrődik, marja belülről a bűntudat.
-Őket nem tudtam megmenteni,de Clint családját sikerült.Ahogyan az emberiséget is sikerül most megvédeni.-egyenesedik ki és felveszi a fenyegető testtartást és megindul felém...

Bocsi,hogy így eltüntem,de most teljes a káosz a suliban is ,de minél hamarabb próbálom hozni majd a következő részt,ami sajnos az évadzáró lesz!!De addig is szép napot!!