Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

3.rész

Másnap reggel kopogtatásra keltem. Az ajtó felé fordultam, és résnyire nyitottam a szemem.
-Halihó gyönyörűm! Nézdcsak, ki van itt már most!!!!-mondta Wonho hatalmas mosollyal, amitől hányingerem volt, így korán reggel.
-Kicsoda?-kérdeztem a szememet megdörzsölve.
-Hát én!!!!
-És Jooheon hol van?-kérdeztem, csak hogy eltereljem a témát Wonhoról.
-Honey már elment.-mondta kicsit lelombozódva.-Na keljél gyorsan cicám, és segíts nekem pakolni!-mondta majd elment.
-AJTÓ!!!-kiabáltam utàna, mivel azt nyitvahagyta.
Bekandikált az ajtón és úgy válaszolt:
-Ne aggódj, Joohoney már elment,előttem meg nem kell szégyenlősnek lenned-majd megtoldotta egy kacsintással.
Felkaptam a hozzám legközelebb lévő díszpárnát, és hozzávágtam.
-Ejnye,ejnye. Úgy látom, valaki bal lábbal kellt ma reggel.
-Talán mert téged láttalak meg először-vágtam vissza.
-Először is, au, ez fájt, másodszor pedig tényleg keljél mostmár föl, a kicsi testeddel, mert pár perc, és itt lesznek a szállítók, a cuccaimmal, és nem szeretném ha pizsamában flangálnál előttük, mivel elég féltékeny típus vagyok.-mondta, majd egy puszit dobott felém, és végre becsukta az ajtót.
Kikerekedett szemekkel ültem fel, majd inkább nem akartam az előbb történtekre gondolni. A szekrényemhez léptem, és kivettek egy fekete farmert, és egy bő pólót, mivel ma nem terveztem sehová sem menni. Gyorsan kifésültem a hajam, majd az ajtóhoz lépve, kikukucskáltam azon. Hála égnek tiszta a levegő. Gondoltam. Wonho biztos lement már a szállítókhoz. Kimentem a fürdőbe, aztán fogat mostam. Éppen jöttem ki a fürdőből, amikor nyílt a bejárati ajtó, és két szállító lépett be, telepakolva egy rakás cuccal.
-Oh jó reggelt!-köszöntek.
-Jó reggelt!-válaszoltam, majd besurrantam a szobámba, mert úgy éreztem, én csak láb alatt lennék. Bekapcsoltam a laptopomat és leültem az ágyra. Kéne keresnem valami munkát, mert ez így nem állapot, hogy csak itthon ülök egész nap, na meg persze a pénz sem jön rosszul. Minden egyes weboldalt átnéztem, amit találtam, mire rábukkantam egy olyan hirdetésre, ami pont megfelel. Itt, Seoul-ban, tőlünk pár utcával arrébb, egy kávézóban keresnek munkatársat. Ez pont jó lesz nekem! Úgy döntöttem, elmegyek, és jelentkezek a munkára. Lecsuktam a gépem, és felpattantam. Elővettem egy kis táskát, beleraktam a telefonom, és a pénztárcámat, és magam után bezárva az ajtót, kiléptem a szobámból. A költöztetők épp Wonhoval vitatkoztak arról, hogy a szobájában melyik oldalra rakják a szekrényt. Ez egy jó pillanat, amikor simán leléphetek! Ezaz! Gyorsan belebújtam a fekete rövidszárú tornacibőmbe, és felkaptam a dzsekimet. Mivel nyitva volt a bejárati ajtó, a pakolás miatt, zaj nélkül szabadultam ki a lakásból. Megnyomtam a lift hívó gombját, és amikor megérkezett, beszáltam. Nem is hittem, hogy ilyen simán kijutok. A földszinten kiszáltam, és elindultam a kávézó felé.
••••••7 perccel később••••••• Amikor beléptem a helységbe, egy csengő jelezte, hogy kinyílt az ajtó. Egy mentazöld, pasztelrózsaszín képekkel borított falú hely volt. Nagyon ízlésesen volt berendezve az egész. A második dolog, amit(vagy akit) észrevettem, egy lány volt, aki barátságosan mosolyogva ált a pult mögött.
-Szia, miben segíthetek?-kérdezte, továbbra is aranyosan mosolyogva.
-Heló, a munkára szeretnék jelentkezni.-mondtam, amíg odasétáltam a pulthoz.
-Oh, végre valaki!-ujjongott-máris hívom a tulajdonost!-és ezzel gyorsan elsietett egy ajtón át (gondolom) az üzlet hátsó részébe. Már most megkedveltem ezt a lányt, gondoltam, és magamban elmosolyodtam. Egy perc sem telt bele, és már jött is vissza, nyomában egy középkorú férfival.
-Örülök a találkozásnak! Foglaljon helyet.-mutatott az egyik székre.
Leültem, majd a férfi is ezt tette. Nem koreai volt, de akcentus nélkül beszélte a nyelvet.
-Zack vagyok.-mutatkozott be, miközben elhelyezkedett.
-Én meg Yuki.-biccentettem.
-Nos úgy hallottam, hogy a munkára jelentkeztél.-kezdte a beszélgetést.
-Igen, és úgy gondolom, hogy ha felvenne, igazán meg lenne velem elégedve, mert ha elkezdek valamit, akkor biztos, hogy teljes erőbedobással csinálom.-kezdtem el a mondandómat.
-Remek! Ez jól hangzik. Fel vagy véve!
-Tessék?-kérdeztem, mivel igazán nem hittem, hogy ennyivel meggyőzöm.
-Fel vagy véve, holnap már kezdhetsz is, ha megfelel.-mosolygott.
-Uram isten, persze, hogy megfelel!!-villanyozódtam föl.
-Pompás! Akkor holnap reggel 8-kor itt találkozunk, és egyeztetjük a munkabeosztást, és utána munkába is álhatasz.-ezzel felált-Akkor holnap.-biccentett, és visszament oda, ahonnan jött.
-Ezaz, lesz egy új munkatársam!!-ugrott a nyakamba az ismeretlen lány.
Kicsit meglepődtem, de visszaöleltem.
-Egyébként Mina vagyok!-húzódott távolabb.
-Én Yuki-mosolyogtam vissza rá.-Mikor végzel ma?-kérdeztem.
-19:00-kor, miért?
-Mert elmehetnénk utána valahova, hogy jobban megismerjük egymást-áltam elő az ötletemmel.-De persze csak ha te is benne vagy.
-Még szép!! Na, de mostmár visszatérek a munkámhoz, akkor majd találkozunk. Egyébként valamelyik szülőd japán?-kérdezte.
-A nevem miatt gondolod?
-Igen, egy kicsit tudok japánul.
-Igen, anyukám japánból származik, ő adta nekem ezt a nevet. Yuki, azt jelenti, hó. Azért nevezett el így, mert a hó a tisztaságot jelenti.-válaszoltam-És persze én is tudok ebből fakadóan japánul-mosolyogtam...megint.
-Akkor matane!!-intett, és visszasietett a pulthoz, mivel érkezett egy vendég.
-Matane-mondtam alig hallhatóan, és kiléptem a kávézóból. Jókedvűen indultam vissza haza.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••
Amikor befordultam az épület elé, láttam, hogy már nem áll lennt a szállítok teherautója. Ilyen hamar végeztek a pakolással?? Aishh!! Akkor biztosan nem tudok észrevétlenül visszasurranni a lakásba, anélkül, hogy ne keltsem fel Wonho figyelmét. Mindegy is! Ki ő, hogy tartanom kellene tőle?? Felmentem a lifttel, és benyitottam a lakásba. Egyenlőre nem láttam senkit, szóval halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és levettem a cipőm, valamint felakasztottam a dzsekimet. A konyhába mentem, hogy csináljak egy teát. Vizet forraltam, és beletettem egy filtert. Elővettem egy kiskanalat, és azzal kezdtem kevergetni a bögrémben lévő, forró folyadékot. Cukrot nem raktam bele, mert anélkül szeretem a teát. Megfogtam a bögrét és leültem a kis étkezőaztalhoz, arra a székre, ami éppen a kis folyosó féleségre nézett, ahonnan a hàlószobák és a fürdő nyílt. Pont megittam a teámat, amikor nyílt a fürdő ajtaja, és Wonho lépett ki rajta....derekán egy törölközővel....vizesen...félmeztelenül?!??!? Ebben a pillanatban, ahogy erre ráeszméltem, egyszerre több dolog is történt: összetalálkozott a tekintetünk, Wonho öntelt mosolyra húzta száját, én meg elkezdtem öklendezni, mert félrenyeltem az utolsó korty teát. Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam(még mindi fulladozva), hogy egy kis vizet igyak, hogy csillapítsam a köhögésem. Valamint az sem volt utolsó indok, arra, hogy a csaphoz menjek, hogy így háttal voltam Wonhónak. Engedtem egy kis hideg vizet a bögrémbe, és egy nagyot kortyoltam bele. Mostmár nem akartam megfulladni. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valami, pontosabban valaki a hátamhoz nyomódik. Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről. Pólómon keresztül éreztem még mindig vizes felsőtestét, amint a hátamhoz igazodott, aztán állát a vállamra rakta, és úgy suttogta bele:
-Ennyire nagy benyomással vagyok rád cica?-és még ha nem is láttam, tudtam, hogy elmosolyodik.
Egyszerűen lefagytam.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Na sziasztoooook!!!! Meghoztam a 3.részt!!! Elég sok idő volt, mire meghoztam, de itt vaaaan!!! Ha tetszik, kérlek jelezzétek nekem bármilyen formában! Kommenteket is szívesen fogadok!❤️ Holnap hozom a 4.részt is, ígérem!❤️💕💕