Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

2.Rész

Reggel még az ébresztőm elött felkeltem, ugyanis nagyon izgatott voltam a rám váró mai történések miatt. Végre kiszabadulhatok innen, és elkezdhetem új, függetlenebb életemet! Gyorsan elvégeztem reggeli rutinomat és az órára néztem. 8:36. Tízre jönnek a szállítók a cuccaimért, szóval van még egy kis időm átnézni, és elcsomagolni azt a pár dolgot, amit még nem sikerült. Gondolok itt az ágyneműmre, fogkefémre, fésűmre, egyszóval azokra a dolgokra, amikre még ma is szügségem volt. A szüleim már rég elmentek. Jellemző. Még csak el sem búcsúznak tőlem, holott pontosan tudják, hogy ma költözök. Na de mindegy is, nem akarom, hogy elrontsák ezzel a napomat, ami valljuk be elég sok jóval kecsegtetett.
---------------13:57-----------------
Végeztek a szállítók, de mivel egy három férőhelyes teherautóval jöttek és hárman voltak, úgy döntöttem, hogy én inkább vonattal megyek a lakáshoz, ahelyett, hogy valamelyikük ölébe keljen ülnöm, bár ezt egyikük világosan a tudtomra adta, hogy nem bánná. Végül felhagyott a győzködésemmel ezen a téren, így elindultak, majd pár percre rá én is.
-------------1 óra múlva----------
Amikor megérkeztem a lakáshoz, a költöztetők már nagyban pakoltak kifelé. Egy kicsit meglepődtem, hogy honnan van kulcsuk, de aztán megláttam egy ismerős arcot.
- Hello Jooheon!! - köszöntöttem egy hatalmas vigyorral, mire ő megfordult felém, és egy szó nélkül megölelt. Hogy őszinte legyek, eléggé lesokkolódtam.
- Szia! - súgta a fülembe, amitől teljesen kirázott a hideg, és még zavarba is jöttem. Hosszú, óráknak tűnő másodpercekig ölelt, majd egyszer csak végre elengedett.
- Na gyere, nem szeretném hagyni, hogy ezek a csávók egyedül garázdálkodjanak odafönt. - mondta, majd megragadta a kezemet, és úgy húzott magával be az épületbe.
---------------------------------------
Két órával később, amikor a szállítók már elmentek, Jooheon megkönnyebbülten csukta be a bejárati ajtót.
- Na ezzel is megvolnánk! - mondta ünnepélyesen.
Eleresztettem felé egy mosolyt, és az új szobám felé indultam volna, amikor magam mögül megéreztem Jooheon erős kezeit, amint hátulról átölelnek. Megtorpantam. Ha ez a csávó ilyen lesz mindvégig, én akkor becsavarodok egy idő után, az biztos.
- Hová mész? - kérdezte gyermeki játékossággal, még mindig magához láncolva.
- Pakolni. - mondtam, koncentrálva arra, hogy ne remegjen meg a hangom. Hihetetlen, komolyan, még soha nem jöttem ennyire zavarba. És ha még ez nem lett volna elég, Jooheon fülemhez hajolt, majd gyengéden megszólalt.
- Ne segítsek? - suttogta a szavakat. Engem meg úgy kirázott a hideg, mintha áramütést kaptam volna. Ennek, ez a heppje, vagy mi a francért kell állandóan ezt csinálnia?
- Nem, köszi, megoldom én!- vágtam rá, és gyorsan kiszabadultam karjai fogságából.
- Te tudod. - mondta, majd egy féloldalas mosoly jelent meg telt ajkain.- A szobámban leszek, ha kellek.- nyomta meg a kellek szót. Én csak gyorsan bólintottam egyet, és besiettem a szobámba. A bútorok már a helyükön voltak, így csak a többi cuccot kellett kipakolnom. Éjszaka közepe volt, mire végeztem. Fáradt voltam, és szomjas, de mivel tisztába voltam az idővel, ezért halkan kiosontam a konyhába, hogy öntsek magamnak egy pohár vizet. Csak hát a fáradtságom miatt, amikor készültem elhagyni a helységet, gyakorlatilag belerohantam Jooheonba. Majdnem fellöktem, ezért beletelt pár másodpercbe, mire újra megtalálta az egyensúlyát.
- Jaj, bocsánat! Neharagudj, csak annyira kómás vagyok, hogy nem vettelek észre! - kezdtem el magyarázkodni.
- Semmi gond, én sem voltam magamnál. - válaszolta.
- Na akkor én megyek, és lefekszem. - mondtam majd elindultam.
- Jóéjt! - szólt utána Jooheon.
Majd óvatosan becsuktam magam után az ajtót. Gyorsan átöltöztem pizsamába, és bevetettem magam az ágyba. Minden energiámat kiszívta ez a nap. Hulla fáradt voltam, de elégedetten néztem körül új szobámban, ami meg kell hagyni, nagyon otthonosra sikerült. Magamra húztam a takarót, és egy perc sem telt bele, elnyomott az álom.
--------Másnap reggel------------
10 óra körül lehetett, amikor felkeltem. Beszélgetés zajai hallatszottak a szobámon kívülről. Jooheon hangja teljesen kivehető volt, annak ellenére is, hogy nem értettem mit mond. Viszont mellette egy másik férfi hangját is hallottam. Kivel beszélget Jooheon? Vajon telefonál? Nem, az nem lehet, hiszen hallom, hogy a másik személy is a lakásba van. Eldöntöttem, hogy kiderítem, mi folyik itt. Lassan az ajtómhoz lépkedtem és kinyitottam. A nappaliból hallom a hangjukat. Jooheon éppen magyaráz valamit, mintha mesélne. Közelebb mentem, hogy halljam, miről van szó.
- ....Ó, és van egy másik lakótársam is, aki persze mostmár a te lakótársad is. - hangjáról hallottam, hogy mosolyog. Éreztem, hogy most kell lépnem, vagy soha. Magabiztosan elindultam a konyhába, mintha csak egy pohár vízért mentem volna. Amikor beléptem az amerikai konyha nappali részébe, meglepettséget színlelve megáltam, és elkerekítettem a szemeim. A kanapén Jooheon ült, mellette pedig, egy izmos, fehér-kék ombre hajú csávó volt, és meg kell hagyni, jól nézett ki! Egy pillanatig csak egymásra meredtünk, majd az ismeretlen srác ördögi, csibészes(😂) mosolyra húzta száját, és felállt, hogy bemutatkozzon.
- Wonho vagyok. - mutatkozott be, és megráztam felém nyújtott kezét.
- Én meg Yuki - feleltem, majd nagy meglepettségemre abbahagyta a kézrázást, majd ajkaihoz emelte kezemet, és lágy puszit lehelt rá. Aztán leeresztette kezemet, és áthatóan a szemembe nézett. Ezek alatt mindvégig megtartotta magabiztos vigyorát.
- Jóreggelt! - állt fel Jooheon is, majd hozzám lépett, hogy megöleljen. Wonho hátrébb lépett, majd Jooheon beállt elé és magához húzva, szorosan megölelt. Hát ezt nem hiszem el! Miért kell fojton ezt csinálnia? Nem arról van szó, hogy zavar, vagy nem esik jól. Egyszerűen csak zavarba hoz.
- Szóval ő az akiről beszéltem. - mondta Jooheon, ahogy eltávolodott tőlem, és a másik sráchoz fordult. - Akkor döntöttél, beköltözöl? - kérdezte tőle.
- Egy kicsit bizonytalan voltam az elején, de mostmár biztos vagyok benne, hogy igen. - mondta, miközben azzal az öntelt mosolyával mért végig. Ekkor tudatosult, bennem két dolog. Az egyik, hogy a Jooheon és az én szobám közötti szoba, mostmár nem lesz üres, a másik meg az, hogy én a falatnyi pizsamámban,(ami egy rohadt rövid nadrágból állt, és egy bő pólóból) éppen két huszas éveibe belekezdő csávó előtt állok. Ekkor, ahogy ezt végig gondoltam, enyhe pír öntötte el arcom.
- És mikor költözöl be? - kérdeztem a lehető leg magabiztosabban.
- Mikor vagy itthon? - kérdezte a srác, úgy téve, mintha Jooheon ott sem lenne.
- Egész héten - válaszoltam.
- Akkor holnap. - fordult az első lakótársam felé.
- A holnap nem jó, mivel én nem leszek itthon. - közölte.
- Nem kell, hogy itthon legyél. - mondta Wonho. - megoldjuk mi ketten is, igaz Yuki? - folytatta perverz mosollyal. Erre megált bennem az ütő. A két fiú egyszerre nézett rám, a választ várva.
- Lehet, hogy jobb lenne akkor beköltöznöd, amikor itt van Jooheon is, mert én kétlem, hogy hasznodra lennék. - mondtam őszintén.
- Pedig én effelől biztos vagyok. - mosolygott tovább mint valami cukrosbácsi.
- Hát legyen. - adtam be a derekam.
- Király! - lelkendezett Wonho - akkor holnap találkozunk, cicám! - indult az ajtó felé, majd egy mondat erejéig visszanézett vigyorgós képével - de ugye holnap is a csini kis pizsidbe leszel?- kérdezte, majd utoljára végigmért, aztán eltünt a becsukódó ajtó mögött. Egyszerre néztünk egymásra Jooheonnal, aki karba tett kézzel kérdezte.
- Hát ez meg mi volt?
- Elhiheted, hogy fogalmam sincs. - mondtam, majd elindultam vissza a szobámba.

------------------------------------------
Sziasztok!
Remélem, tetszett nektek a második rész is! Ha igen, kérlek jelezzétek nekem egy kommentel, vagy egy csillaggal, hogy tudjam, van-e értelme folytatnom! És köszönöm, hogy szántatok időtökből egy keveset az irományomra!!❤️❤️