Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

6.rész

Reggel borzalmas fejfájásra keltem.
-Mi a franc?-motyogtam a fejemet fogva.
Utolsó emlékem tegnapról a negyedik koktél elfogyasztása volt, onnantól teljes a sötétség. De várjunk csak....hogy kerültem haza? A lehető legnagyobb lendülettel ültem föl az ágyban, amit meg is bántam, mert abban a pillanatban belenyilalt a fájdalom megviselt koponyámba. Fejemhez kaptam, és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az időt.

8:24.
-Aishh, aludhattam volna tovább is-dőltem vissza az agyba, épp amikor kopogtatást hallottam.

-Ébresztő hercegnő, hasadra süt a nap~! - hallottam meg Wonho hangját kintről.
-Mit akarsz??- válaszoltam a lehető leg bunkóbban.
-Kész a reggeli, gyere te kezdő alkoholisták gyöngye, te!- mondta és távolodó léptei elhalkulása után úgy határoztam, hogy kimegyek a szobámból, hiszen tényleg jól esne egy kis reggeli.

Gyorsan átvettem a ruhámat, mivel még a tegnapi volt rajtam, és kimerészkedtem a szobából.
A nappali/amerikai konyhába belépve elég szürreális kép fogadott.
Jooheon és Wonho ült az asztalnál, de az utóbbi a kanapé díszpárnáival barikádozta el magád.

-Wonho ne legyél nevetséges - szólt rá Jooheon.
-Szerintem igenis nyomós okom van tartani tőled, miután múltkor agyon akartál csapni egy serpenyővel.
-Szerintem nekem meg arra volt nyomós okom - vette elő műmosolyát, és folytatta a műzlije evését.

-Komolyan műzlit eszünk? - léptem közelebb hozzájuk.
-Ha nem tetszik, csinálj valami mást - mondta Wonho és elkezdte kiinni a tehet a táljából.
-Hogy aludtál? - kérdezte Jooheon, miután helyet foglaltam, beletörődve, hogy bizony ma műzlit eszünk.
-Nem mondom, hogy nem aludtam már jobban - öntöttem tejet a tálba.
-És emlékszel bármire is? - kérdezte felém fordulva.
-Hááááát...Az az utolsó emlékem, hogy Minával koktélozunk.
-Huhh, akkor jó - kaptam meg azt a fajta választ, amit nem igazán akartam volna hallani.
-....Tessék?... - nyeltem egy nagyot - Miért?...Mi történt?
-Megpróbáltál lesmárolni - közölte egyszerűen, mire bennem megfagyott a vér, Wonho kezében pedig megállt a kanál.

-HOGY MICSODA?!? - akadt ki HoSeok, még mielőtt én is megtehettem volna - ÉS MIT TAKAR AZ, HOGY "MEGPRÓBÁLTA"?
Jooheon arcán mintha egy halvány mosoly jelent volna meg a másik fiú reakciójától, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.
-Amikor haza hoztam, bevittem a szobájába, és akkor. De én leállítottam, mert részeg volt, nem volt tudatánál. Én meg úgy akarom megtenni, hogy azért ő is eszénél van, és biztosan tudom, hogy ő is emlékezni fog rá. - villantott egy furcsa pillantást Wonho felé, aki erre csak ökölbe szorította a kezét, nekem meg leesett az állam. Hogy mit mondott az előbb?!?!? Neeem, nem nem nem!

-Mindenesetre, köszönöm, hogy nem hagytad ezt bekövetkezni. - fordultam Jooheon irányába, majd vissza a tányéromhoz, amikor megláttam a velem szemben lő, hitetlenül pislogó Wonhot. Eldöntöttem, hogy nem foglalkozok vele, ezért csak gyorsan belapátoltam a reggelimet, aztán egy szó nélkül felállva a mosogatógoz mentem, elmostam a tányéromat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Uramatyám! Konkrétan olyan szagom van, mint egy csövesnek.

Lezuhanyoztam, aztán visszamentem a szobámba. Hajat is mostam, ezért nedves hajam az arcomba lógott. Mivel meleg volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem szárítom meg.

Éppen a törölközőmet készültem elrakni, amikor kopogtatásra lettem figyelmes.
-Elmentem dolgozni, zárkózz be jól! - beszélt hozzám Jooheon az ajtón keresztül, utalva a sok zárra, amit nekem vett, és szerelt föl.
-Oké- tudtam le az egészet ennyivel -Szia!
-Szia
Már csak a csukódó bejárati ajtó hangját hallottam.

-Baszki! - kaptam a fejemhez - a fürdőben hagytam a telefonom.
A lehető leghalkabban kinyitottam az ajtóm zárait, és alaposan körülnézve, miután meggyőződtem róla, hogy Wonho valószínüleg a szobájában van, megindultam vissza a fürdőszoba felé.

Ahogy benyitottam, az állt szembe velem, akitől így óvakodtam. Wonho.
És persze a kezében ott volt a telefonom is.
-Ezt keresed? - kérdezte egy félmosoly kíséretében.

-Igen, szóval ha lennél szíves, add vissza. - mondtam a telefon, és íriszei között cikázva szemeimmel.
-Ha annyira kell, vedd el! - mondta és magasra emelte a feje fölött a készüléket.
-Ne szórakozz velem, hanem add vissza! - mondtam neki, enyhe éllel a hangomban. Áhh komolyan ez a csávó! Én nem hiszem el!!!
Egy pillanatig úgy tettem, mintha elmennék, de aztán hirtelen visszafordulva nekivetettem magam, egyetlen célomul kitűzve a mobilom megszerzését.
De elszámítottam magam.

Úgy végeztem, hogy majomként lógtam Wonhon. Lábaimat dereka köré fontam, törzsem szorosan az övéhez nyomult, és így próbáltam elérni a telefonom, elég kevés sikerrel. Wonho egyik kezével átkarolta a hátamat, hogy ne essek le, viszont a másikkal továbbra is a mobilt tartotta magasra.

-Aishh - tört ki Wonhobol és hihetetlen gyorsasággal a másik kezét is mögém fonta, és a szemközti falhoz ment velem, majd amikor hátam a kemény síkhoz ütközött, és kezeit kivéve mögülem, könyökeivel megtámazkodott, rögtön a fejem két oldalán.
Eléggé megszeppentem. Hányszor kerülök még ilyen helyzetbe?!?
Wonho arca vészesen közel volt az enyémhez, úgy vizsgálta döbbent arcomat, miközben én még mindig rajta csünngtem, testeink efymásnak nyomódtak
-Miért csinálod ezt velem? - kérdezte tőlem suttogva.
-Micsodát? - suttogtam vissza értetlenül.
-Shhh, fogd be egy picit, és most hagy én beszéljek. - szakított meg, mire bólintottam. - Nem hagyhatom! - suttogta továbbra is.
-Mit?
-Hogy ő megelőzzön, és ő legyen az neked az első. Nem az akinek gondolod.
Erre nem tudtam mit válaszolni, igazából az egész helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Nem tudtam mozdulni sem, úgy össze voltunk nyomva.
-Megvolt már a lehetőségem erre egyszer már, de azóta megbántam, hogy nem éltem vele. Nem hagyhatom, hogy ő legyen az első. - egyre inkább közeledett, de nem tudtam mozdulni.
-Enyém vagy - suttogta az ajkaimra, rögtön mielőtt megcsókolt volna.
Megdermedtem. Elkezdte száját mozgatni, törékeny, lassú csóknak indult, majd vad lett, éhes. Nem tudtam magamnak parancsolni, visszacsókoltam. Erre belemosolygott csókunkba, és még jobban gyorsított, már nehezen lélegeztünk a csókok között, amikor még mindig derekaira font lábaimmal kivitt a fürdőből, egyenesen a szobájába. Ledőlt velem az ágyra, és tovább csókolt. Keze kicsit föltűrte felsőmet, és hüvelykújjával oldalamat simodatva csókolt tovább, amikor másik kezével farmerom cipzárához nyúlt, és elkezdte lehúzni.

Na akkor eszméltem föl, és kezére rakva az én kezem, megszakítottam a csókot, és ezáltal a nadrágomnál tett mozdulatát is.
Nehezen lélegezve néztünk egymásra.
-Nem szerencsés ilyenkor megállítanod, amikor már ilyen messzire eljutottunk - mondta Wonho, szemében éhség tükröződött.

Nagyot nyeltem. Ezt ő is láthatta, mivel lemondó arccal visszahúzta a sliccemet, és leszált rólam.
-Addig menj, amíg meg nem gondolom magam, és akaratod nélkül folytatom. Elég önző tudok lenni ilyen helyzetekben.- állt az ágya mellett, én meg rohadtul kipirosodva kisiettem a szobából.

Beérve az enyémbe, gyorsan bezártam az összes zárat, és ledőltem ott ahol voltam, a földre.

Ez meg mi a rohadt élet volt?
Miért hagytam egyáltalán?
Miért csókoltam vissza?
Na és....hol a telefonom?

•••••••••••••••••••••••••••••••••
Na annyeong hello mindenkinek!!!!🌸💕🔥
Igen, végre ismét itt vagyok egy újabb résszel, tudom sokat kellett rá várni, és emiatt nagyon sajnálom, de nagyon nem volt időm a közelmúltban írni😔
Ennek ellenére nagyon jól esnek a kommentjeitek, és örülök, hogy tetszik a munkám, remélem ez ezúttal sem változott💕💕✨✨ Na szval ennyit szerettem volna mondani, és persze azt, hogy most, mivel hosszú hétvége lesz, ezért valószínűleg lesz még rész😉❤️ És mégegyszer tényleg nagyon köszönöm a támogatást, sokat jelent🌸✨💕🔥❤️
✨I'M OUT!✨