Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

5.rész

Készülődni kezdtem, ugyanis, még délelőtt a kávézóban megbeszéltük Minával, hogy elmegyünk valahova.

-Ez már kicsi rám - dobtam félre egyik kinőtt egyberuhámat. Ha már előszőr megyek el szórakozni itt, a nagy városban, jól akarok kinézni. Egy koktélruhára gondoltam, de nem találtam egyet sem sehol. Ezért egy bő szabású szaggatott farmert, és egy sima fekete szűk felsőt vettem fel.
Megragadtam az egyik kistáskámat, beleraktam a pénztárcámat és az irataimat, majd megbizonyosodtam arról, hogy tiszta a levegő, ergó, egyik fiú sincs kint.

Amilyen halkan csak tudtam, kisurrantam a szobámból, és felkaptam a cipőm, na meg persze megragadtam a dzsekim.

Mission completed!!-gondoltam, miközben jeleztem a liftnek.

Pont zárórára értem a kávézóba, ezért rögtön indulhattunk is valami jó helyet keresni. Már besötétedett, amikor Mina megállt egy olyan klub mellett, ahol feltűnően túl hangosan szólt a zene.
-Ez kell nekünk! - fordult felém, és berángatott, úgy hogy még ellenkezni se tudtam.

Bent alkohol, és a józatlanság szag-és hanghatásai uralkodtak. Rengeteg ember volt. Mint a szardellák. Nem volt kicsi a hely, sőt, épp hogy nagy volt. Csakhát ennek ellenére túl sok ember volt. Mina által vezetve törtünk át a tömegen, egészen a pultig. Amikor odaértünk, kerestünk két helyet, és felültünk a bárszékekre.
-Két koktélt kérünk! - kiabálta túl a zenét barátnőm, a pultos csávónak.
-Bármilyet! - tette hozzá.

Megittuk a koktélt, majd jött még egy kör...és még egy...és még egy....
Eljött a pont, ahonnan már nem is számoltuk. Jól éreztük magunkat! Nevettünk, énekeltünk, de nem voltunk többé már beszámítható állapotban.
Amikor a már nemtudom hanyadik kört kértük, az eddigi pia adagolónk így szólt:
-Bocsi csajok, de műszakváltás van.-biccentett, majd lelépett.
-Na nemár!!!! - kiabált utána Mina, majd amikor látta, hogy a srác már nem fog visszajönni, felém fordult.-Hát ezt nem hiszem el! - hitetlenkedett.
-Én sem!! - erősítettem meg az előbbi mondandóját, mivel illuminált állapotomat tekintve, nem tudtam többet mondani.
-VALAKI ADJON PIÁT!-kiabálta Mina, üres poharával kalimpálva.

Majd egy kezet éreztem a vállamon.
Hátranéztem.
Jooheon volt az....

-Te meg mi a francot keresel itt????-kérdezte, elég számonkérő stílusban.
-Én is kérdezhetném ezt tőled!!!-kiabáltam vissza neki - Hogy ti minden áldott kurva helyen ott kell lennetek, ahol én vagyok! Nem hiszem el!! - akkora hévvel magyaráztam, hogy majdnem lepördültem a szélről, amin az sem segített, hogy eléggé ittas voltam.
-Te részeg vagy! - hányta a szememre ismét Jooheon, majd hozzá tette - Most azonnal megyünk haza! - közölte, és megragadta a csuklómat.
-NEM!- rántottam ki magam szorításából.
-Yuki ne csináld ezt...kérlek - nézett ram, arckifejezése valahol az aggódó és a nagyon mérges kategória között volt.
-SZEREZTEM PIÁT!!- kiabált felém Mina, mire tétovázás nélkül elfogadtam a barátnőm által felkínált alkoholt.
Egy húzásra megittam.
-Van méééég!!!- nyomta kezembe a következő kört.
-Mostmár tényleg elég lesz.- jelentette ko Jooheon, megállítva a poharat a kezemben.
-Majd én tudom, hogy mikor elég!- förmedtem rá, és csak azért is lehúztam a pohár tartalmát.

Ennek az egész iszogatásnak az lett a vége, hogy Jooheon nem birta tovább nézni, ahogy döntöm magamba az italt, ezért támogatva kivitt a levegőre.

-Miért nem szóltál, hogy eljössz otthonról? - kérdezte az engem támogató fiú.
-Mert. - adtam meg a felettébb felnőttes választ. Mondjuk holt részegen örülök, hogy ennyi sikerült.
-Figyelj - állt meg velem szemben Jooheon - Rohadtul aggódtam. Legközelebb kérlek szólj, ha eljössz valahova.
-Minek??- kérdeztem olyan hirtelen és hangosan, hogy a körülöttünk lévők mind összerezzentek. - Ki vagy te? Talán az apám?? Jah, hogy az apám pont keresztbe leszar, pont úgy, mint az anyám?? Miért kell neked szólnom bármiről is, amit teszek???
Jooheon eléggé meglepődött a váratlan kitörésemen. Talán én is meglepődtem volna magamon, ha nem lettem volna rom részeg.
-Sajnálom.-mondta végül. És szorosan át ölelt.- De most menjünk haza, nagyon szépen kérlek. Nem csípem azt, ahogy itt ez a sok részeg vadállat téged méreget.- mondta még mindig engem ölelve.

Egy szót sem szóltam, csak engedtem, hogy hazatámogasson. Egész úton nem beszéltünk semmit.

-----------------------------------

Ahogy fölértünk a lakásba, Jooheon kisegített a dzsekimből, és bevezetett a szobámba. Le akart segíteni az ágyamra, de szembe fordultam vele.
-Jooheon...- mondtam.
-Igen?-fürkészett kiváncsian, azokkal a gyönyörű szemeivel.
Szemem letévedt a telt ajkaira, majd vissza lélegzetelállító íríszeibe.
Nem tudtam ellenálni. Most az alkohol teszi ezt velem? Elkezdtem közeledni hozzá. Egyre közelebb.....és közelebb.
Majd egyszer csak Jooheon előre tette a kezét, és vállaimnál fogva megállított.
Értetlenül néztem rá.
-Ne csináljuk ezt.- mondta.- Még a minap megígértem, hogy megvédelek, ha kell, saját magamtól is.
Nem értettem ezt az egészet.
Lassan, egy lágy, törékeny puszit nyomott a homlokomra.
-Jóéjt.- suttogta, majd kiment a szobámból, becsukva az ajtót maga után.
Minden erőmet elveszítve zuhantam az ágyba, és rögtön elnyomott az álom.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Annyeong!!!!
Ilyen sem volt még, hogy egy napon kétszer is raktam föl részt.😆
Na mi a véleményetek??
#TeamWonho vagy #TeamJooheon??😏❤️🔥
Őszintén, még én sem tudom, hogy melyiket tartom a jobbnak.🤔🤔 Na de hogyha ti már tudjátok, osszátok meg velem kommentben, ugyanis kíváncsi vagyok az olvasóim véleményére.😊😊💕💕💕
Hamarosan jön még rész, várjátok szeretettel, addig is, hallgassatok sok k-popot!!!♥️♥️
Na peace, I'M OUT!!!✨