Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

7.rész

-Jól aludtál?Mi történt, hogy te már ilyen korán fennt vagy?-kérdezte Jooheon, amint másnap reggel beléptem a konyhába.

-A hétfő történt.-dobtam le magam az egyik székre, és ledőltem az asztalra. A tegnap történteket igyekeztem teljes mértékben kitörölni az agyamból. Éppen azon voltam, hogy átprogramozzam az emlékeimet, amikor egy kéz kiábrándított, ami a vállamon pihent.

-Ahogy látom, nem telt nyugtalanul az éjszakád-mosolygott együttérzően, majd elém rakott egy bögre tejeskávét-Ettől majd jobb lesz.

-Nem vagyok nyolc éves!-reklamáltam a hangsúlyozom TEJESkávé láttán, de azért belekortyoltam.

-De te még fejlődő szervezet vagy-hajolt le velem egy szintre, és mosolyogva összekócolta a hajamat, hangszíne olyan volt, mint egy bébiszitternek, amikor a rábízott gyereknek kell megmagyaráznia valamit.

-Héj!!-nyúltam a szétkócolt hajkoronámhoz, igyekezve, hogy ujjaimmal kiféseüljem az egészet.

-Egyébként nem fogsz elkésni, ha itt fekszel az asztalon készülődés helyett?-érdeklődött, és felegyenesedett.

-Francba!!!-kaptam fel a fejem, gyorsan egy húzással megittam a TEJESkávémat, és egy gyors köszönömöt elmormogva, besprinteltem a fürdőbe.

Rendkívüli gyorsasággal végeztem a fogmosással és a fésülködéssel, aztán átszáguldottam a szobámba, ahol gyorsan magamra húztam bármit, amit találtam, hiszen a kávézóban úgy is át kell majd öltöznöm. Elővettem a táskámat, és ami csak a kezembe került, azok közül ami kellhet, beledobáltam mindent, aztán konkrétan szupernova gyorsasággal szinte kirobbantam az előszobába.

Jooheon nagyra kerekedett szemekkel bámult rám, ahogy éppen a cipőjét vette.

-Mennyi az idő?!?-kérdeztem hisztérikusan.

-5:23-mondta úgy, mindha teljesen elvárható lenne tőlem, hogy tudjam.

-Ahhh-szakadt ki belőlem, amint realizáltam, hogy kevesebb időt vett igénybe a készülődésem, mint számitottam-Így már sokkal korábban ott leszek!-kezdtem el hisztizni (igen, reggelente mindig hisztis vagyok)

-Akkor elkísérhetsz-derült fel Jooheon.

-Legyen! Úgy sincs más dolgom-adtam be a derekam elég könnyen. Mostmár ráérősebben vettem fel a cipőmet.

Bezártam a lakást, aztán elindultunk Jooheon munkahelye felé...akárhol is legyen az. Még csak most tudatosult bennem, hogy nem is tudom mit dolgozik.

-És hol is dolgozol?-törtem meg a monoton séta csendjét.

-Egy étteremben.

-Azta! Pincér vagy?-kérdezgettem tovább csillogó szemekkel.

-Igen-nevette el magát-Ez miért olyan nagy szám?-kérdezett vissza elpirult arccal, miközben egyik kezével megvakarta a tarkóját.

-A pincérek olyan menők! Mindig uriemberként viselkednek, menő a ruhájuk, és nagyon jóképűek!-soroltam az érveimet a pincérek javára.

-Tényleg így gondolod?-kérdezett vissza paradicsom piros arccal, még mindig édesen mosolyogva.

-Ahham!-vágtam rá habozás nélkül.