Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

9.rész

Hazafelé sétáltunk Seoul sötét utcáin.

Az eső még mindig esett, ha lehetséges, még az eddiginél is jobban átáztatva minket.

Jooheon előttem ment, én meg egy-két méterre lemaradva tőle követtem.

A gondolataim csak úgy cikáztak. Még mindig nem tudtam felfogni a történteket. Miért csókolt meg? Miért viszonoztam? És...miért esett jól?

Annyira összezavarodtam...

Gondolataimba merülve lépkedtem a vörös hajú, csontig ázott fiú mögött, magasról ejtve a külvilágra.

Rá emeltem tekintetem. Céltudatosan sétált, mégis még hátulról is meg tudtam mondani hogy az ő agyában is épp úgy dolgoznak a fogaskerekek, ahogy az enyémben.

Még sosem néztem meg őt ilyen részletesen ezelőtt. Most valami más. Bennem...Bennünk. Egyáltalán létezik olyan, hogy mi?

-A végén még lyukat égetsz a hátamba.-hallottam meg Jooheon hangját, aki változatlanul előttem ballagott.

-Bocsi...-hajtottam le gyorsan a fejem, mintha az út eddigi felében nem őt méregettem volna.

A nagy belső monológom összes változatának többszöri végig gondolása miatt észre sem vettem hogy idő közben hazaértünk.

-Hol a rohadt életben voltatok?- rontott ránk Wonho, épp ahogy átléptük a küszöböt.-Esernyő az luxus? Jooheon, legalább rá vigyázhattál volna, hogy ne fázzon meg, atya ég!- És már szaladt is törölközőkért.

Eközben a másik fiú egy gyors pillantást vetett rám, majd már fordult is vissza eredeti helyzetébe.

-Ki lesz a kenyérkereső a családban, ha bébicápa megfázik?-burkolt palacsintába egy törölközővel Wonho.

-Most játszuk azt, hogy nem hallottam hogy minek neveztél engem.-néztem föl rá.

-Én személy szerint mást játszanék veled, de ezt hagyjuk inkább egy alkalmasabb pillanatra.-toldotta meg egy elengedhetetlen kacsintással.

-Khmm..Én is itt vagyok- szakította félbe (szerencsére) a körülöttem legyeskedő lakótársunkat.

-Nesze itt egy neked is.-dobott oda egy törcsit piros hajú fiúnak.

-Nagyon hálás vagyok, köszönöm!-fakadt ki gúnyosan az utóbb említett.

-Szerintem én elmegyek zuhanyozni.- jegyeztem meg a kialakult kínos csöndben.

-Helyes!-vágta rá Wonho, és a fürdő felé kezdett tessékelni.

Miután sikerült meggyőznöm arról, hogy egyedül is le tudok zuhanyozni, végre nagyot sóhajtva bezárhattam az ajtót.

Fárasztó nap volt ez a mai. Levettem az esőtől átáztatott ruháimat, majd a zuhanyzóba beállva forró vizet engedtem magamra. Esküszöm, ennél jobb érzés nincs a világon. Amikor sikerült letisztítanom magam, törölközőmet magam köré tekerve léptem ki a fürdőből.

A szobámban vak sötét volt, ezért fölkapcsoltam a villanyt. A szobában lévő űrt hirtelen betöltő fény egy alakot tárt a szemem elé.

Ezeknek nincs saját szobájuk?

Jooheon.