Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}

4.rész

Teljesen lefagytam...

Majd arra a döntésre jutottam, hogy ez nem mehet tovább. Ezért amilyen gyorsan csak tudtam, kiszabadultam a karjaiból, és beviharzottam a szobámba, és magamra csuktam az ajtót.

A szívem nem akart csillapodni, még akkor sem, amikor leültem az ágyamra. Olyan kettős érzés volt. Egyrészt, rohadt mérges voltam, legszivesebben behúztam volna Wonhonak, viszont emellett volt valami más is...valami izgalom és meglepettség.
Gyorsan megráztam a fejem, hogy kiessenek ezek a gondolatokaz elmémből.

Majd egyszer csak kopogást hallottam.
-Igen?-kérdeztem kicsit bizonytalanul.
A következő pillanatban nyílt az ajtó és Jooheon kukucskált be rajta. Hatalmas kő esett le a szivemről.
-Csak szólni akartam, hogy megjöttem.-tájékoztatott, egy halvány mosollyal, de aztán ez a mosoly egy kíváncsi, aggódó arckifejezéssé alakult.-Valami baj van? Jól érzed magad? Rohadt sápadt vagy.
-Igen, persze jól vagyok!- vágtam rá, szerintem túl gyorsan, és hiteltelenül, amit ő is észrevett.
-Őszintén, nem úgy festesz.- adta tudtomra ezt a nyilvánvaló tényt.-Na de tényleg! Mi történt veled?
Erre a mondatára újra lejátszódott bennem az a bizonyos jelenet.
-Wonho...-suttogtam.
-TESSÉK??-akadt ki Jooheon.

Omg!!! Ja hogy én ezt hangosan mondtam??

-MEGÖLÖM!!!-mondta indulatosan, és már el is tűnt az ajtómból.
Na ekkor kapcsoltam. Gyorsan felpattantam, és Jooheon után siettem, akit a konyhában találtam, a kezében egy serpenyővel(??)

-MIT CSINÁLT?-kérdezte, még mindig akkora nagy hévvel mint az előbb.
-Semmit!! Csak eszembe jutott, hogy kérdeztem tőle valamit, és még nem válaszolt! Ezért mondtam ki a nevét!- a világ leggyengébb kifogása volt. És ezt Jooheon is tudta.
-Ugye nem akarod nekem azt mondani, hogy ezt most higgyem el?-kérdezte, még mindig zihlálva, egy amolyan "Really???" arckifejezéssel.

Meg sem várta a válaszom, de már indult is a másik fiú keresésére.

-HOSEOK!!!-kiabálta, miközben végigment a lakáson. Ennek nem lesz jó vége...

Wonho nem volt otthon, ezért Jooheon egy idő után felhagyott a keresésével, és visszarakta a fegyveréül szolgáló serpenyőt a konyhaszekrénybe. Aztán leült a kanapéra.
-És akkor mi is történt pontosan?-kérdezett egy olyanarckifejezéssel, amit nem tudok hova tenni.
-Tényleg semmi.- füllentettem.
-A tényleg semmi miatt nem lennél ilyen sápadt. Figyelj..-folytatta- Ha nem mondod el, akkor valószínüleg többet képzelek ebbe az egészbe, mint ami valójában.- pillantott fel rám.

Végül is igaza van...valamilyen szinten.
-Hát az úgy volt, hogy Wonho jött ki zuhanyzás után...
De nem tudtam végig mondani mert Jooheon fölpattant, és csuklómat megfogva kivonszolt az előszobába, ahol el is kezdte venni a cipőjét és a dzsekijét.
-Most hova megyünk?- kérdeztem, mert elképzelni sem tudtam, hogy mit akarhat.
-Most szépen elmegyünk, és veszünk egy rohadt zárat a szobát ajtajára!-adta meg a választ, és már nyitotta is a bejárati ajtót.

Gyorsan én if fölvettem a tornacipőmet, es elindultam utána a lifthez, ugyanis ő már ott idegeskedett, amiért lassú a lift.
-Meg sem nyomtad a hívó gombot.-mondtam mosolyogva, és jeleztem a liftnek.

-----------------------------------------

Jooheon vezetésével bementünk a legközelebbi barkács boltba. Ahogy beértünk, rögtön a zárak felé vette az irányt. Amikor utolértem, konkrétan egy tucat zár volt már nála.
-Meg is vagyunk!-indult a pénztár felé.
-De egy is bőven elég!-tiltakoztam.
-Soha nem árt a nagyobb felkészültség-válaszolt, ahogy lerakta a kasszához a 'zsákmányt'.
A pénztáros srác megszámolta a zárakat, majd bepötyögött valamit a gépbe.
-Más valamit?-kérdezte a türelmetlen Jooheontól.
-Jó hogy kérdezed! Paprika spray-tek van?
Azt hittem ott ájulok el.

------------------------------------

Immár egy tucatnyi zár, és hát igen, egy paprika spray társaságában értünk vissza az albérletbe.
Ahogy beértünk, Jooheon egyből elindult fölszerelni az ajtómra a megvett zárakat. Igen....mindet.

Ahogy végzett, elégedetten fölállt, és megcsodálta alkotását. Ezt hogyan fogom zárogaztni, meg nyitogatni nap mint nap?
-Na? Mostmár ez így jó lesz?-kérdezte mellém állva.
Egy ideig még némán néztük azt ajtót, amin 12 zár helyezkedett el.
-Háát...-nyujtottam el ezt az egy szót.
-Figyelj!-fordított maga felé, mindkét kezét a vállamra téve - Meg foglak védeni.-mondta mélyen a szemeimbe nézve - Ha kell, magamtól is...Bármi áron.- mondta, majd lehajolva, föl vette a földön lévő paprika sprayt - Használd, ha szükséges- kötötte lelkemre, majd úgy nézett ki, mintha akarna mondani még valamit, de végül csak összeborzolta a hajam, és bement a szobájába.

Úgy döntöttem, én is akkor visszavonulok.
Bementem a szobámba, és sorban elkezdtem becsukogatni a zárakat, amikor egyszer csak egy koppanó hangra lettem figyelmes, rögtön a fejem mellett, az ajtón. Egy pár másodperc kellett, mire felfogtam, hogy a hang nem kívülről jött, és hogy a hátam mögül egy kéz támaszkodik az ajtónak. Ismét kifutott a vér az arcomból.

Wonho...

Megfordultam, és az előbb említett személyt pillantottam meg, idegesítően nagyképű vigyorával, vészesen közel. A fejem mellett az ajtót támasztó keze sem segített a helyzetemen.

-Komolyan azt hiszed, hogy megszabadulsz tőlem?-suttogta a fülemhez hajolva, amitől kirázott a hideg.
-Miért vagy a szobámban?-suttogtam vissza.
-Azóta itt vagyok, mióta Jooheon átfésülte a lakást, hogy nem vagyok-e itt. Egyszóval rohadt sokat bújkáltam itt, hogy végre kettesben legyünk. Ezért úgy érzem, jutalmat érdemlek, hogy ennyit vártam.- közeledett felém, fokozatosan szüntetve a távolságot kettőnk között.- A mai nap azt tanultam meg, hogy nem akarok többé várni semmire, és semmivel. Soha.- ahogy ezt mondta, már éreztem leheletét az ajkaimon.

-Menj ki.-utasítottam még mindig suttogva.
Egy kicsit meglepődött, de nem annyira, hogy elveszítse önteltségét.
Hirtelen, az ajtóhoz préselve, egész testét hozzám nyomta, immár könyökével támaszkodva.
-Hát jó.-suttogta, majd egy mozdulattal kipattintva a zárakat, kiment a szobából, de utólag visszaszólt.- De még folytatjuk cica, ugyanis nem végeztem.- és bement a nappaliba.
Villámgyorsan bezártam az ajtót, és amikor végeztem, hátammal lecsúsztam a padlóra.

-Meg fogok bolondulni -suttogtam magam elé.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Na hello mindenki!!!😃💕
Igen, tudom, rohadt régen volt már rész, de végre szakítottam rá időt. Olyan lett, amilyen, de remélem attól még nektek tetszett😊 És hozom a következő részt, amilyen hamar csak tudom, ugyanis TAVASZI SZÜNET VAN!!✨✨✨✨✨ Soo yesss! Legyen szép napotok! I'M OUT!!!