Idegbajosan rontottam be a lakásba. Egy pár órán keresztül mászkáltam a városban emberi roncsként, azon tűnődve, hogy vajon mitévő legyek a kialakult szituációt illetően. Ahogy azt már sejthetitek, nem jutottam sokra. Csak annyit tehettem, hogy okolok valakit, aki közel van és még az ügyben is érintett...nolám ez az ember nem más, mint drága Joohoney, aki most nagyokat pislogva mered felém, vagy a hirtelen ajtónyitódás okozta meglepetéstől, vagy az eszelős tekintetemtől...lehet, most mindkettő szerepet játszik ebben, de valahogy úgy érzem, az arckifejezésem többet nyom a latban.
Szinte bezuhantam a bejárati ajtón, tekintetemmel azonnal megtalálva a két srácot, akik megszeppenve irányították felém íriszeiket. Lesz még emiatt egy-két rémálmuk, de azok után, amiket miattuk elszenvedtem, ez igazán semmiség.
Szembogaraim rögtön a piros hajú jómadarat vették célkeresztbe.
-Te!-mutattam rá teljes hévvel-Ma van az utolsó napod élő emberként!
Megindultam felé, készen a támadásra. Harci kedvem már az egekben volt, és tetőzni látszott volna, ha a másik egyed közénk nem állt volna.
Te leszel a következő áldozatom, csak várj.
-Ch-ch-ch- rázta fejét - ha meg akarod ölni, mégis ki megy akkor veled arra a családi partira? Nem gondolkozol.-érintette meg mutatóujjával a homlokomat.
-Ha kinyiffantom, nem kell vinnem magammal, vagy ami még jobb, talán halálesetre hivatkozva nekem sem kéne mennem.-vágtam vissza-Nem gondolkozol.-utánoztam le előbbi mozdulatát.
-Hmm-fordult hátra a mögötte hallgató Honeyhoz-Mond valamit a csaj.
-Miért baj, hogy veled kell mennem?-kérdezett Jooheon, előlépve Wonho széles vállai mögül.-Úgy is felfoghatnád az egészet, mint egy jó kis kiruccanás. Minek problémázol azon, hogy velem kell elmenned? Talán mással szívesebben elmennél?
-Nem erről van szó!-hallattam én is a hangomat-Egyáltalán nem szeretnék menni.
-Akkor örülj hogy lesz társaságod, aki szórakoztat a sok nemkívánatos személy között.
Van valami abban amit mond. Ha a szüleim azt is hazudják a többi embernek, hogy Jooheon a párom, mondják csak, hiszen az a lényeg, hogy mi tudjuk, ez nem igaz.
-Ciripp ciripp-törte meg a kialakult csöndet az izomagyú.
-Rendben!-fakadtam ki, hiszen nő létemre nehéz elfogadni, hogy igaza van velem szembe.
-Szuper!-csapta össze két kezét Wonho.-Most, hogy minden okéság, Yuki, össze tudnál ütni valami ehetőt?
-Miért én??Teljesen kész vagyok lelkileg, nem látod? Félned kéne tőlem ilyenkor!-fakadtam ki.
-Neked kéne félned, hogy teszek valamit azzal a szép száddal.-és a mondatával egy időben szeme lekalandozott ajkaimra, majd amikor visszavezette tekintetét az enyémbe, önelégülten elmosolyodott.
Csak tárogni bírtam mind egy frissen kifogott ponty.
-Khmm-hallottam meg a piros hajú férfi hangját mellőlünk.-Inkább csinálok én, csak hagyjátok ezt abba.-mutogatott kettönkre egy elég furcsa arckifejezéssel.
-Ne húzz fel mégjobban Lee Jooheon!Mi az, hogy fejezZÜK be? Nem látod, hogy ő az, aki molesztál?-álltam a sarkamra.
-Az nem molesztálás ha te is akarod.-kacsintott felém a másik.
-Najó! Elég! Most bemegyek a szobámba és holnap reggelig ki sem jövök!-kezdtem el hátrálni a szobám felé.
-Ne menjek veled? Elaltatlak kiscica.-nem áll be a szája....
-Még egy ilyen és sikítok.-tudattam vele a jövőre néző terveimet.
-Sikítani a nev..
-Tényleg állj le.-emelte meg hangját Jooheon.
Még mielőtt Wonho még egyszer visszaszólhatott volna, már el is tűntem a szobámba és eszeveszett sebességgel kattintottam be a sok zárat, amit még Jooheon szerelt fel ide.
Ahogy jól bezártam magam, nagyot sóhajtottam és bedőltem az ágyba.
-Majd holnap reggel munka előtt lezuhanyzok.-motyogtam a párnába.
Észre sem vettem, hogy ennyire kifáradtam a mai naptól, pedig nem is volt hosszú. Csak pár esemény történt, mondjuk nem voltak semmik.
Még mielőtt tovább gondolkozhattam volna, elnyomott az álom.
——————
A reggelem szokásosan telt. Elvégeztem a rutinom alapegységeit, és már indultam is.
Már az utcákat jártam, amikor a telefonom üzenetet jelzett.
JOOHEON: Flancos parti lesz az, amire hivatalosak vagyunk?
Kicsit meglepett, hogy egy ilyen témával nyit, így kora reggel, de sodródtam az árral.
YUKI: Mondhatjuk úgy is. Befolyásos emberek lesznek ott.
JOOHEON: Hűű...öltöny meg estélyi?
YUKI: Gondolom...nem mintha a közelmúltban lettem volna ilyen eseményen.^^
JOOHEON: Akkor ma érted megyek.
YUKI: Miért?
JOOHEON: Öltönyt kell vennem. Jól akarok kinézni melletted.
YUKI: Beértem a kávézóba, majd írok, ha végeztem.
JOOHEON: Ugyan, Yuki. Azt hiszed, nemtudom mikor végzel?
YUKI: Kezdesz ijesztő lenni.
JOOHEON: Csak figyelek rád.
Elmosolyodtam.
-Sziaaa~!-ugrott nyakamba hirtelen jókedvű kolléganőm.
Ez talán egy boldogabb nap lesz.
•••••••••••••••••••••••••••
ANYEONG!!✨✨
Ismét bocsánat a sok kihagyásért, és a mostani rész minősége miatt is...nem vagyok rá valami büszke. Rövid is, meg eseménytelen is, ezért is sajnálom❤️
Dehát ilyen 'töltelék' fejezetek is kellenek néha.
Csak elég karcsú időm van, nehéz ez a 10. osztály😊
Legyen szép reggeletek, napotok, estétek és éjszakátok!💕🌸🌸
Köszönöm az időtöket, amit a storymra szántok!💕
Ennyi lettem volna mára...
I'M OUT!!✨🌸✨🌸
YOU ARE READING
Just shut up and kiss me...{Monsta x-Wonho / Jooheon ff. (nem yaoi)}
FanfictionYuki egy japán, koreában élő lány, aki Soulba szeretne költözni, ezért habozás nélkül kap az alkalmon, amikor rátalál egy lakótárs kereső hirdetésre. Egy Jooheon nevű srác keres a három szobás lakásába lakótársat. Egy ideig Yuki és Jooheon élete zav...