狐の白涙 - Kitsune no Shiro Namida (Egy Róka Fehér Könnyei)

4.fejezet

   Yumira úgy érezte, hogy még egy lépés, és összeesik. Ishizou vagy négy órája említhette, hogy 5 perc, és egy városhoz érnek. Aha, persze. Ő pedig a császár felesége, igaz? Szenvedésére még a korábban támadt vihar is rátett egy lapáttal, a szél csak úgy zúdította az arcába a töménytelen mennyiségű havat. Fázott, ruhája beszívta az olvadt pelyheket, melyek hamar belefagytak az anyagba. Persze továbbra sem mondott semmit, nem akarta, hogy a bérgyilkos puhánynak, vagy nyafogós csitrinek hívja, de gondolatban úgy káromkodott, hogy azokat még egy felnőtt férfi sem merte volna kiejteni a száján.
   - Nézd a jó oldalát! - kiáltotta oda neki a fiú. - Legalább ha eddig valaki követett minket, most már nem tud. A vihar elmossa a nyomainkat.
   - Ha ezt most biztatásként mondtad, nem sikerült fellelkesítened.
   - Hmm - vonta meg a vállát. - Nem az én problémám.
   - De jó neked.
   - Fejezd ezt be. Vagy ennyire szeretnéd állni a fogadóban a teljes számlát? Nem tartalak vissza, ha ilyen terveid vannak.
   - Azt mégis hogy oldjam meg? Egy fitying sincs nálam! Minden a birtokon maradt.
   - Oh~ Én azt nem hinném. Melyik az az idióta, aki üres kézzel jön el egy ilyen gazdag földesúrtól?
   - Szóval még ki is raboltál. Fantasztikus - felelte beletörődötten. Az elmúlt pár hétben már nagyban hozzászokott Ishizou kellemes társaságához, ez az apróság már meg sem lepte.
A fiú elégedett vigyorgott. Vajon mennyi mont csenhetett el? 2000-3000 madzagnyira fűzhetőt? Bár a fiú nem tudna annyit magára aggatni, egy épeszű zsebtolvaj talán többet vett volna el. Apja, legnagyobb bolondságára, egy helyen tárolta minden pénzét. Egy szekrény alatt található rejtek fiókban tartotta kb. 7 milliárd madzagnyi monját, ami napról napra csak több lett (írói megjegyz.: korábban tényleg létezett a mon, mint japán fizetőeszköz, csak én kicsit másként kezelem, 5 monból kiadósan meg lehet vacsorázni, ami azt jelenti, hogy 1 mon kb. 1000 forintnak felel meg). - Pontosan mennyit loptál el?
   - Úgy... - megállt egy pillanatra, mintha számolna, majd félrehúzta köpenyét, és láthatóvá vált a rengeteg pénz, amit ellopott - mindent!
   - Mindent!? - Yumira szemei elkerekedtek, aztán tüzetesebben megvizsgálta a fiúnál bújó értékeket. - Az lehetetlen! Sokkalta több volt otthon. Ez csak 200 mon.
   - Ja, ide csak annyit raktam, amennyit az út során elkölteni szándékoztam. A többi ebben van - megveregette az oldalán függő erszényt.
   - 7 milliárd mon hogy az istenbe férne el abban a kis zsákban!?
   - Csak tessék, nézz bele! - leszedve az erszényt a fegyverövéről kinyitotta, s a lány kezébe nyomta. - Nyúlj bele, és fogd meg milyen mély is valójában!
   A lány matatni kezdett a kis zsákban. Elakadt a lélegzete, mikor nem találta az alját.
   - Huh... ? De, ez mégis hogyan- ?
   - És te még ezen vagy a legjobban meglepődve?
   - Persze! Miért, min kellene a legjobban meglepődön?
   - Mit tudom én, talán azon, hogy léteznek a démonok, létezik a mágia és a-
   - Azon másfél hete lepődtem meg.
   - Aha, ez mindent megmagyaráz... - válaszolta ironikus hangsúllyal.
   - Mellesleg... Hogy akarsz te 200 mont elkölteni az út alatt? Az rengeteg pénz!
   - Sok mindent be kell szereznünk. Ételt, italt, új ruhákat neked...
   - Miért? Teljesen jók a mostani ruháim.
   - Úgy bűzlenek, mint egy görény hátsója.
   - Na persze, nem is! - felemelte a ruhája ujját, hogy megszagolja. Azt kívánta bárcsak ne tette volna. - Fúj! Ennek pokoli szaga van!
   - Na ugye, megmondtam. Olyan kétórányi járásra innen, lesz majd egy kisebb város, ahol tudunk neked új kimonot és haorit venni.

----

   - Ezek a nyomok vannak vagy két hetesek - szólalt meg a csendőrkapitány.
   - Az lehetetlen. Akkor belepte volna őket a hó - hitetlenkedett Hajiro.
   - Be is lepte. De figyeljék - simította végig a lábnyomokat. - Még a múltheti vihar előtt kicsit emelkedett a hőmérséklet, minek hatására belefagytak a hóba, amikor visszajött a hideg idő. Korábban úgy halottam, hogy körülbelül 12 napja láttak egy kisebb szamurájcsapatot errefelé, hortenzia-címerrel a hátukon. Biztos vagyok benne, hogy Hiroto-sama gyilkosa után mentek. Akkortájt került elő egy fiatal szolgálólány is, aki azt állította, hogy ő az egyetlen túlélője a katasztrófának. Tőle értesültünk a nagyúr haláláról is. De, hogy a lányával, Yumira-donoval, mi van, azt senki sem tudja. A holtteste sem került elő, de még Hiroto-sama pénze sem. Olyan fura ez az egész. Mellesleg, a fiatalurak mi járatban vannak itt?