Sárkányok között

6. fejezet

Óvatosan kinyitottam a szemem. Körbenéztem, de valami nem stimmelt. Hé, hol vagyok? Ez nem a gyengélkedő, de még csak nem is az iskola. Kint vagyok a szabadban, egy réten. Egyetlen fa van a látóhatáron, az is közvetlen mellettem. Na és itt jön az eltérés. Sehol sem látok kék és zöld színt. Sőt, az egyetlen szín, amit látok, az a lila. De nem úgy, mint amikor rohamaim vannak. Ez inkább olyan, mintha belőlem jönne. Egy lila folt a fekete-fehér látóhatáron. Meg ez a fa. De várjunk csak. Ez nem is fekete-fehér. A törzse rózsaszín, a levelei pedig sárgák. És az egész fel van díszítve barna virágokkal. Mi ez a hely? Miért érzem úgy, hogy ezt nem utoljára látom? Miért szoktam rá erre a sok kérdezősködésre? Éhes lettem...
Elindultam valami ehetőt keresni. De akármerre mentem, sehol semmi. Nemhogy ehető, szó szerint semmi! Csak az a fa. Tele virágokkal. Sehol egy gyümölcs, egy termés. Semmi... Ez meg mi? A fa törzsében van egy odú. Egy madárfészek van ben... ne. Álljon csak meg a menet! Ez nem is fészek, hanem egy tál spagetti. Spagetti... Mit keres ez itt? Vagy vak vagyok, vagy a helynek varázsereje van. Amennyi fura dolog történt velem az elmúlt időben, inkább a második opció felé hajlok. Na mindegy.
Miután megettem spagettit, megláttam a tál mintáját. Valami sárkányrúnákkal (nekem annak tűntek) volt díszítve, közepén egy kulccsal. Tisztán látszódott, hogy az csak egy minta, mégis meg bírtam fogni. Eddig csak egy ábra, most igazi. Erősödött a gyanúm: valamit kell itt teljesítenem. Mivel jobb ötletem nem volt, ezért bedugtam a fejem és egyik kezem a fa odvába, hátha van ott más is. Kerestem, kutattam míg végül egy kulcslyukat nem találtam. Mikor bele akartam illeszteni a kulcsot eltűnt előlem a fa meg minden más (konkrétan a semmi) és a gyengélkedő padlóján térdelek. Iszonyatosan fájt a fejem és a térdem; mintha 2 métert zuhantam volna egyenesen rá a térdemre. Körülöttem ott állnak a csoporttársaim, apukám, Mrs. Trenda, Amy, a trucsonok, Hampi és néhány társa és még 12 tanár, akiket nem nagyon ismerek. Mi ez a nagy felhajtás? Hirtelen egy állatkertben éreztem magam, ahol én vagyok a látványosság. Viszont mindenkinek hatalmas ijedtség tükröződött az arcáról. Fel akartam állni, de félúton meggondoltam magam és inkább leültem. Utána mindenki elkezdett növekedni. Vagy én mentem össze. Úgy éreztem magam, mint a kiskutya, aki a gazdájával néz farkasszemet, miután valami rosszat csinált. Elővettem tehát a legcukibb sárkánynézést és reménykedtem, hogy valaki kiabálás nélkül elmagyaráz mindent. De úgy tűnt, hogy ők is pontosan erre várnak. Beállt a kínos csend.
-Mi történt? - törtem meg a csendet. Olyan kis cuki hangom volt, mivel tényleg én mentem össze sárkánnyá.
-Lavender, ez most nem gyerekjáték - vette a bátorságot Amy, hogy válaszoljon. - Az ittlévőkkel egyszerre próbáltunk bejutni az elmédbe, hátha sikerül leállítani. Sokkal hatalmasabb erőd van, mint bárkinek a történelemben. Még a mostani nixtrucson sem ilyen erős. Sürgősen meg kell tanulnod uralkodni felette, mielőtt bárkinek ártanál vele, vagy ami még ennél is rosszabb... - elcsuklott a hangja.
-Édesanyádnak se volt ilyen ereje... - apa csak ennyit tudott kinyögni, holtra sápadt arccal.
Mindenki úgy nézett rám, mint valami szörnyre. 2 kivétellel: Moon, akinek az arca együttérzést sugárzott és Francis, aki a szokásos "engem nem érdekel" mehhel fejezte ki önmagát. Most nem tudtam rá haragudni. Már megint; mi a jóságos sárkányfogzománc történik velem?
-Ha senki nem árul el semmit, akkor akár mehetek is...
-Nem! - vágta rá mindenki egyszerre.
-Oké, akkor?
-Te fogsz mesélni - vette a bátorságot Moon, hogy hozzám szóljon.
-Miért? Ti néztek rám úgy, mint egy szörnyre, aki bármelyik pillanatban megehet titeket... Apropó evés, éhes vagyok. Hampi, kaphatnék enni valamit?
Hampi ránézett a többiekre. Miután a többség igent bólintott, kirepült a gyengélkedőről.
-Szóval meséljek. Hol kezdjem?
-Onnantól, hogy elmentél innen - felelte Amy.
-Rendben. Innen a szobámba mentem, de Snow idegesíteni kezdett és inkább lementem a fához, ahol eltűntünk a múltkor Juliettel. Ott találkoztam valami Lily nevű szellemmel, aki kiakasztott, így inkább feljöttem ide. Utána már máshol voltam. Egy helyen...
-Ne! - vetette be minden bátorságát Amy. - Ne meséld tovább! Amikor idejöttél, akkor nem rohamod volt, hanem egyenesen előhívtad A Káoszt. Segítséget kellett hívnom, hogy vissza tudjalak tartani. Mikor sikerült lefékeznünk, azt hittük elájultál. De nem. Utána használtad Az Álmot. Mindannyian egyszerre próbáltunk bejutni az elmédbe, de olyan erős voltál, hogy... hogy... - és inkább elhallgatott.
-Azért nem szabad elmondanod, ami láttál, - vette át a szólt Mrs. Trenda - mert szörnyű dolgok történnének. Ha sikerült volna bejutnunk és leállítanunk, akkor elmondhatnád. De így csak egyetlen lény van, akinek elmondhatod, az pedig a trucsonod. Ő az egyetlen, aki segíthet végig járni azt az utat, amelyen elindultál.
-Aha. És mi van, ha nem jutok a végére?
-Meghalsz - mondta Francis a lehető legnyilvánvalóbb hangnemben. - Meh.
-Vagy jönnek a Kis Piros Izék és föláldoznak a hercegnőjüknek - mondta Fuchsia.
-Köszi a biztatást skacok, nagyon megnyugodtam - közöltem velük a legszarkasztikusabb hangon.
-Valami hasonlóan rossz - mondta az egyik tanár.
-De a leglényegesebb: MARADJ HIGGADT! - parancsolta Amy.
-Hogy maradjak higgadt, ha körülöttem senki sem az?
-Csak próbáld meg. És most irány a szobád, reggelig maradj ott. Snow, te leszel a közvetítő. Ha valami baj van, akkor azonnal értesítesz mindenkit. Lavender, Hampi nemsokára visz a szobádba egy túlélőkészletet.
-Még egy kérdés: hogyan változok vissza? - Ugyanis még mindig sárkány vagyok.
-Csak gondolj arra, hogy újra ember vagy. Holnap találkozunk.
Ezzel köszönt el Amy. Utána kibattyogtam a gyengélkedőről és felpattogtam a szobámba. Vagyis csak elé.
-Snow, kinyitnád az ajtót?
-Előbb próbáld meg te.
-Mi értelme? Csak kiröhögnél a kis sárkányos nevetéseddel.
-Föl akarom mérni, hogy sárkányként mire vagy képes. Mármint ilyen alakodban sárkányként.
-Kamu! Csak Amynek kell megtenned. Tudom, hogy tudsz rólam mindent, hiszen egy darabom vagy - mondtam és csípőre raktam a kezem... Akarom mondani a mancsom.
-Oké, megfogtál. Akkor megyek is és tájékoztatom Amyt - és eltűnt a sarkon.
-Snow, várj... - kiáltottam utána, de hiába. - Tuti, hogy direkt hagyott itt. Látni akarja a bejutásra való próbálkozásaimat. De hiába! Amíg nem jön valaki erre, addig itt ücsörgök...
Öt perc... Tíz... Negyedóra... Fél... Sehol senki. Már egy órája ücsörgök a küszöbömön. Miért nem jön senki? Van egy gyanúm...
De ha már Snow ennyire próbálkozni akar látni, akkor tessék: nézheti, hogy hogyan változok vissza. Összpontosítás. Újra ember akarok lenni... Újra ember akarok lenni...
És éreztem, hogy elkezdek visszaváltozni. Kinyitom a szemeim és a magasságom a régi, lábaim a régiek. De van egy kis bökkenő: a farkam és a karmaim megmaradtak. De legalább az ajtót ki bírom nyitni. Bementem és becsuktam magam mögött az ajtót. Újra lehunytam a szemem. Újra megpróbáltam mindent, amit az előbb. Viszont még mindig nem alakultam vissza teljesen. Most ez nem érdekel, majd holnap segít Amy. Addig is próbálhatnék tanulni valamit. Végül is azért vagyok csak itt.
Kinyitottam a törikönyvet és elkezdtem olvasni. Tíz percig az első bekezdést olvastam újra meg újra, de semmi nem maradt meg belőle. Ez így nem jó. Elővettem a bioszkönyvet is de nem jártam több sikerrel. Azt is elraktam és inkább kinéztem az ablakon. Olyan jó lenne kimenni! De megmondták, hogy maradjak itt. Inkább nem okozok több problémát. Lefeküdtem az ágyamba, hátha sikerül egy kicsit aludnom. De amint lefeküdtem, egyből kopogtattak. Felkeltem és ajtót nyitottam. Hampi és két fajtársa hoztak elemózsiát.
-Sziasz... - kezdtem köszönni, de már menekültek is elfelé. -...tok. Azért köszi!
Mit tettem, ami mindenkit ennyire megrémített? Talán tudnak valamit, amit én nem? Jó, ennek semmi értelme sem volt, hiszen mindenki többet tud erről a sárkánylétről. De jót elbeszélgetek magamban! Nem is én lennék... De most mindenki itt hagyott. Mintha fertőző lennék.
Megettem, amit Hampiék hoztak. Ez segített. Amíg ettem, addig nem gondoltam semmire. Megvan! Az evés nyugtat meg! Mostantól mindig hordanom kell magammal valami ehetőt. Snowra van szükségem. Vajon meghallja, ha hívom? Megvontam a vállam és megpróbáltam:
-Snow! Merre vagy? Snow!
-Itt vagyok, nem kell ordibálni.
-Képzeld, rájöttem!
-Mire? - úgy kérdezte, mintha nem is tudná, hogy miről beszélek.
-Arra, hogy mi nyugtat meg! A kaja! Ennem kell ahhoz, hogy nyugodt maradjak.
-Ennek annyi értelme van, mint egy zsák krumplinak.
-Te vagy az én sárkányom!
-Lavender, tuti jól vagy? Összevissza hablatyolsz.
-Oké, elmagyarázom. Evés közben nem gondolkodtam. Ha nem gondolkodok, akkor nem lehetek mérges. Te meg egy ételhez hasonlítottál, tehát látszódik, hogy belőlem vagy. És mivel belőlem vagy... Oooooo... Te kis sunyi! Te ezt mind láttad, mégis hagytad, hogy végigmondjam. Csak nem sikerül kicseleznelek.
Snow pedig akkor kezdett el nevetni, amikor rájöttem a kis trükkjére.
-Ha-ha, jót nevettem. Most már befejeznéd? - de Snow nem bírta abbahagyni. - Snow! SNOW! Hagyd már abba!
-Jó, jó! Amúgy valami ígértél a barátaidnak. Amíg be vagy ide zárva, addig megcsinálhatnád.
-Mit is?
-Linds, Carl... Mond ez valamit?
-Te honnan tudsz...
-Jahj, ne kezd már megint! Az előbb jöttél rá újra. Igazán megjegyezhetnél rólam ennyit.
-Oké, de akkor is... Mint kéne eszembe juttatnod?
-Írnod kéne a barátaidnak. Megígérted nekik.
-Tényleg... Akkor, írásra fel! De előbb... - mutattam végig magamon - ezzel mihez kezdjek.
-Csak azt tudom javasolni, amit te is terveztél tenni ennek az ügynek az érdekében. Chajh, holnap menj el Amyhez!
-Okkééé... Akkor írjunk!
Leültem az asztalhoz, elővettem egy darab papírt, egy tollat és elkezdtem. Felírtam a megszólítást, de utána semmit sem tudtam írni. Szó szerint. Próbáltam hozzáérinteni a tollat, de nem bírtam. Elővettem egy másikat, de semmi eredmény. Két kézzel próbáltam, de még csak egy pacát sem tudtam ejteni. Talán kicsit erősebben nyomtam, mint kellett volna, mert szétrobbant a kezemben. Minden tiszta tinta lett a papír kivételével.
-Ne már! Most takaríthatom össze. Meg öltözhetek át. Meg utána megéhezek. Vagy nem, mert már éhes vagyok.
-Csak szépen sorjában.
Tehát összetakarítottam (egy rongy találása tovább tartott, mint a takarítás), utána átöltöztem. Megettem annak a maradékát, amit Hampiék hoztak, majd elővettem az elsőként használt tollamat és próbálkoztam tovább.
-Vajon ennek mi az oka? - gondolkodtam hangosan, félig Snowhoz intézve a kérdést.
-Nem tudom, de az nem sejtet jót, hogy megint világít a szemed.
-Mi? Ezt hogy? De mindent normálisan látok. Amikor rohamom van, akkor minden lilává változik.
-Megyek, szólok Amynek.
-Oké, de siess!
Amint Snow elhagyta a szobát, valami fura dolog történt: lett belőlem még egy, csak az átlátszó volt. Rám mosolygott, utána fejest ugrott a papírlapba. Egy pillanatig szavak jelentek meg a helyén utána eltűntek, mintha semmi sem történt volna.
-Wow! - ámuldoztam. - Ez bizarr, de egyben menő is volt.
Ekkor betoppant Amy és Snow.
-Lavender?
-Nyugalom, most már minden rendben van.
-Mi történt?
-Vi...
-Snow, nem téged akarlak kikérdezni. A te mesédet már hallottam - torkolta le Amy, mire Snow bedurcizott és felrepült a szekrény tetejére. - Nos?
-Csak láttam önmagamat, aki fejest ugrott ebbe a papírlapba.
-Semmi roham?
-Semmi.
-Tisztában voltál vele, hogy mit csinálsz?
-Mindenre emlékszem, ami történt, de ha meg kéne magyaráznom, akkor meg sem tudnék szólalni.
-Oké. Elmondásod alapján használtad A Lélek elemet. Te irányítottál, nem az erőd. Ez rendben van, de egyedül csak akkor csináld, amikor gyakorlásként van kiadva, akkor is legalább egy trucson társaságában. Legalábbis addig, míg el nem sajátítod a használatukat. Már hármat a hatból kipróbáltál. Az mellékes, hogy akarva, vagy akaratlanul. Három maradt: a Vidámság, a Szépség és a Mágia. Szituációtól függő, hogy melyiket használod. A Káoszt, mikor kiborított Lily, az Álmot, mikor azon a helyen voltál, amit tilos elmondanod és a Lelket, amit szó szerint papírra öntöttél. Kérdés?
-Így most mindenről lemaradok, amit a többiek tanulnak. Pedig nekem bármilyen információtöredék újdonság lehet.
-Valakit megkérek, hogy segítsen. Ki legyen?
-Moon.
-Rendben. Majd a nap folyamán benéz Moon. További jó pihenést.
-Köszönöm. Viszlát!
-Sziasztok - és kiment.
Snow még mindig a szekrényen gubbasztott.
-Mivan Durcimorcihercegnő? Begurultunk, begurultunk? - hecceltem a trucsonomat.
-Nem vagyok lány! Utálom, amikor ezt mondod rám!
-Jólvan na. Nem kell velem is összeveszni.
-Pedig jó úton haladsz... - gúnyolódott.
-Akkor inkább hagylak lenyugodni.
-Jól teszed!
Inkább ráhagytam. De rájöttem, hogy kölcsönkenyér visszajár. Lilyvel való találkozásom előtt én is hasonlóan viselkedtem vele. Mindegy.
Lefeküdtem az ágyamra. De elfelejtettem, hogy csak részlegesen változtam vissza. Egyenesen ráestem a farkamra. Mondanom sem kell, egyenesen kellemes érzés, ha valamelyik testrészed magad alá gyűrődik. Au. Amúgy Amy meg sem említette sikertelen visszaváltozásomat. Fura.

Remélem tetszett ez a rész is :3 — Flakey 2018.feb.

Javítva és átírva 2020.aug.