Sárkányok között

17. fejezet

Már március van? Mégis hogyan telhetett el ennyi idő?
Felülök az ágyon, és lelógatom a lábam. Fel akarok állni, de a jobb lábam hirtelen megcsúszik. Szerencsére meg bírok az ágyban kapaszkodni, így nem vágódom hanyatt. Megnézem, hogy mi akart elcsúsztatni, de csak 3 papírdarabot látok a földön... vagyishogy csak kettőt, mivel amelyik el akart gáncsolni, az a csúszástól szétmállott, így olvashatatlanná vált. A másik 2 tele volt égésnyomokkal, és hiányoztak belőlük darabok. Az egyiken ezt bírtam kisilabizálni: " Kellemes ünnepeket Lave... ...lem a karácsonyi bulira felé...dsz. Már lassan 2 hónapja nem beszéltünk. Hiá...l! Ké...k ébredj... ...rabb!" Az aláírás le van égve.
Ez gyanús. Ha a szobámban van ez a papír már körülbelül 3 hónapja, akkor miért van ilyen állapotban? Mitől lehet ilyen régi és égett. De tényleg csak az olyan papír néz ki így, amelyik már évek óta egy helyen van.
A másik ezt mondja: "... Lav-Lav! Ez lehet az utolsó esélyünk... Kérlek ne szalasszunk... ...rú. Rajtad áll... ...ll ébredned! Ha nem sikerül... ...-terv. Csak annyit kell tenned, hogy... ... asztalfiók... Így, vagy úgy, de ny... ... REMÉNY... Aláírás: M.L."
Mivan? Ez zavarosabb, mint az előző. Az látszik, hogy ugyanaz írta a két levelet. Ki lehet az az M.L.? Milyen terv van az asztalfiókban?
Odamegyek és kihúzom az asztalfiókot. Üres. Körbejárok a szobában, kihúzva minden egyes fiókot. A ruháimon kívül más nincs bennük. De... mégis hogyan néznek ki a ruháim? Mind ki van fakulva és akkora lyukak tátonganak rajtuk, hogy a lábam is átférne rajtuk anélkül, hogy hozzáérne az anyaghoz.
Egyre sötétebb van a szobában. Netán jönne valami vihar. Kinézek az ablakon. De ami kint van, attól még a szám is tátva marad. Koromfekete felhők mindenhol. Esik is az eső... csak éppen nem víz jön a felhőkből, hanem... valami maró anyag... Egyből vissza is rántom a kezemet. A föld és a fák kopárak, sehol sem látok zöldet, még egy árva fűcsomót sem. A tónak a helyén egy nagy kráter van. Egyszer csak a látószögembe belép egy óriás. Nagy, kövér teste van. Apró feje ki sem látszik a hájából. Látom, viszont mégsem hiszem el, hogy azokon a tömzsi lábain hogyan bír megállni. Hurkaujjai között egy láncot tart, melyet maga után húz. A lánc másik végén pedig 4 felnőtt sárkány megy libasorban. A sor végén egy ugyanolyan hájgombóc van, mint az elején, kezében ostorral. Kétségbeesésemben rászorítok az ablakpárkányra, ami hangos reccsenéssel eltörik. Az egyik sárkány errefelé nézett. Utána megpróbált kiszabadulni, mire az ostoros nem éppen finoman leállította. Utána leszegett fejjel haladt tovább.
-Snow, elmagyaráznád, hogy mi folyik itt?
Snow nem válaszolt. Viszont elkezdett írni. Írni? Mióta tud Snow írni? Eljövök az ablakból és odamegyek Snowhoz. Odanyújtja nekem a papírt.
"Nem beszélhetek. Nyisd ki a könyvet a 863. oldalon, majd olvasd, amíg meg nem találod, ami kell."
Most veszem csak észre, hogy Snow egy történelemkönyvön ül. Sőt, az én törikönyvemen. De mikor lett ez ilyen vastag?
Snow látva értetlen tekintetem, újra írni kezdett.
"Öníró törikönyv. És 450 évet aludtál át."
-Mi?!? - fakadok ki hangosabban a kelleténél.
Trucsonon csak a könyvre mutogat, így fellapozom az említett oldalnál.
"Az Égiek egyértelmű jelet adtak: a jelenlegi nixtrucson ideje lejárt. Utódjául egy Lavender Flake nevű növendéket jelöltek ki. Csak Lavendernél azonnal el is kezdődtek az Álmok. Két hónappal ezután felébreszthetetlenül elveszett az Álomban, ami reményt adott Aegaesisnek, hogy hatalomra lépjen. Mikor Lavender betöltötte a 3. életévét és átvehette volna a nixtrucsonságot, akkor nem volt képes rá, mivel még mindig az Álomban bolyongott céltalanul. Így Eva Alina maradt a poszton, viszont ereje jelentősen megapadt. Ki is használta az alkalmat Aegaesis, és lecsapott a világra. 150 évig tudták tartani maguk, de egy sorsdöntő csapással Aegaesis végzett Evaval és rabszolgaságba taszított mindent. Eljött az apokalipszis. Egyetlen esélye a világnak, ha Lavender Flake felébred, és legyőzi Aegaesist, hogy átvehesse jogos helyét a nixtrucsonsággal."
Hűha. Ez, hogy is mondjam, meglepett. Tovább haladok a könyvben és csak Aegaesis tetteiről lehet olvasni. De találtam egy érdekes részt, ami egy lázadásról szól, ami a mai napig él, mivel Aegaesisnek nem sikerült még levernie. Vezetőjük egy bizonyos Csillagpor és tartózkodási helyük ismeretlen.
Ami viszont tényleg eszméletlen, hogy a fénylabdázást bárki szabadon űzheti és világbajnokságot is tartanak belőle.
-Fura egy figura ez a Aegaesis.
Trucsonom írni kezdett.
"Asztalfiók alján papírfecni. Menj és mentsd meg a világot!"
-Te nem jössz?
Snow nemet ráz a fejével.
-Remek egyedül kell aggódnom a világért és a sárkányságomért.
Snow szemei kidülledtek a csodálkozástól. Gyorsan lefirkantott valamit a papírra.
"Ugye csak viccelsz, hogy 450 év nem volt elég arra, hogy befejezd az Álmot?"
-Egy hang azt mondta, hogy még csak a kezdetnél vagyok. De ne félj, mindent rendbe fogok hozni... Csak még azt nem tudom, hogy hogyan.
Ezzel odamentem az asztalhoz és a fiók aljára tényleg volt egy papír ragasztva. Csak az volt a bökkenő, hogy teljesen üres volt. Értetlenül nézek Snowra. Lefirkant valamit a papírjára.
"Használd a képességed."
Mivel az ablakon nem sok fény jön be, így én világítok és a papír fölé hajolok. De valami nem stimmel elég fura jelek jelentek meg a lapon. Snowra nézek, mire azt mutogatja, hogy tegyem a kezem a papír mögé. Kipróbálom és egyből egy értelmes szöveg jelenik meg a kezem előtt.
"Gratulálok annak a fénysárkánynak, aki megtalálta az első nyomot! A fénytollal írt szöveget csak ők láthatják. Lavender nélkül a vereség elkerülhetetlen, így valószínűleg már a gonosz nagyúr van hatalmon, mikor ezt megtaláltad. Még 49 nyomot kell ahhoz megtalálnod, hogy megleld az ULAE-t, azaz Utolsó Lázadás Aegaesis Ellent. A második nyom a szellemfa alatt található. Sok sikert!
UI: Ez a papír megsemmisíthetetlen és amint végigolvastad, azonnal visszakerül a helyére.
Aláírás: M.L., avagy Csillagpor"
Hűha. Hűha. HŰHA! Egy kaland! (Igen, csak én tudok ilyenkor egy kalandnak örülni.) A papír, amint ígérte, vissza is repült a helyére.
-Biztos, hogy nem jössz? - kérdezem a trucsonomat.
Nemet ráz ismét a fejével.
-Akkor hamarosan találkozunk.
Kilépek az ajtón és rögtön meg is torpanok.
-De egy nap múlva nem kell érintkeznünk?
Snow megint nemet ráz és mutogatja, hogy menjek. Így mentem.
A suli szerencsére nem változott. És ahogy elnézem egész jó állapotban van. Lemegyek az aulába, ahol a főbejárat szerencsére nyitva van. A saveső is elállt. Kirohanok, és ahogy csak bírok, rohanok a fához. De a nagy rohanásban nem veszem észre egy gödröt és métereket előre repülve hason elterülök. Szerencsére nem esett bajom. Fel akarok tápászkodni, mikor a kezem kicsúszik alólam, mint a szobámban a lábam, mikor fel akartam állni. Második próbálkozásom sikeres volt, így felültem és látom, hogy egy papír ragadt a tenyeremre. Össze van hajtogatva és a teteje egyszínűre van festve a földdel. Kihajtogatom, és mögé rakom világító tenyeremet.
"Szia Lav-Lav! Ezt a lapot csak te találhattad meg, mivel csak neked van annyi ügyességed, hogy fölbukj abban a gödörben. Ezalatt a papír alatt van egy lézertoll elásva. Edd meg és menj a szellemfához. Az ott található lapot a lézerfénnyel olvasd el. Majd találkozunk.
Aláírás: Csillagpor"
Ez a lény egy profi. Honnan ismer ennyire? De még van valami a lap hátulján, mivel a fura jelek megint megjelentek.
"UI: Csak a lézertoll fényét kell megenned."
Mondom én. Ez egy profi!
Felkapcsolom a lézertollat és menő kék színű fénye van. Megeszem a fényét, mire a toll kialszik. Kipróbálom, s a kezem olyan kék fényben, lézeresen világít, mint a toll. Menő. Lekapcsolom, majd folytatom az utam a fához.
A fánál nem kell sokat kutatnom, mivel fel van rá tűzve a papír. Viszont szívszorító ilyen állapotban látni a fát. Teljesen ki van száradva. Levelei mintha nem is lettek volna. Hogyan képes valaki ezt művelni a világgal?
Megvilágítom a lapot az új lézerfényemmel.
"Szia Lav! Remélem tetszik az új fényed. Tudsz még sokféle fényt generálni, csak előtte meg kell enned őket. Menő, nem? Minden sárkány képes erre a saját elemével. Na de nem is emiatt vagy itt. Meg kell találnod az ULAE-t. Nos, mivel más nem találhatta meg ezt a lézertollat, így nyíltan elmondhatom, hogy hol rejtőzünk. A suliban menj be a klubhelyiségedbe. Francis fotelja alatt van egy alig érezhető gomb. Mivel Francis fotelja elmozdíthatatlan így azt jó helynek gondoltuk. Megnyomod a gombot és megy majd egy lift érted. Azzal tudsz eljutni hozzánk.
És még valami: Törj le egy gallyat a szellemfáról! Utána építsd bele a fegyveredbe. Tudom, hogy még fogalmad sincs, hogy mi a fegyvered és hogy hogyan szedd elő, de ne aggódj, most jött el az ideje. 3. 2. 1..."
És egy fényből készült esernyő lógott le a karomról. Hiába fény, mégis szilárd.
"Mondtam. Szimplán rakd a gallyat az esernyőd nyelére, majd gondolj arra, hogy a két anyagból egy lesz."
Úgy tettem, ahogy a papíron meg volt írva.
"Most próbáld meg levenni a gallyat. Ha jól csináltad, akkor nem bírod."
És tényleg nem bírtam.
"És én tudom, hogy elsőre sikerül. Nos, erre azért volt szükség, hogy bármikor láthatatlanná tudj válni. Egyelőre ennyi. Itt várunk rád.
Aláírás: Csillagpor"
Most már tényleg találkozni akarok ezzel a Csillagporral. Honnan tud ennyit? Habár van egy olyan sanda gyanúm, hogy mi már találkoztunk. Ismerős ez a felvágós stílus. Csak fogalmam sincs, hogy hol találkoztam vele.
Miután a papír visszarepült a helyére, visszaindultam a suliba, vigyázva, hogy fel ne bukjak megint. Futás közben megfordulok és magamban ezt mondom: "Há! Ezt neked gödör!". Csakhogy miközben én a gödrön gúnyolódtam, nekihátráltam valaminek. Még időm sincs megnézni, hogy mi az, amikor egy óriási lapáttenyér száguld felém, viszont éppen sikerül elbukfenceznem előle. Félig sárkánnyá változok, hogy el bírjak repülni előle. Amint fölszállok és menekülök a kapkodó kézpár elől, sikerül azonosítanom az akadályom. Ugyanaz az óriás próbál elkapni, mint egy legyet, akit az előbb láttam vezetni a sárkányokat. De most egyedül van.
Mivel nem hagyja, hogy elmeneküljek, így kénytelen vagyok megtámadni. Előveszem az újonnan szerzett esernyőmet. Ha most Linds látna! Egy esernyővel menekülök 10 virsliujj elől. Biztos röhögőgörcsöt kapna.
Folytatom tovább a körözést, de gyenge pont helyett csak hájat látok. Már kezdek fáradni, így haladnom kell. Nincs jobb ötletem, szemre megyek. Mikor végre elszántam magam és elindulok a célirányba, elém rakja a tenyerét. Én meg amilyen szerencsés vagyok néha, egyenesen nekirepülök. Viszont egy erős szárnycsapással sikerül kisurrannom az összezáruló hurkaujjak közül. Újra nekiindulok a szemének, mikor a másik kezével a célpontom felé csap. Gyorsabban, mint ahogy repülök. A kezével érkező légáramlat kibillent az egyensúlyomból és eltérít, viszont maga után is húz. Össze nem lapít, de a farkamat odacsípte. Tehetetlenül ficánkolok, pörög az agyam, mégis hogyan tovább.
Gyorsan eltüntetem a farkam, viszont így nem bírok repülni, mivel a farkam nélkül nem tudok egyensúlyban maradni. Zuhanás közben megkapaszkodtam a tokájában, majd néhányszor beleszúrtam az esernyőt. Utána zuhantam tovább. Már csak pár méter volt hátra a földig és nem bírtam összeszedni magam ahhoz, hogy újra visszateremtsem a farkam. Igazán azt akarják a sárkányok fent, hogy életben maradjak, mivel mielőtt tehetetlenül csapkodva a földbe csapódok, a Szépség aktiválódott és megakadályozta ripityára törős érkezésemet. Leírtam egy szaltót a levegőben, mielőtt kecsesen földet értem. Utána olyan gyorsan elrohantam, hogy egyetlen élőlény sem lett volna képes. Hátranézek és az óriás éppen arra a helyre dől elfelé, ahol pár másodperce álltam. Mikor kiértem az óriás hatóköréből, elmúlt a Szépség és újra önmagam lettem. Az elesős típus. Gondolhatjátok, hogy az előző kecses landolás után hogyan hathat a bukfencezős gurulás. Leráztam magamról a port, majd visszamentem a folyosómra. Végigmentem rajta és egyenesen bementem a klubhelyiségbe. Ahogy a levélben meg volt írva, tényleg Francis ülőalkalmatossága alatt volt a gomb. Lenyomtam, mire a sarokban lévő könyvespolc behúzódott a falba és a helyére érkezett egy lift. Óvatosan beszálltam és izgatottan vártam a találkozást Csillagporral.

Eközben a ULAE főhadiszállásán

-Csillagpor, ezt látnod kellene.
-Lamilla, mondtam már ezerszer, hogy ne aggódj, épségben ide fog érni!
-De belefutott egy pacákba.
-Mi?! Ezt miért nem láttam?
-Fogalmam sincs, Csillagpor.
-Megoldja. Én bízom benne, ahogy eddig is tettem.
-De még mi sem ismerjük a pacákok gyenge pontját! Rögtön értesítem a felmentést...
-NEM! Ott maradsz, ahol vagy! Nem avatkozhatunk közbe.
-Igenis, Csillagpor.

Pár perccel később

-Hmmm... A tokájuk az érzékeny pontjuk. Látod Lamilla? Mondtam, hogy nem kell közbeavatkozni.
-Tudod, főnök, néha túlságosan magabiztos vagy a bizonytalan dolgokban. Ez sokszor megrémiszt.
-De végsősoron mindig igazam van, nemde?
-De igen.
-És most, Lamilla, téged bízlak meg azzal, hogy vezesd Lavendert az irodámhoz. Míg ideértek el kell intéznem valamit.
-Igenis, Csillagpor.

Üdv mindenkinek. Remélem elég gyors voltam. Az elmúlt 2 napomban rengeteg szabadidőm volt, no meg jött az úgynevezett "ötletrohamom" és ilyenkor könnyebben megy az írás. Az viszont, hogy marad-e az apokalipszis, vagy minden visszaáll-e a régi kerékvágásba, kiderül a következő részből.
-CyanSFD 2019.aug.19.

Javítva és átírva (XD 1 nappal csúsztam le a fejezet évfordulójáról) 2020.aug.20.