Sárkányok között

8. fejezet

Vissza Lavenderhez

A nagy fájdalom ellenére is sikerült elaludnom. És ami a legfurább, hogy ugyanabba a világba kerültem, mint délelőtt. A semmi közepén, egy nagy, színes fával és egy tállal a kezemben. Szóval... A minta a tál alján egy kulcs. A fában...
Valami kopog.
Mi? Hol? Hogyan? Biztos csak a fában van valami...
Megint hallom a kopogást. Nem a fából jön. Akkor...
Kinyitottam a szemeim és kinyitottam a szobám ajtaját. Moon áll a túloldalán.
-Hali - köszönt rám.
-Szia - mondtam kómásan. - Muszáj akkor jönnöd, amikor csinálom a történetet, vagy mi a szöszt?
-Habár te azt hiszed, hogy azt csináltad, attól még nem biztos, hogy tényleg igazad van.
-Mi van?! - gubancolódtam bele a szavaiba.
-Ez csak egy álom volt, nem pedig AZ Álom. Akkor nem bírtunk fölébreszteni közel 40-en, most pedig egy aprócska kopogás is elég volt ahhoz, hogy felébredj... Amúgy jól vagy?
-Miért kérded?
- Tiszta lila az ágyad. És elég csálén áll a farkad.
Megfordultam. Tényleg elég koszos lett az ágyam. Rájöttem, hogy most fájlalnom kellene a farkam.
-Ja. De ha egyszer nem fáááÁÁÁJ! - hasított belém a fájdalom.
-Le kéne mennünk Amyhez.
Csak bólintani voltam képes. Elkezdtem könnyezni, de úgy, hogy semmit sem láttam tőle. Vakon követtem Moont.
-Mindjárt ottvagyunk - mondta a lehető legnyugodtabb hangon.
Bekopogott a gyengélkedő ajtaján. Kinyitotta az ajtót és óvatosan beráncigált.
-Lavender, lassan megdöntöd apád rekordját! Látszik, hogy egy családból származtok... Nos, most mi a panasz?
-Valószínűleg ráfeküdt a farkára.
-Azt meg hogyan?
-Elfelejtettem, hogy nem változtam vissza és ráugrottam az ágyamra - mondtam nagy könnyezés közepette.

-Mennyire kemény az ágyad, hogy ezt sikerült összehoznod?

-Annyira nem az... au... Csak természetellenes pózban feküdtem rá. Au.
-Apja-lánya. Nos, nézzük, mekkora a sérülés.
Elkezdett megvizsgálni. 5 percnyi ténykedés után megszólalt:
-Lehetne rosszabb is. Most sínbe rakom, majd kezelem egy kicsit. Átváltoznod tilos, legalábbis a farkadat nem tüntetheted el. Most egy ideig nem ülhetsz és a háton való fekvést is hanyagolnod kell. Most már tényleg naponta vissza kell jönnöd kezelésre.
Megcsinálta amiket mondott, majd egy fél óra múlva azzal búcsúzott, hogy ha erősödik a fájdalom, akkor azonnal menjek vissza. Felmentünk Moonnal a szobámba és tanítgatott arra, amit egy sárkánynak legszebb álmából fölébredve is kisujjból kell kiráznia (nem ajánlom a sárkányokat olyankor fölébreszteni). De eléggé nehezen sikeredett. Például a fegyverek előhívása. A sárkányok legnagyobb istenére sem bírtam előhívni. Amikor Moon mutatta olyan egyszerűnek tűnt. De nekem 20. alkalomra sem sikerült.
Moon még azt is elmesélte, hogy Edzőbá az első felmérés utáni órán egy lapról olvasta fel, hogy kinek milyen fegyveres lesz. És ezalatt ott mutogatta nekem a kétfejű baltáját. Annak ellenére, hogy az elmúlt 5 percben legalább 25-ször mutatta meg, hihetetlenül elképesztő volt.
-Nekem mim lesz?
-Fegyvered...?
-Nem úgy... Milyen fegyverem lesz?
-Azt sajnos nem mondhatom meg.
-Naaa, ki vele! Rá foglak bírni, hogy elkotyogd! - cukkoltam.
-Na azt megnézem!
Beállt a kínos csend. Moon várta, hátha megpróbálom, de nem tettem.
-Mi ez a nagy csend? Ki mondta, hogy most fogom próbálni?
-Akkor mikor máskor?
-Azt hiszed, hogy az orrodra kötöm?
-Oké... Tárt karokkal várlak - kitárta karjait, majd nevetésben törtünk ki.
-Ideje mennem - mondta Moon. - Holnap tali nálam.
-Oké, szia!
-Hali!
Én is visszavonulót fújtam a mai napra, de előbb rákukkantottam Snowra. Fél szemmel figyeltem Moon ittléte alatt, és úgy tűnt, hogy érdekelték a dolgok, amiket Moon mondott és mutatott.
-Nos, kiduzzogtad magad? - miután megkérdeztem, rájöttem, hogy ezt a kérdést finomabban is föl lehetett volna tenni.
-Fölidegeltél, és erre egy ilyen durva kérdéssel jössz ide hozzám? Inkább maradok itt, köszi!
-Naaa, Snow! Örülnél, ha bocsánatot kérnék?
-Az nem elég...
-Akkor először is bocsánat a viselkedésemért. Másodszor, mit szeretnél, mit adjak ahhoz, hogy kibéküljünk?
-Tudod te jól...
-Mir... Jaaa... Oké, holnap beszerzem. Kérsz egy ölelést?
-Igen.
Megöleltem a trucsonkámat. Olyan puha volt. Ezt csak eddig nem vettem észre, vagy most lett ilyen? Mindegy, majd holnap foglalkozom vele. Most pedig irány az ágy!
A hasamra feküdtem, és egyből el is aludtam. Nem volt kényelmes, de egy ilyen hosszú nap után a törött farkammal való alvás volt a legkisebb gondom...