Sárkányok között

18. fejezet

Lavender a liftben

Nem tudtam megállapítani, hogy a lift lefelé, vagy fölfelé tart-e. A liftben nyugtató és vidám zene szólt. Mikor a zene erősebbé vált, a lift falán megjelent egy mozgófestmény. Kis, színes, dundi sárkányokat ábrázolt, amelyek egy zenekart alkottak. A zenében halható hangszerek voltak náluk. Majd elkezdtek körbe-körbe menni a lift falán. Nagyon aranyosak.
Hirtelen lila pontok kezdtek el villogni a szemem előtt. Majd elkezdtem szédülni és négykézláb estem. Nagy nehezen sikerült a falnak támaszkodva leülnöm. Egyre több lett a lila pont a szemem előtt és egyre hevesebben kezdtek villogni.
Mielőtt még rosszabbra fordult az állapotom, a zene véget ért és a lift kinyílt. Valaki berohant mellém és talpra segített.
-Jól vagy Lav? - kérdezte az idegen.
-I-i-igen - dadogtam. - Cs-csak e-elf-f-fele-e-ehejte-e-ettem, h-hogy r-rosszul va-vagyok a-a-a li-liftben.
-De most már vége. Remélem hamarosan rendbe jössz.
Előkerült a Lélek-énem és válaszolt helyettem: Én is.
-Ez.. mármint te ki vagy? - kérdezi meglepetten.
-Lav-Lav lelki izécucca vagyok, és csakis azért hagytam el kényelmes hogyishívjákomat, hogy... hogy... elfelejtettem. Lav-Lav, tudjuk jól, hagy nem vagyok a beszéd sárkánya. Örülnék, ha nem hívnál ide azért, hogy beszéljek! Az írás még menne, de a beszéd nem!
Fura. Milyen monológot nyomott le az előbb arról, hogy nem tud beszélni. Heh.
-Oké, ez fura volt - mondja az idegen.
Csak megvontam a vállam. Sójajtok egy nagyot.
-Rendben, most már jól vagyok.
-Remek! Akkor... ja igen. Még be sem mutatkoztam. Lana Camilla Catequil a becsületes nevem, de jobban szeretem, ha Lamillának szólítanak. Csillagpor főnökasszony jobb kezeként vagyok itt ismert.
-Hallottam ám! - kiabált valaki a folyosó végéről. - Már ezerszer mondtam, hogy ne hívj főnökasszonynak!
-Én meg azt hittem, hogy dolga van... - motyogta Lamilla az orra alatt. - Mindegy, ezek szerint ráér. Menjünk.
Végigmentünk egy eléggé hosszú folyosón. Rengeteg nyitott ajtó mellett mentünk el. Mindegyikben más felszerelés volt. Viszont jelen pillanatban alig egynéhányan voltak bennük. Azt hittem többen vannak itt.
A folyosó utolsó jobbra nyíló ajtaján mentünk be. Egy sötét szobába jutottunk be. Egyetlen fényforrás a világító bőröm volt. Előttem egy íróasztalnál ült háttal egy személy.
-Köszönöm Lamilla. Kérlek hagyj minket magunkra!
-Rendben.
Megvártuk amíg Lamilla becsukta maga után az ajtót.
-És most... - kezdi Csillagpor - drámai megfordulás!
Megfordult a székével. Egy 30-as éveiben járó nő arca volt előttem. Viszont pikkelyek fedték. És a pikkelyek sok helyen hiányosak. Úgy néz rám mosolyogva, kitárt karokkal, mintha azt várná, hogy felismerjem.
-Üdvözöllek Csillagpor - köszönök és próbálok minél illedelmesebb lenni.
-Akkor nem ismersz fel. Ha vársz egy pár pillanatot, akkor felfedem magam.
-Igazán nem szükséges... csak miattam nem kell felfedned a személyazonosságod.
-De, pont, hogy te vagy az, akinek tudnia kell.
Mielőtt újra visszautasíthattam volna, belekezdett egy varázslatba. Mintha egy hatalmas buborékot húzott volna a falak köré.
-Ezt minek? -kérdezem.
-Hangálló buborék. Innen hangok se ki, se be. Mostantól nyugodtan beszélhetünk bármiről.
-Jó.
-Először is... - ezzel eltüntette a pikkelyeket a fél arcáról. - Bocsi, ennél jobban nem megy.
Hirtelen vágott arcba a felismerés. És elkezdtem pirulni. Az egyik legjobb barátom vezetett végig, én meg észre sem vettem.
-Moon?
-Talált, süllyedt.
-De jó téged újra látni! De olyan idős vagy...
-Meg ne halljam, hogy te is asszonynak hívsz! Különben nem a legkellemesebb dolgok fognak rád várni...
-A legjobb barátomat sem ismertem fel... ennél kínosabb már nem hinném, hogy lehetne.
Moon elég gyanúsan nevetett erre a kijelentésemre.
-Mi olyan vicces?
-Semmi, semmi... Olyan jó téged újra látni.
-Mi történt ez alatt a rengeteg év alatt? Hogyan süllyedtünk ilyen mélyre? Szó szerint mélyre.
-Te vagy a világ hiányzó fogaskereke. Miattad estünk ki a normális kerékvágásból.
-De hogyan?
-Emlékszel amikor besoroltak minket az elemeink szerint? És téged nixtrucsonként is megjelölt?
-Aha. El nem lehet azt felejteni.
-Az előtted levő nixtrucson tudta, hogy nemsokára le fogják váltani. Azt nem tudta, hogy hogyan fejeződik be a karrierje, de tudta, hogy mikor és hogy ki veszi át. De mivel te fizikailag képtelen voltál átvenni a pozíciót a kellő időben, így a gonosz erők fogták maguk és átvették helyetted. Habár először az elemi besorolót babrálták meg. Egy srácot is megjelölt nixtrucsonként. Később kiderült, hogy ő és barátnője nem is sárkányok, hanem egy griff és egy hárpia. Amy csak a fejét fogta és nem tudta, hogy miként követhetett el ekkora hibát. Később el is vesztette az állását, mivel hibát halmozott hibák hátára. Viszont jelen pillanatban a főorvosi posztunkat tölti be hibátlanul. Fogalma sincs senkinek, hogy mi okozta a gyengeségét akkoriban.
-Én sejtem.
-MI?! Hogyan?
-Amikor be lettem zárva a gyengélkedőre egy hatalmas gömbben, akkor sem volt Amy önmaga. Valaki átvette fölötte az irányítást. Utána megjelent a legelfuseráltabb gonosz, akit valaha láttam. Még egy zokni is gonoszabb dolgokra tud gondolni, mint ő.
-Haha, vele már én is találkoztam. De nem hinném, hogy ő irányította volna Amyt. Nincs annyi esze.
-De Lilynek van. Állandóan együtt jelentek meg.
-Ki az a Lily?
-Egy szellem, akivel a szellemfa alatt összevesztem. Vagyis inkább kiakadt, mert olyat kérdezett, amire nem tudtam a választ. De nem csak rajtam akadt ki, hanem az összes sárkányon.
-Hmm... érdekes. Kezdenek összeállni a szálak.
-De nekem nem.
-Addig jó. Neked nem is szabad, hogy összeálljanak. Ha összeállnak, akkor örökre ebben az apokalipszisben maradunk. Nos, készen állsz megtudni a világmegmentő tervet?
-Talán.
-Nyugi, el fogod vállani és sikerrel fogsz járni.
-Miért vagy ebben olyan biztos? -ijedek meg kissé.
-Miután elaludtál, megkaptam a jövőbe látás képességét. Mindent tudok, hogy mi fog történni. Viszont alternatív dimenziókat és múltat nem látok, azért volt sok dolog homályos.
-Na neee. Kajak látod a jövőt?
-Igen. 5 perc múlva fog kopogni Lamilla és ezt mondja majd: "Csillagpor, egy fontos látodgatód érkezett." Én előtte levonom a hanggátlót, majd pedig mondani fogom, hogy engedje be, mivel édesapád az, aki a gonosz palotájában az én besúgóm.
-Apa... Jól van?
-A főgonosz a kegyeibe vette apádat. Rendkívül megbízik benne. Pont ahogy én is. Megvárjuk, majd elmondom a feladatod. Addig is... hogy tetszettek a nyomaim?
-Hihetetlen, hogy mennyire jól ismersz.
-Hát igen. Nem vagy egy közönséges sárkány. Rendesen sokáig tanulmányoztalak, míg aludtál. Naponta órákat voltam az ágyadnál és aggódtam érted. Figyeltem minden gondolatod, és mozdulatod.
Elpirultam. Nem minden gondolatom publikus.
-Nyugi, nem mentem olyan pokoli mélyre. Sőt, még az Álmot sem láttam.
-Huh. Megnyugodtam.
-Az arcod színe nem azt mutatja...
Ismét kezdtem pirulni.
-Tudod mit, Moon. Hagyjuk ezt a témát. Még apa is fog néhány kínos pillanatot tartogatni. Rendesen égni fog az arcom, ha megjön.
-Már most is ég - mutat a mögötte lévő tükörre.
Odanézek és tényleg 2 kis lángcsóva ég az arcomon. Habár ilyen sosem történt még, nem ijedtem meg.
-Nem is tudtam, hogy ilyet is tudok. Menő.
-Ez gyakori jele a kínnak a sárkányok között. Habár csak a kínos helyzetekben működik, kínzásnál nem.
Erre nekem is kuncognom kellett. Viszont nevetgélésem egy kopogás zavarta meg.
Egy hang szólal meg az ajtó túloldaláról:
-Csillagpor, egy fontos látogatód érkezett.
-Ereszd be! - kiáltott ki Moon, majd odasúgta nekem - Na, mit mondtam?
Én csak... ámultam, szóhoz sem jutottam. Sok fura dolog történik itt, a sárkányok világában, de ettől még nekem is leesett az állam.
-Üdvözöllek Csi-... - szakadt félbe apám hangja, ahogy meglátott. - Ez nem lehet. Lányom! El sem képzelheted, mekkora öröm téged újra eszméletednél látni! Csillagpor, te láttad ezt, mégsem említetted. Miért?
-Az egész ellenállás miatt. Ha elmondom, akkor arra koncentrálsz és a híreket pedig elhanyagolod és nem érjük meg ezt a napot.
-Te ezt nem értheted. Egy apát elszakítani egyetlen egy gyermekétől... De nincs is esélyed átélni ezt a borzalmat...
-Igaz, hogy nem érthetem. Viszont nekem nem egy sárkányra kell gondolnom, hanem több százra. De ez most mellékes. Van valami sürgős hír?
-Nincs Csillagpor.
-Akkor ugorjunk fejest a mélyvízbe.
Ezzel csak annyi gond volt, hogy Moon komolyan is gondolta. Elővett egy fiolát, aminek a tartalmát az asztalon lévő tálba öntötte, majd beleugrott és eltűnt.
-Hová lett? - kérdeztem.
-Ja, igen. Ez Csillagpor egyik találmánya, az Ötlettál. Elképzelsz valamit, majd fiolába töltöd. Majd a fiolát a tálba üríted és beleugrasz. És már benne is vagy a terv 3D-s kivetülésében.
-Aha. Biztos hasznos.
-Ezekből a tervekből nem igazán szoktak félreértések lenni. Már csak magán a terven lehet összeveszni, mivel lehet más a kivitelezésünk.
-Én őszintén rettegek egy kissé.
-Semmi okod rá. Csak ugorj!
Befogtam az orrom, összeszorítottam a szemem, majd ugrottam. A folyadék tükre után egy olyan hely tárult elém, mely rendkívül hasonlítottak az Álmaimra. Olyan kopár helyen álltunk, mint mikor először jelentkezett az Álom.
-Nos - kezdett el Moon egy távirányítónak kinéző tárgyat lóbálni, mikor apa is megérkezett -, a tervem a következő...
Moon elkezdett rajzolni a távirányítóval. Először egy fura szerkezetet, majd engem és a múltbeli alvós énemet.
-Lav, vissza kell menned a múltba. Az emlékeid nem fognak elveszni és egy pár percig 2 lesz belőled. Ez a gép vissza fog vinni az időben. Viszont csakis egy irányba működik, azaz visszafelé. Jövőbe nem bírsz vele utazni. Szóval csak 450 év múlva tudod meg, hogy sikerrel jártál-e. Habár ezt az eseményt nem láthatom előre, számításaim szerint 100%-os az esélye annak, hogy ebben az időpontban itt a búvóhelyen, aminek valószínűleg ugyanez lesz a neve, mi beszélgetni fogunk, és nem lesznek a külső körülmények apokaliptikusak.
-Az eléggé sok esély. Viszont... á, mindegy. Nem fontos.
-Kincsem, kérlek mondd el mi bánt! - kérlelt apa.
-Semmi. Folytassuk - mondom nyűgösen.
-Az érzéseket nem verheted át. Érzem, hogy valami nyomja a szíved.
-Nem. Nem fontos. Kibírom.
Ami igazából zavar, az a kudarc. Folyamatosan ezen fogok stresszelni. Rajtam múlik mindenki sorsa. Én ezt nem akarom. És igen, apa nagyon is jól tudja, hogy mi bajom. Ő érzi az érzéseimet. Én pedig érzem amikor keresi az okokat. Csakis Moon miatt próbálja hangosan kiszedni ezt belőlem.
-Okéééé... -folytatta Moon. - Akkor... Ah, igen. Vissza kell menned a múltba. Általában a filmekben hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy egy ilyen kaland nehéz és szinte végbevihetetlen feladatokkal párosul, és itt sincs másképp. Annyi feladatod lesz, hogy visszamenj. És juss el idáig. Amikor visszamész, a szobádba fogsz kerülni. Amit belép a múlt Lav-Lav, azonnal egybeolvadtok. Nem fogsz elaludni, és mindez nem történik meg. Utána élned kell tovább az életed. Lesznek dolgok, amik tutira megtörténnek, teljesen mindegy, hogy mi a körülmény.
-Szóval annyi a feladatom, hogy menjek vissza és ne csináljak semmit?
-Pontosan. Csak erről ne járjon a szád. Még múltbéli nekem se.
-Értem. Mikor induljak?
-Amilyen hamar csak tudsz. Minél kevesebbet vagy ebben a világban, annál könnyebb feladatod lesz.
-Akkor indulnék is.
Kijöttünk az Ötlettálból, ötletem nincs hogyan, és Moon elővette az időgépet. Nem volt nagyobb egy málnánál.
-Minden be van állítva, annyit kell tenned, hogy elindítod. Sok sikert, számítunk rád.
-Viszlát Kicsim!
-Ígérem, hogy megmentem a világot! Sziasztok! De... hogyan kapcsolom be?
-Törd össze!
-Mivan!?!
-Jól hallottad, törd össze! - noszogatott Moon. - Csak így működik.
-Akkor értem már, hogy miért egyiráááányúúúúúú! - eléggé sikerült elnyújtanom a mondat végét, mivel Moon ökölbe hajtotta a kezemet és rávágott egyet, így összetört a gép.
Moon irodájából hirtelen a szobám lett, és egyedül voltam benne. Ott ültem az ablakpárkányban, viszont deréktól lefelé nem bírtam mozdulni. Remek, erről miért nem tudtam? Valamit már el is rontottam? Gyorsan kinézek az ablakon. Minden normális volt, mintha el sem aludtam volna. Habár még tényleg nem aludtam. És most nem is szabad. Ott ülök még egy 5 percig az ablakban és figyelem a nyüzsgést. Majd benyit a régi énem és egyből összeolvadunk. Ott állok az ajtóban, majd összeesek. Na, ez fura volt. Hirtelen hatalmas megkönnyebbülés fog el. Ekkor jövök rá, higy mi hiányzott már annyira az életemből. Egyetlen kis trucsonom, Snow volt lelkem foltja. Vele már egyből sokkal boldogabb vagyok. Habár testileg nincs jelen, mivel regenerálódik a Sooalos kiruccanás után bennem, attól még lelkileg itt van. És álmos bár nem vagyok és az Álom sem jelentkezik, rettentő fáradtnak érzem magam és kell egy kis pihenés. Feltápászkodok az ágyamra és lefekszem. Viszont elaludni akkor sem tudnék, ha akarnék. Vagy ha muszáj lenne.
Jövő-Moon szerint a nehezén túl vagyok. Kíváncsi vagyok igaza van-e...

Yep, új rész itt van. Mindjárt halloween. Végül is körbeért a történet. Habár nem ennyi időt terveztem (1 év, kínos tarkóvakarás). Remélem a várakozást a minőséggel tudom kompenzálni. :3
-CyanSFD 2019.okt.

Javítva és átírva 2020.aug.