Sárkányok között

7. fejezet

Visszaugrunk egy kicsit az időben, Moon szemszögébe

Vajon hogy van Lavender? Ezen mélázok már egy ideje, de erre hirtelen betör a terembe Lavender trucsonja, Snow.
-Figyelem mindenki! Most azonnal indulás a gyengélkedőre! Baj van Lavenderrel!
-Azonnal indulunk! - válaszolt Mrs. Trenda. - Figyelem Fiókák! Ti menjetek a gyengélkedőre, én szólok a tanároknak. Ha Mrs. Pills nem csak engem hív, akkor nagy baj van. Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
Elindultunk. Fuchsián és Francison kívül mindenki futott. Rajtuk látszott, hogy kevésbé érdekli őket Lav sorsa.
Beléptünk a gyengélkedőre, ahol eléggé bizarr látvány fogadott: Amy görcsös arckifejezéssel állt a két méter magasan lebegő Lavender mellett. Lavender szeme csukva volt, de így is átvilágított a szemhéján. Haja szerteszét ágazott, arca kifejezéstelen. Eléggé ijesztő volt farkas létemre is.
Közben megjöttek Hampiék, Mrs. Trenda és 12 tanár, Lavender apja és trucsonjaink.
-Azt a jóságos... - hüledezett Mrs. Trenda. - Gyerünk, mindenki próbálja meg visszahozni Lavendert a valóságba! Az Álom elemet használja éppen. Ha nem sikerül visszahoznunk, mielőtt elkezdődik...
-Mi? - bukott ki Harryből.
-Elindul egy történet, amit, ha nem bír befejezni, akkor szörnyűséges dolgok történnek vele. Tehát siessünk! Próbáljon meg mindenki bejutni Lavender fejébe!
-Hogyan? - kérdeztem.
-Koncentrálj!
-Nem értem, de oké.
És megpróbáltam. Éreztem ahogy az elmém hozzáér a többiek elméjéhez. Nagyon fura érzés. A hideg is kirázott. Fura képeket láttam egymás után. Semmi értelmük sem volt. Sőt, még össze sem függtek. Egyszer csak a képtengerből tisztán kihallottam Amy hangját:
-Moon, te se kószálj el!
-De fogalmam sincs mit keressek!
-Egy falat!
Elkezdtem keresni egy falat. Nem mintha el lehetne veszíteni egyet is... De előbb meg kellene találni, mert amid nem volt, azt elveszíteni sem tudod.
Nos, egy rövidebb keresgélés után meg is lett. Gondolom át kéne jutni rajta. Csakhogy se fölötte, se alatta nem lehet átjutni. Áttörni is lehetetlen. Ja, és ott a sárkány is. Valószínűleg ő őrzi Lav elméjét. Vajon nekem is van? Mindegy, ez később is ráér.
Szóval egy őrzött, áttörhetetlen, megmászhatatlan, alááshatatlan és átrepülhetetlen fallal állunk szembe. Biztató a helyzet. De mi van, ha csak szimplán...
-Megvan! BENT VAGYOK! - kiáltottam föl. De ekkor kiestem.
-Ez nem tartott sokáig - mondta Amy. - Hogy csináltad?
-Egyszerűen csak átsétáltam a falon.
-Hallotta mindenki?
Mindenki megpróbálta, de senkinek sem sikerült.
Hirtelen eltűnt minden kép és újra a gyengélkedőn voltam. Mindenki arcán szenvedés látszódott, kivéve Amyét. Akkor ő hozott ki onnan.
-Láttál valamit odabent?
-Hadd gondolkodjam... Egy szellemet... Öh... egy fát... egy robbanás... és... Öh... Nagy csomó feketeséget.
-Esetleg valami a szellemről?
-Lilynek hívják. Semmi más.
-Oké. Vagyis annyira nem. Lavender jövője forog kockán. Ha nem megy végig a történeten, nemhogy nem lehet nixtrucson, de mindenkitől távol, száműzetésben kell élnie. Elveszítheti a sárkánylétét. Csak a trucsonjára számíthat, de ha már Snow kétségbeesetten kiáltozik segítségért, és testét fekete foltok borítják, akkor te vagy az egyetlen aki segíthet. Mivel te bejutottál, így te kelleni fogsz neki, te vagy az egyik kulcs. De ők ezt csak a legvégső esetben tudhatják meg.
-Okkééé... - válaszoltam bizonytalanul.
-Kérlek ne rontsd el a viszonyodat Lavenderrel. Ez az egész Lily hibája. Ha ők ketten nem találkoztak volna abban a pillanatban, akkor mindenki biztonságban lenne. Lavender most egy két lábon járó bomba. Egy rossz szó és végez mindenkivel. Ilyen hatalmas ereje még a jelenlegi nixtrucsonnak sincs.
-Jó. Megteszem, amit lehet.
-Köszönöm minden sárkány nevében. Akkor irány vissza és döntsük ki legalább az Álom használatából.
Visszamentünk. Egy félórányi szenvedés után végre újra köztünk volt. Fájdalmas lehetett 2 méter magasból térdre zuhanni. Szétnézett, majd sárkánnyá változott. Elkezdett cukin nézni. Várta a magyarázatot ahogyan mi is. Beállt a kínos csend.
-Mi történt? - kérdezte Lavender.
-Lavender, ez most nem gyerekjáték - szólalt meg Amy óvatosan, megválogatva szavait. - Az ittlévőkkel egyszerre próbáltunk bejutni az elmédbe, hátha sikerül leállítani. Sokkal hatalmasabb erőd van, mint bárkinek a történelemben. Még a mostani nixtrucson sem ilyen erős. Sürgősen meg kell tanulnod uralkodni felette, mielőtt bárkinek ártanál vele, vagy ami még ennél is rosszabb... - itt elcsuklott a hangja, de én éreztem rajta, hogy csak nyomatékosítani akarja a szavait.
-Édesanyádnak se volt ekkora ereje... - Mr Flake reakciója alapján csak Amy és én tudunk bármit is.
Mindenkin halálos félelem látszott, ezért próbáltam együttérzően nézni rá.
-Ha senki sem árul el semmit, akkor akár mehetek is... - hmmm... Szép próba Lav, de nem szöksz ilyen könnyen.
-Nem! - vágta rá mindenki.
-Te fogsz mesélni - próbáltam minél jobban színészkedni.
-Miért? Ti néztek rám úgy, mint egy szörnyre, aki bármelyik pillanatban megehet titeket... Apropó evés, éhes vagyok. Hampi, kaphatnék enni valamit?
Hampi ijedten nézett ránk is. Rábólintottunk, hogy menjen.
-Szóval meséljek. Hol kezdjem?
-Onnantól, hogy elmentél innen - válaszolt Amy.
Lavender elmesélte a történetet. Kb. az volt benne, amit láttam. Utána Amy leállította és megint színészkedett egy sort. Mrs. Trenda átvette a szót, de úgy mondta a dolgokat, mintha Lavender előtt is járt volna valaki így.
-Aha. És mi van, ha nem jutok a végére? - kérdezte Lavender egy cseppnyi aggodalommal a hangjában.
-Meghalsz - Francis a szokásosnál is flegmább hangnembe váltott. - Meh.
Vagy jönnek a Kis Piros Izék, és föláldoznak a királynőjüknek - mondta Fuchsia. Meglepődtem. Úgy emlékszem, hogy Fuchsia nem szól többet Lavenderhez. Vagy az Silver volt, hogy nem szól hozzám többet? Annyian vannak...
-Kösz a biztatást skacok, nagyon megnyugodtam - közölte Lavender a legszarkasztikusabb hangnemében. De még így is nagyon cuki volt.
-Vagy valami hasonlóan rossz - mondta az egyik tanár.
-De a leglényegesebb: MARADJ HIGGADT! - parancsolta Amy. Nem örült volna egyikőnk se még egy ilyennek...
Lavender még megkérdezte, hogy hogyan változhat vissza, utána kibattyogott a gyengélkedőről. Beállt a kínos csend. Megint. Ezt csak az ajtó nyitódása törte meg. Szépen sorban mindenki elhagyta a gyengélkedőt. Én mentem volna ki utoljára, ha Amy vissza nem tart.
-Tarts a szemed Lavenderen!
-Jó, figyelni fogom.

Ez most egy kicsit rövidebb rész, de jobbnak látom egy új fejezetben visszamenni Lavender szemszögébe :3 - Snowy 2018.márc.

Javítva és átírva 2020.aug.