Sárkányok között

9. fejezet

Csatt. Csatt.
Déjà vu-m lett.
-Fönn vagyok, fönn vagyok! - kiabáltam kómásan.
-Mivan? - szólalt meg Snow is eléggé fáradt hangon.
-Csapkodtál, mint hétfőn.
-Dehogyis! Eddig jóízűen aludtam, erre te itt ordibálsz. Még alig múlt éjfél. Jó éjt - és már hortyogott is tovább.
Oké. De ha nem Snow volt, akkor mi? Vagy ki?
Fölkeltem, csináltam egy kis fényt - pont annyit, hogy lássak, de Snow ne ébredjen föl - és szétnéztem. Semmi sincs az ágyam körül. Semmi jele annak, hogy bármi történt is volna. Tehát visszafeküdtem. De sehogy sem jött álom a szememre. Hánykolódtam, forgolódtam, de semmi.
Na, most mi lesz? Aha... Tehetnék egy próbát: nézzük Snow miről álmodik.
Megpróbáltam. Semmit sem láttam, de éreztem a tudatát.
-Lavender! Muszáj ezt? - olyan hangon mondta ezt Snow, amilyet még életemben nem hallottam.
-Mit is?
-Muszáj most a tudatomat piszkálnod?
-Honnan tudtad...
-Ordítanak a gondolataid. Légyszi akkor csináld, ha ébren leszek! Jó éjt újra!
Akkor máskor próbálkozok. Fölkeltem, odamentem az ablakhoz és a párkányára ültem. Gyönyörűen ragyogtak a csillagok az éjszakai égbolton. A hold is majdnem egész volt. Hétfőre tuti teli lesz. Ott ücsörögtem fél órát, mígnem egy lámpa el nem kezdett világítani odalent. De nem ablakból, hanem egy ember kezéből. Szó szerint a kezéből. Vagy fénysárkány, vagy valami másmilyen lény. Utánamenjek? Vagy ne kockáztassam meg újra a késésem? Ha fénysárkány, akkor már egyből szűkebb a kör. A suliban 8 fénysárkány van. És holnap lesz elemi óra. Majd körbekérdezem őket. Meg is van!
Hirtelen álmos lettem. Elindultam az ágyam felé, de félúton összeestem...

Reggel sikerült időben kelnem. Wow! Csak éppen nem az ágyamban feküdtem... Gyorsan fölöltöztem, majd irány le Hampihoz. Ettem valami, hogy legyen energiám a naphoz.
-Snow!
-Itt vagyok; mondd.
-Hol kezdek és mivel?
-Biosszal, kint valahol. Kérdezz meg valakit! De előbb nem ártana fésülködnöd.
-Oksi.
Fölrohantam, be egy fésűért, majd Moon szobájának ajtaján kopogtattam.
Kinyílt az ajtó, majd megjelent Moon, szájában egy fogkefével. Csak integetett, majd beinvitált.
-Te Moon! Hol is lesz óránk?
-Mindjárt mutatom - válaszolta két öblítés között.
Addig körbenéztem Moon szobájában. Teljesen máshogy volt berendezve. Gondolom ez személyiségtől függ. Ami egyből szemet szúrt, az egy kép Moon szekrényén. Eléggé zsúfolt kép volt.
-Ez a családod? - kérdeztem.
-Melyik? Ja, az. Igen ez a családom. De ez csak a szűk családi kör.
-Ez minden, csak nem szűk.
-A két legmagasabb anya és apa - mutatott a két leghátul lévő személyre -, a többiek mind a testvéreim. Az ott én vagyok és Night, az ikertesóm. A családban mindenki vérfarkas, csak én lettem sárkány.
-És ez zavar?
-Nem nagyon. Mindig otthon hagytak őrizni a kisebbeket. De sose vonzott a vadászat. Meg amúgy is, senki sem tudta, miért nem változtam még át. A vérfarkas 1 évesen már átváltozik. Én meg 17 évig jelét se adtam a farkasságnak. De a 17. szülinapomon megjött az átváltozás, és rájöttünk, hogy sárkány vagyok. De igazából nem is akartak kiközösíteni; most, hogy meg már tudjuk sárkány mivoltom, így jól jövök nekik. De most már irány lefelé, siessünk!
Kirohantunk a szobából, le a lépcsőkön, ki a szabadba.
-A tó túloldalán van az óra! - lihegte Moon.
Végigrohantunk a tó mentén. Persze, hogy a hosszabbik oldalon kellett végigfutnunk! Persze, hogy nem lehet látótávon belül tanórát tartani.
-Jó... reggelt... tanárnő! - zihálta Moon. Én is ugyanígy tettem.
-Sziasztok! Miért rohantatok? Még senki sincs itt és még 10 perc van kezdésig.
-Tanárnő, ... ön még... nem találkozott... Lavenderrel. Lavender... ő itt a... biosztanárunk... Mrs.... Natara. Azért... siettünk..., hogy Lav... és ön... megismerkedhessenek.
-Wow! Te még ilyenekre is gondoltál? - lepődtem meg Moon gondolatán. Érdekes mód én nem lihegtem, mint Moon.
Ezután megnéztem, hová is hozott el Moon; hol lesznek az óráink. Úgy meglepődtem, hogy azt kifejezni nem lehet.
-Látom tetszik - jegyezte meg a tanárnő, de ez sem elég pontos leírása annak, amit láttam.
Az erdőben voltunk, de mégis csak a szélén. A fák között olyan volt, mintha egy osztályteremben lennék. De mégsem. Ez "nyílt" terepen volt, de csak annyira, amennyire szükség van. Padok és székek, minden féle színben, mintában, formában. De mégsem olyanok, mintha egy normális suliból szerezték volna. Nem! Ezek a természetben található növényekből állt össze, de úgy, hogy érződött rajtuk az élet. És ami még meglepőbb: bármikor mozdíthatóak. Ez nem csak érzéki csalódás, ez valóság.
-Nos, vélemény? - kérdezte Moon.
-A tanárnő egy flórasárkány?
-Természetesen.
-Erre nincsenek szavak...
-Akkor fejezd ki máshogy! - unszolt Moon.
-Máshogy sem tudnám kifejezni azt, amit látok...
-Gondolom színek alapján megmondod, hol fogsz ülni... - mondta Mrs. Natara. És tényleg, minden ülőalkalmatosság olyan színű volt, mint maga a gazdája.
-És ezt nem nehéz naponta ilyen sokszor csinálni? - kérdeztem.
-Mit is?
-Bocsánat, megelőztem önmagam. Egész nap cserélgeti a helyeket? Mármint ezeket? - mutattam az asztalokra.
-Igazából én nem is csinálok semmit, csak felügyelem, hogy mit csinálnak. Ha valami baj van, akkor szoktam közbeavatkozni.
-Aha... Menő.
-Ha szabad megkérdeznem; mi történt a farkaddal? - érdeklődött a tanárnő.
-Ráestem. De lehet úgy is mondani, hogy ráfeküdtem.
-Értem - erre gondolom parancsolt a növényeknek, mert amelyek lilában pompáztak, azok a széket alkotó részeinél szétnyíltak. - Tessék. Azért, hogy kényelmesebb legyen, és a farkad is óvd.
-Köszönöm szépen! Meghálálhatom valahogy?
-Ááá, semmiség... Habár tudnál kezdeni valamit a terület megvilágításában? Akármerre mozdítom a növényeket, mindig akad sötétebb rész.
-Megpróbálhatom...
Elővettem minden koncentrációmat, és a fényre irányítottam. Keletkezett egy fénygömb a tenyeremen. Miután megbizonyosodtam róla, hogy megmarad; megfogtam egy indát és fölkötöttem egy fára.
-Köszönöm Lavender.
-Nincs mit. Mellesleg én sem hittem, hogy sikerül...
-Nos lányok, foglaljatok helyet! Mindjárt kezdődik az óra és mindenki befut - remélhetőleg.
Szépen lassan mindenki be is futott. Érdekes módon ez a lassúság pont belefért a 10 percbe. Egyet találhattok, hogy ki jött meg utoljára... Nem, nem Francis volt... Na jó, de.
-Üdvözöllek újra benneteket! - kezdte Mrs Natara. - A mai óránk témája a sárkányok növekedése. Többőtök nem is tudta, hogy valójában sárkány, így nagy valószínűséggel csak tündérmeséket hallhattatok. Ahogy az emberek leírnak minket, az néha egyenesen sértő. A legtöbbjük az állatokhoz hasonlítanak minket, így úgy gondolják, hogy hirtelen, hatalmas sebességgel növünk. Na ez nem így van. Amikor a sárkányok megszületnek/kikelnek - családtól függően - elérnek egy méretet. Körülbelül egy felnőtt házimacska méretét, de fordult már elő egy közepes méretű kutyáéhoz hasonló méretű fióka is. 3 éves korukig ebben a méretben maradnak - sárkányévben számolva (7 emberi év). Mikor betöltik a hármat, egy hatalmas növésbe kezdenek. 4 éves korukig nőnek, amikor már megközelítik egy elefánt méretét. Ekkor leállnak, majd 100 éves korukban nőnek még egyet, így elérve a végső méretüket. Igen, 100 év, jól hallottátok. Egy sárkány elél akár 500 évig is - sárkányévben mérve -, de 300 év után általában magányba vonulnak és eldöntik, hogy hogyan tovább. De ez egy másik óra anyaga. Nos, háziként álljatok párokba és demonstráljátok a sárkányok növekedési fázisait következő órára.
Ilyen gyorsan eltelt az óra? Hogyan? De oké... Legalább kibírtam.