Sárkányok között

Amikor lerobban a szán... (karácsonyi különrész)

-Snow, én mondom neked, ez egy húzós éjszaka volt - mondom a trucsonomnak.
-Hát mivel ti húztátok a Mikulás szánját...
-Nee Snow, ehhez már fáradt vagyok. Majd holnap lerendezzük. Az biztos,hogy ezt a napot nem fogom elfelejteni.
Ezután ledőltem az ágyra, mint egy darab fa, majd ott helyben elaludtam.
De hogy mi is történt azon az éjszakán? Az egy hosszú és izgalmakkal teli történet.
Nos, december 24-dikét írtunk. Szép napsütéses reggelre virradtunk, ami azért valljuk be, decemberben nem a leghangulatosabb. Ilyenkor a hónak kellene esnie, de még nem kizárt, hogy esni fog. Tegnap Athy még azt mondta, hogy valószínűleg megjön a hóesés napnyugta fele.
-Nos, készen állsz Snow? - kérdeztem trucsonom, de hiába. Már nem is volt a szobámban.
Ilyenkor a suli eléggé üres. A legtöbben hazamennek karácsonykor és a családdal ünnepelnek. Én személy szerint azért maradtam itt, mert apa azt mondta, hogy mi itt is tudunk karácsonyt ünnepelni családi szinten. Csak fogja magát, és szó szerint beugrik.
A csoportunkból egyedül Ivory és Francis maradt itt rajtam kívül. Ivoryvel megbeszéltük, hogy beülünk a klubhelyiségbe, és sztorizgatunk. Esetleg egy-két Sárkánytorony leszámolást tartunk. Az tuti, hogy Francis is részt venne. Annak ellenére, hogy utál mindent, ennek a játéknak senki sem tud ellenállni.
Erre a mai napra felvettem a zöld, rénszarvasos pulcsimat meg egy puha szőrös nadrágot. A hangulat kedvéért elővettem a szarvaimat. Tudom, hogy nem hasonlít az agancshoz, de mégiscsak megadja az agancs-érzést. Sárkányagancs.
Miután a szobámban elkészültem, leszaladtam reggelizni. Útközben találkoztam Snowwal, de csak adott egy pacsit és már repült is tovább. Ugyebár a trucsonok igénylik a gazdájuk érintését.
Lent találkoztam csoporttársaimmal. Nagyon kihalt volt az étkező így, hogy csak egynehány sárkány volt, azok is szétszórva.
-Sziasztok! - köszöntöttem őket.
-Szia!
-Meh.
-Hát eljött ez a nap is - jelentette ki Ivory.
-Igen. Már nagyon várom az estét. Találkozni akarok apával és együtt tölteni vele a Szentestét, mint minden évben.
-Nagyon szerencsés lehetsz, hogy ezt megteheted. Nálunk problémák vannak otthon így kénytelen vagyok itt tölteni a szünetet - sóhajtott egy nagyot Ivory.
-Erre csak annyit tudok mondani, hogy minél hamarabb javuljanak meg a dolgok.
-Sajna nem rajtam múlik, de köszi. Én is ebben reménykedek.
-Meh! Egyetek már gyorsabban! Le akarlak már benneteket győzni! Gyerünk játszani! - füstölgött Francis.
Ivoryvel összenéztünk kuncogtunk egyet, majd mindhárman elindultunk felfelé a folyosónkra. A klubhelyiségben már ki volt készítve az asztalra a játék. Francis egyből rávetette magát.
-Nos, készen álltok alázó vereséget szenvedni? - kérdezte macskásított barátunk.
-Ivory, itt az ideje letörnünk a szarvát.
-A számból vetted ki a szót.
Elkezdtünk játszani. Családias versengés volt közöttünk. Mindenki akadályozott mindenkit, Ivory mégsem dolgozott velem. De nem volt gond, mindenki megoldott mindent...
Viszont egyik pillanatban már nem is a klubhelyiségben ültünk. A Nixtrucson megidézett minket.
Udvariasan köszöntünk (Francis csak egy mérges "meh"-et dobott oda a Nixtrucsonnak).
-Üdvözöllek benneteket. Elnézést kérek a zavarásért, de ha nem lenne sürgős, akkor nem idéztelek volna meg benneteket. Az a helyzet, hogy a Mikulásnak kell segítenetek.
Na ettől leesett az állam. Eddig nem is igazán hittem abban, hogy az idős, szakállas bácsi piros ruhában egy szánkón repkedve körbejárja a világot létezik. Mégis minek kell 3 kissárkány neki?
-Mikulásnak most nincs szerencséje. Manóinak felét ledöntötte a betegség. Igazából minden készen áll arra, hogy ma este minden ajándékot kivigyen, csak a csomagokat kell a szánra felpakolni.
-És nem maradtak elegen ehhez? - kérdezte Francis rosszallóan.
-Sajnos nem. Nem készülnének el időben.
-És 3 sárkány, ráadásul fiókák, azok mennyivel érnek többet több ezer manónál?
-Ha összefogtok, akkor erősebbek vagytok bárminél. És ne vicceljetek már! Lassan nagyobbak vagytok mint a Mikulás rénszarvasai. Ráadásul egyikőtök az utódom lesz - kacsintott rám. - Majd megértitek... Sok sikert!