Váratlan esemény |Marcus and Martinus| Befejezett

16.Újra

Ott sétált az utca túloldalán...Hanna...

Magyarázom:Szóval Hannával egy suliba jártam és egyszer egyik napról a másikra megutált.Onnantól kezdve mindennap rettegtem hogy mit csinál.Mert egy eléggé nagy pszihopata volt.Volt hogy majdnem kiestem miatta a harmadik emeleti ablakról.De olyan is volt hogy egy kés repült el a fejem felett.Na az volt az egyik legrosszabb.Az volt a szerencsém hogy miután egyszer elkapta egy tanár,elküldték egy másik suliba ahol pszihológus mindennap foglalkozik vele.

Nekem egy percre talán még a szívem is leállt.De amikor észrevett...na ott azt hittem itt a vég.Hogy ez a lány most megöl.Elkezdett felénk jönni.És kiabált:

Hanna:Elizabeth!Elizabeth!-odaért mellém-
E:Hanna te meg mit akarsz??
Hanna:Bocsánatot kérni.Cska hogy tudd...azért voltam olyan amilyen mert dühkezelési problèmáim voltak.De már nincsennek!
E:Remek!De én most igazán nem érek rá beszélgetni ugyan is Amandával éppen megyünk szóval szia!

Nem vártam meg a választ elhúztam Amandát és elkezdtünk futni.Az utca sarokra érve megálltunk,és persze elkerülhetetlen volt hogy Amanda kérdezzen...Szóval elmeséltem neki az álatlános iskolás koromnál ezt a részét.Az arckifejezése alapján eléggé meglepődött hogy tudtam még mindig magamról olyat mondani amit még nem tud.Igazából erről csak nem akartam beszélni.De inkább elhúztam a pláza felé Amandát mert nem akartam Hannára gondolni.Szóval amint beértünk a plázába első utunk a NewYorkerbe vezetett.Na itt nagyon sokáig vásároltunk.Legalább 4 zacskóval a kezünkben mentünk ki😂.Eléggé érdekesen festhettünk.De olyan ruhákat néztünk neki amilyeneim nekem is vannak hogy majd összeöltözhessünk.A következő út a cipőboltba vezetett.Vettem magunknak Adidas Superstart mert ilyet már nagyon régóta szerettem volna.Amandával nagyon hasonló az ízlésük is.Elképesztő hogy mindig is azon gondolkodtam milyen jó lenne ha nem lennék egyedül.Ha lenne egy ikertesóm.És most kiderült hogy van.Ez elképesztő.Még az a szerencse hogy Amanda nem szerette különösebben a szüleit mivel eléggé lenézőek voltak vele.Anyu meg apu pedig nem akarta örökbe adni csak az egy elég szűkös év volt.És nem lett volna pénzük felnevelni két gyereket.Bár az a szűkös hónap csak 1 hónap volt.Szóval megúsztuk volna.De ezt nem tudhatták.A nagy gondolatmenetemből Amanda zavar ki.

A:Eliza!Eliza!
E:...Igen?
A:Gyere induljunk kajálni!
E:Ja rendben gyere.

És így akkor elmentünk enni.Miután hazaértünk a plázából felhívtam Marcust hogy beszéljek vele.Csak hallani akartam a hangját.Kb 3 órát FaceTimeoltunk aztán mennie kellett enni szóval leraktuk.Miután lerakta felmentem Instára és megnéztem az üzeneteket.Az utolsó képünk alá (amit Amandával raktunk ki) sokan kommenteltek hogy nem is vagyunk igazi ikrek mert csak egy Photoshoppal csináljuk meg.Na ez nem igen tett boldoggá.Vissza is írtam a legtöbb embernek aki ilyet írt hogy már pedig mi ikrek vagyunk.Pont elküldtem egy választ amikor anyu nyitott be.

anya:Elizabeth beszélnünk kell!
E:Rendben!
anya:Szóval ez a dolog eléggé megváltoztatja az életünket.
E:Amanda?
anya:Nem...Tudod mi...elköltözünk...
E:Mi?? Hova??