BSD ~egypercesek

Mókás reggel (DazaixAtsushi)

Hogy miért?
Ezernyi válasza lehet csupán ennek az
egy kérdésnek.
De arra, hogy hogyan szeretett bele egy árvaházból kidobott gyerek, a nagy szuicid hírében álló Dazai Osamuba, arra csak egy válasz létezik. Sehogy. Mert nem szerelem lett. Ez annál gyengébb volt, sokkalta gyengébb. Legalábbis az egyik fél számáról. Az pedig, hogy melyikéről, most kiderül. (Vagy nem :P )

***

Atsushi a szokásos időben kelt fel -legalábbis tudta szerint- s állt neki az öltözködésnek, reggelizésnek. Csak az étkezőasztalnál tudatosult benne az elalvás. Hunyorogva még egyszer ránézett az órára, hátha változik valamit, ezt a játszmát azonban elvesztette, akárhogy nézzük.
Futólépésben ment egészen az Iroda kapujáig, ott lihegve fel a lépcsőn kettesével, s nyitott be az ajtón.

-Megjöttem!

Csodálkozására mély csönd uralkodott mindenhol, a papírmunka az asztalokon, sehol egy lélek. Körülnézve sétált beljebb, de amint ezt megtette a lámpák lekapcsolódtak, s egy ijesztő, huhogás szerű hangot lehetett hallani.

-Ki...ki van ott?

Dadogta megszeppenve, ugyanakkor harcra készen, ha kell, meg tudja védeni magát.
Feszültsége fokozódott a léptek hallatára.
Hirtelen valami a hátához ért.

-Bu!

A tigrisfiú nagyot ugrott ijedtében, szerencsétlenségére olyan helyre ráadásul, ahol meg tudott botlani, s hátrazuhant.
A fények visszatértek a szobába, "támadója" láthatóvá vált. Fejére fogva, pár pislogást követve vezette fel tekintetét az előtte levő karcsú alakra.

-Da-Dazai-san! -Pattant fel a padlóról bolha módjára-Ezt meg most miért kellett?

Az említett halkan kuncogott csupán, zsebrevágott kezekkel, egy halovány mosollyal arcán.

-Atsushi-kun. Jobban kéne figyelned az egyensúlyodra. Ez harcban is nagy előnyt jelentene.

Vette komolyabbra a hangvételt a kötéses.
A kioktatott fél pedig csak figyelte, hallgatta.
Csodálta Dazait. Nem csak ereje, de tűrőképessége, ügyessége miatt is. Ha úgy vesszük, mikor épp nem öngyilkososdit akar játszani, egész kellemes társaság. Na meg, az is szerepet játszik kedvelésében, hogy az első olyan személy volt, aki segített neki. Aki bízott benne, kihúzta egy reménytelen helyzetből.
Lassan mosolyra húzódtak ajkai, mi a másiknak is feltűnt.

-Figyelsz te rám egyáltalán?

Pöckölte meg a fiatalabb homlokát gyengéden a magasabb.

-Persze! -Vágta egyből rá feszülten, azzal témát is váltott- Hogyhogy a többiek még nincsenek bent?

-Átállítottam az órádat.

Vigyorodott el pajkosan az ex-maffiózó, s jót nevetett a tigris reakcióján. Szerette kiakasztani, vagy épp ingerelni az embereket, még akkor is, ha kapott érte pár nem túl kedves viszonzást.

-Egyébként Dazai-san.

Kezdett bele zavartan, tekintetét a szépen kidolgozott fa padlóra vezette, s azon gondolkodott vajon hogy fog ebből jól kijönni.

-Mondd csak.-Válaszolta kedves hangnemben, végigmérte az előtte álló, már pirulni kezdő fiút.-Valami baj van?

-Nem, ugyan dehogy! -Rázta meg fejét-Semmi baj nincsen.

-Hát akkor meg?

Érdeklődött fejét oldalra biccentve, várva a magyarázatra.

Atsushi szíve gyorsított pár ütemet, nem tudta mit mondhatna, de ha már elkezdte be kell fejeznie valahogy. Lassacskán végignézett először a másik lábain, majd egyre feljebb, a bézs színű kabáton keresztül a fekete mellényig, a kék medálig, bekötözött nyakig, s a barna szemekkel elátott arcig.

-Én.. azt akartam mondani..

Indult meg bizonytalanul felé, s vett egy mély levegőt. Most el fogja mondani. Sikerülni fog. Pár lépésre van a céltól, a bevallástól. Egy kábelben azonban megbotlott. "Ugye ez most nem velem történik!?" Kiáltott fejében egy hang, s már felkészülve az újbóli földdel való találkozásra összeszorította szemeit.
A várt mégsem következett be. Se egy koppanás, se fájdalomérzet. Néma csend. A tigrisfiú óvatosan nyitotta fel szemhéjait, s vezette tekintetét "megmentőjére". Amint visszatért lélekjelenléte, szorosan megölelte.

-Hé, jól vagy?

Pislogott párat meglepődve a magasabb, miközben kezével végigsimított az elkapott hátán.

-Persze. De én...

Az idősebb ráfogott a félénk kis arcra, s maga felé forditva gyengéd csókot nyomott ajkaira.

-Te?

Na itt uralkodott el Sushin a teljes zavartság. Szemei majd kipattantak helyéről, s ijedten hátrált meg.

-Én én én én -Dadogta, elméje káoszba zuhant. Lábai futásnak eredtek, kirohant az Irodából.- Ezt át kell gondoljam mégegyszer!

Kiáltotta vissza, azzal végképp eltűnt.
Dazai pislogva meredt utána. Nem tudta realizálni, most mi is történt. Talán túl gyorsan akart lépni?

-----------------------------------------------------------

Am...csak hogy ezt is kipróbáljam.
Bár még most sem tetszik ez a shipp ;-;
Azt hiszem maradok a réginél :3
Esetleg valami óhaj, hogy kiket rakjak össze egy próba részre?
Szívesen írok most bármit, amig a képzeletem töltőn van 😂