BSD ~egypercesek

Szokásos ébredések

A Nap sugarai beszűrődtek a világos függönyön keresztül, simogatva a kis vörös arcát. Reggel volt, de ő még nem akart felkelni. Olyan jól elforgolódott a meleg takaró ölelésében, na meg persze barátja karjai között. Dazai már rég felébredt cselekvéseire, s figyelte nyugodt vonásait társának. Egyszer-kétszer végigsimított derekán is, vagy épp haját piszkálva csavart ujjai köré egy-egy tincset. Elmosolyodva figyelte, a tehetetlen, kiszolgáltatott testet, mígnem az ébredezni nem kezdett.
A maffiózó szemei lassan felnyíltak, ajkait egy nagy ásítás hagyta el, s pislogás követte. Fáradt volt még, szívesen visszaaludt volna ebben a helyzetben. Karjait felvezette a másik mellkasára, ezzel teret biztosítva magának, na nem mintha sokat ért volna vele. A barna úgy tartotta magánál, mintha minimum egy plüss lenne.

-Dazai, a személyes terem nem véletlenül van. -Pillantott fel a sötét szemekbe, egy semleges arckifejezéssel. Tiszta kóc volt az a hajnak mondható valami fején. -És ez az ágyban fekvésre is vonatkozik.

-Tudom. -Ajándékozta meg egy vigyorral ex-partnerét az Irodatag, majd csak még inkább összeborzolta haját. -De úgyse tudsz mit tenni ellene~

Az idősebb egy sóhajjal realizálta, hogy bizony megint igaza van a kötszer pazarló gépnek, így elfordult tőle. Nem utálatból, pusztán levegőhiány miatt, hisz még azt is elszívná előle a másik, ha tehetné. Le merné fogadni, hogy mára is készült valami idióta ötlettel. A kék szempár homályba borult, s pár percre ismét rátelepedett egy álom, s az ébrenlét közötti állapot. Halkan szuszogva érzett mindent, de cselekedni nem tudott volna.
Ezt az alkalmat kihasználva társa egyből füléhez hajolt, s ágyékával jobban hozzásimult a másik farjához.
Chuuya megérezve ezt összébb húzta magát, így még inkább, gyakorlatilag már ösztönösen odahelyezkedett. Ha már piszkálni akarja, szenvedjen. Ő biztos hogy nem fog. Nem vágyik rá, hogy akár csak hozzáérjen. Pedig már rég megtette.

-Ébresszelek fel valamivel?

Suttogta lágyan a fiatalabb, ujjait összekulcsolta barátja hasán, s gyengéden ráharapott fülcimpájára. Szerette ilyen állapotban látni a kisebbet. Ki van szolgáltatva neki, mégis, mikor már azt hinné, teljesen az övé lett, akkor tesz valami olyan lépést, ami kiszámíthatatlan. Ritka alkalmak egyike, ha tényleg uralkodni tud felette.

-Egy kávé jól esne.

Bökte könyökével meg a háta mögött levőt. A harapás egy vékony vörös csíkot váltott ki arcán, de semmi egyebet. Ezzel a mondatával is jelezni akarta, hogy bizony itt nem lesz semmilyen hancúrozás, míg fel nem ébred rendesen. Sőt! Miket beszélek? Míg ki nem érdemli, addig biztos nem lesz.

-Túl sokszor iszod azt a fekete kátrányt..én valami természetesebbre gondoltam. -Azzal cirógatni kezdte barátja hasát. Nem tágított, el akarta érni, hogy legalább egy picit szórakozzanak, még ha nem is olyan szinten.
Ujjai becsusszantak a póló alá, mi már amúgy is felcsúszott a vörösön. Élvezettel keresgélt bőrfelszínén, felfelé haladva, egészen mellkasáig.-Ha jól tudom csikis vagy~

Szavai játékosan csengtek, s amint ezt kimondta, meg sem várva a reakciót, elkezdett olyan pontokat irritálni, mikről tudta, hogy érzékeny.
A maffiózó próbálta visszafolytani magába a kitörő hangokat, s erősen ellenkezett, de a kötszeres javára háttal volt, ráadásul kómás állapotban. Végül hangos nevetésben tört ki, mi betöltötte az egész lakást.

-Neh..! Dazai, hagyd abba! -Kiabálta, miközben minden erejével azon volt, hogy leállítsa ezt a folyamatot. Szemeit lassan ellepte a könny, a nevetés miatt, arca teljes egészében átváltott vörössé, s kapkodta a levegőt. -Elég!

Ám az Iroda tag nem szakította meg saját maga szórakozását, még egy kicsit kínozta, hogy biztosra menjen abban, hogy nem próbálja meg megütni ezek után az idősebb.
Hirtelen abbahagyta, s jó szorosan magához ölelte, hogy gondolata tényleg ne valósuljon meg.

Chuuya mély levegőket véve nyugtatta felgyorsult szívét, s néha bele is sóhajtott. Először meg akarta ütni a kötszerest, de ahogy hozzábújt, elszállt haragja, s lassan viszonozta az ölelést. Belesimított a barna hajzuhatagba, s egy halvány mosollyal ajkain megszólalt.

-Idióta..-Ez az egy szó olyan érzelmekkel telire sikerült, hogy még ő maga is meglepődött. Egy kis idő múlva azonban lelökte magáról ex-partnerét, felült, s kinyújtózott. -Most már fent vagyok, kösz az ébresztést.

Vetett egy megvető pillantást a játék kedvéért még a barnára, azzal kikecmergett az ágyból, és a konyha felé indult. Az ajtóból még kíváncsian visszatekintett a másikra.

-Mit szeretnél reggelizni?

Dazai egyből felpattant a kérdésre, mintha csak erre várt volna. Felvett egy perverz mosolyt, és elkezdett a kisebb felé sétálni.

-Nagyon nagy kérés lenne, ha téged?

A maffiózó megemelte egyik szemöldökét, magában meg jól kinevette a nevetséges próbálkozását társának.

-Ez nem jön be, felejtsd el. Nem kapsz belőlem semmit.

Fordult el könnyedén, s kiment a konyhába, nem érdekelve, mi lesz a másikkal.
Persze...egy idő után úgyis megjelent a konyhában mellette.