BSD ~egypercesek

Csak egy átlagos reggel

Mivel 2 évvel ezelőtt páran kértétek, hogy legyen még amolyan "cuki reggeli jelenet", így ennek végre eleget is teszek. :3

------------------------------------------------------------

A hőség szinte már elviselhetetlenné vált a városban. Aki csak tudott, kivette a szabadságát, és inkább a tengerparton, vagy otthon, a légkondi közelében vészelte át ezt az időszakot, egy pohár limonádé, és végtelen mennyiségű jég társaságában.
A kis maffiózóval sem történt másként. Amint lehetősége adódott rá, felajánlotta főnökénél a szabadságot, hisz nem csak neki volt elege ebből az időből, hanem az egész maffiának is. Öltönyben, nyáron.. ki bírja azt ki?

A Nap meleg sugaraival beszökött a szobába, s felkúszva a paplanon, talált magának egy pontot, ahol kilógott a kisebb lába. Álmában mocorogva, hogy a meleget elkerülje, összehúzta magát méginkább, s teljesen elbújt a paplan alatt. Szerencsére, legalább a szobában nem főtt meg, hála a modern technika világának.
Párja ekkor már egy ideje fent volt, de nem vette rá magát az ágy elhagyására. Inkább mellette maradva húzta magához közelebb a vörös fejét, s puszilt rá homlokára.
Szerette volna, ha pihen még egy kicsit, hisz mindig agyondolgozza magát. Megérdemli a szabadságot, és a nyugalmat.
Chuuya azonban, a férfi közelségére, és a testéből áradó melegségre, minden próbálkozása ellenére is kénytelen volt végül felnyitni szemeit, s a barna íriszek tulajdonosára pillantani.

-Jó reggelt~ -Üdvözölte kedvesét mézes-mázos hangon az Irodatag, s hagyta, hagy jusson levegőhöz a szerencsétlen áldozat- Hogy aludtál?

Az idősebb erre kissé kómásan, s még hományos tekintettel igyekezett fent maradni, és válaszolni a kérdésre.

-Már reggel van..? -Szökött ki először csak ennyi ajkain, majd egy erős fáziskésést követően sikerült felfognia az utóbbi kérdést is. -Jól.

Azzal vissza is dugta fejét a magasabb mellkasába, karjaival átölelve, s egy kisebbet ásítva.

Dazai halkan felkuncogva figyelte mozdulatait.

-Mit kérsz reggelire? Vagy még ágyban maradnál?

Faggatta tovább.

-Nem akarok egyből enni. Csak most keltem. -Felelte halkabban a vörös, de aztán jobban átgondolva a helyzetet, mégis sikerült döntenie. Egy szokatlan, eddig nem sokszor hallott válasszal lepte meg a másikat. -Palacsintát szeretnék.

A fiatalabb kikerekedett szemekkel vizsgálta szerelmét.

-Palacsintát? Ilyet se gyakran kérsz. -Tűnődött el. -Hát rendben, akkor palacsinta. Na és sósan, vagy édesen?

Nem mintha mesterszakács lenne, örülni fog neki ha Chuuya asszisztálásával sikerül egyáltalán valamit létrehoznia az alapanyagokból, de igyekszik kedvében járni minél inkább.

A vörös egy frappáns, ugyanakkor tőle elég bizarull hangzó választ adott.

-Olyat, amilyen te vagy~

Dazai egyből vette a lapot, s játékosan hátratűrte haját, egy kisebb vigyorral ajkain.

-Sajnos szexi palacsintát nem tudok készíteni~

A maffiatag megforgatva szemeit, magára húzta a paplant, ezzel elbújva társa elől, s csak alóla motyogott ki.

-Ennyire ne legyél eltelve magadtól. Még mindig nem válik be.

-Oh, dehogynem. -Kukucskált be kíváncsian a kisebbhez, majd bújt be mellé, és lopott egy csókot. -Ha igazat mondanál, nem bújtál volna el előlem.

A vörös kipirult arccal tolta arrébb a másikat, mellkasára téve kezét, hogy érzékeltesse magabiztosságát.

-A nem az nem, Dazai. Különben is. -Hajolt közelebb hozzá, de nem engedte hogy bármit is tegyen, s ő se csinált semmit, csupán ajkaira suttogott. -A paplan alatt megfulladnánk, és bár tudom, hogy te epednél egy kettős öngyilkosságért, én köszönöm szépen, de nem pont a meleg miatt szeretnék egy ágyban, melletted meghalni.

Azzal le is dobta magukról az említett anyagot, hogy legyen valami kis légáramlás.

A barna ugyan nehezen, de türtőztette magát, s mintha nem is zavarná a helyzet, halál nyugodtan támaszkodott meg a kisebb feje mellett.

-Szóval csak a paplan volt a probléma? -Mosolyodott el a fiú hirtelen zavarán, amit cselekedete produkált. -Ezesetben, úgy vélem, már nincs akadálya az együttlétünknek.

Chuuya nemes egyszerűséggel fogta magát, és egy egyszerű mozdulattal lelökte maga felől a másikat.

-Hogy neked minden egyes reggel ki kell zavarnod az ágyból. -Közölte csipkelődve, s felsóhajtva húzódott ki a matrac szélére, majd felülve egy kisebb nyújtózkodás után, maga mögé pillantott. -Neked is jó lesz a palacsinta, vagy valami mást szeretnél?

Állt lábra, de aztán hirtelen eszébe jutott a múltkori felelete, így még gyorsan hozzátette.

-Engem nem kapsz meg.

Dazai elégedetlenül pillantott utána, ekkor már ő is ülő pozícióban.

-Nem zavarnálak el, ha belemennél a játékba. -Mosolyodott el halványan. Pedig már épp mondani akarta. -Rendben, jó lesz ugyanaz. De van egy feltételem.

A vörös gyanakodva fordult felé, összefonva karjait maga előtt.

-Na és mi lenne az?

A hatásszünetet megvárva, telepedett meg a kötéses arcán egy szélesebb vigyor.

-Én készítem el, és te csak segíthetsz.

A maffia tag egyből tiltakozni kezdett volna, hisz az ilyen gyakorlatok közben általában a fél konyha le szokott égni, de minimum a palacsinta felragad a plafonra. Azonban erre időt sem adott neki a másik, s óvatlanságát kihasználva ki is szállt már az ágyból, megindulva a konyha felé...