BSD ~egypercesek

Halloween ('･ω･')

Sokáig gondolkoztam, hogy hova rakjam ki ezt, de végül erre a könyvre esett a választás 😊. Remélem tetszeni fog, még ha hosszabb is az eddig részeknél.
-------------------------------------------------
Halloween estélye. Biztos mindenki halott már róla. Azonban egyes helyeken máshogy ünneplik. Valahol nem is tartják, mert nem érdekel annyi embert, van, ahol ugyanúgy él a régi, házról-házra járkáló, ijesztő, vagy épp menő jelmezbe öltözött gyerekek/felnőttek hagyománya.
Akadnak még persze olyanok is, akik egy hatalmas partival ünneplik ezt az estét.
Dazai éppen egy ilyenre igyekezett, pár munkatársával egyetemben. Sikerült megfűznie őket, na meg akadt egy kis dolguk, aminek már annyira nem örült, de a célját elérte, elmennek a bulira.
Nem is bírta ki az utat haszontalan fecsegés nélkül. Csak úgy jöttek egymás után, a megszokott gyorsasággal a szavak, s mondatok belőle. Az út alatt persze nem egyszer kapott emiatt Kunikidától, de nem érdekelte különösebben. Hadd szenvedjen a pápaszemes. Őt volt a legnehezebb elrángatnia. Egy ügyes csellel azonban minden sikerülhet, Dazai előtt nincs lehetetlen! Csak az öngyilkosság..

-Megjöttünk.

Közölte hallhatóan kedvetlenül Yosano, majd hátrapillantott az épp bajba keveredett kötésesre, ki ekkor kitépte magát a szőke kezei közül, s csillogó szemmel előrerohant. Felszaladt a lépcsőn, s csak ekkor kezdődött nála a nagyobb ámulat. Elvarászolták a fények, a benti hangulat, a rengeteg asztal, mik televoltak különféle ételekkel, italokkal, a színpad, a kastély berendezése, s minden. Már épp ment volna, hogy közelebbről is megcsodálhassa a dolgokat, de ekkor megállították, így kiábrándítva.

-He..?

Motyogta maga elé értetlenül, majd rápillantott a kéz tulajdonosára, ami visszatartotta.

-Szabad elkérnem a belépőjét? -Az Irodatag csak pislogott párat maga elé, pár pillanat múlva pedig kedvesen elmosolyodott, s előkotorta zsebéből a díszes papírdarabot, majd átnyújtotta azt. -Köszönöm.

Biccentett egyet felé a rendező, de ekkor már neki hült helye volt.
Minél előbb körül akart nézni, ki akart próbálni mindent, bár ebben kosztümje akadáyozta is valamelyest. Mázli, hogy a köpenyét le tudja szedni bármikor, amikor csak akarja.
Ahogy keresztülvágott a báltermen, mi egyben a fogadót is képezte, felnézett a csillárra. Valódi gyertyák voltak meggyújtva rajta, hogy fokozzák a hangulatot. Lehunyta szemeit, s felsóhajtott boldogan, majd fejét lehajtotta eredeti pozíciójába. Fülét hirtelen megcsapta egy zene, mit élő zenekar játszott, s amint feleszmélt, már vitték is táncba, esélye se volt kilépni. Idővel azonban rájött, milyen jó társasága is van egy vámpírhölgy mellett. A szám végével mindenki tapsolni kezdett, ő pedig rögtön belekezdett a lányhódító műveletébe.

-Hölgyem..ön igazán egy megkapó vérszívó. Lenne kedve véget vetni ennek az örökké tartó szenvedésnek? Magammal tudnám vinni, és többé nem lenne semmi problémája.

A hatás kedvéért még fel is emelte a lány kezét, s rácsókolt. Milyen jó, hogy kaszásnak öltözött. Így több szöveget is tud mondani, mint eddig. Várta a reakciót, mi nem érkezett meg egyhamar, helyette egy jó nagy ütést érzett a fején, utána pedig el is rántották kiszemeltje mellől.

-Mégis mit képzelsz magadról!? Már itt is felfordulást akarsz okozni? Nem elég, hogy a múlt héten kétszer akartak zaklatás miatt lecsukni? -Ordította le Kunikida, majd a kezébe nyomta a még hiányzó kiegészítőt, másszóval a kaszát. -Nem fogok rád vigyázni. Ha még egy ilyet meglátok, kirúglak innen, értve?

Azzal ott is hagyta, remélve, hogy most sikerült kioktatnia.
A barna megszeppenve nézett maga elé, de utána megvonta vállait, s kinyújtotta nyelvét.
Nem igazán érdekelték az előbbi szavak, de valószínüleg azért vigyázni fog, hogy ne lásson többet ilyet.