BSD ~egypercesek

Csak ölelj..

*Chuuya szemszöge*

Már vagy órák óta csak a falat bámultam. Sehogy se tudtam eldönteni, mit kezdjek a szabadidőmmel. Valahogy minden perc egy órának tűnt.
Gondolataim kuszák voltak, lábam lóbáltam, hisz lelógott a kanapéról.
Karjaim fejem alá téve támasztották nyakam, hogy a lehető legkényelmesebben tudjak feküdni. Egy személy járt fejemben, okát azonban nem értettem. Bár az utóbbi időkben egyre többször foglalta el helyét a fő gondolataim között.
Pihenőmet az ajtó felőli kopogás szakította meg. Nem vártam vendéget, így gondoltam biztosan az egyik emberem az, vagy valaki a maffiából.
Felkeltem lustán, s sóhajtva, még kalapomat is ottfelejtve a heverőn mentem a bejárathoz. Kinyitottam az ajtót, s feltekintettem az előttem állóra.

-Dazai, te meg mit-Kezdtem volna bele, de ekkor már éreztem, ahogy hátam körül összefonódnak karjai, s vállamra hajtva fejét szorít magához. Egy pillanat alatt történt az egész. Először nem értettem, mi szándéka van ezzel, hisz nem szokott túlzottan gyakran meglátogatni. Megfordult a fejemben, hogy eltolom magamtól, de végül csak óvatosan lábammal becsuktam az ajtót, s felvezettem kezeim a bézs kabátra, mit viselt. Rám zúdult egy csomó érzelem, köztük jó és rossz. Egyszerre voltam boldog, és értetlen, meglepett, mégis megértő. Nem tudtam hova tenni ezt a cselekedetét. Csak hagytam neki, s mintha tudtam volna, mit akart ezzel elérni, vagy miért volt rá szüksége.
Lehunytam szemeim, s vállába fejeltem. Beszívtam picit illatát, mi mindig olyan mámorító volt, majd hozzá is bújtam.
Szavak nélkül is értettem. Egyszerűen csak jó volt. Órákig képes lettem volna így állni, de erre nem adott lehetőséget. Kezét fejemre vezette, ott pedig hajamba túrt, eljátszadozott egy-két tincsemmel, végül pedig ujjai arcomon állapodtak meg.
Kíváncsi tekintettel ránéztem, miközben ő végigsimított ajkaimon.
Neki megengedtem. Nem mindig, de most igen. Szinte észrevétlenül közeledett felém, egészen addig, míg össze nem ért szánk. Ekkor egy gyengéd csókkal ajándékozott meg, olyannal, mint amilyennel eddig még soha. Egyből tudtam, hogy most nem szeretne tőlem többet, és csak ezt szeretné kiélvezni. Hogy én az övé vagyok. Joggal mondhatja. Megnyert magának már rég. Nem fogom tagadni az igazat.
Derekamat cirógatta csókunk közben, hogy a lehető legjobban éreztesse szeretetét. Ritka tőle, de ezekért a pillanatokért élek.
Pár percig kitartotta ezt a csodálatos érzést. Addigra már el is felejtettem, egyáltalán hol vagyok, vagy mit szerettem volna csinálni. Csak ő érdekelt, és semmi más.
Barna íriszei találkoztak az enyémekkel. Megbolondultam azért a csodás szempárért. Elolvadtam, akárhányszor csak rám nézett. Elvesztem tekintetében. A néha meg-megcsillanó mély mogyoróbarna színért, mit már rég ismertem. Másoknak ez átlagos szemszín, de nekem ez jelentette a világot.
Ahelyett, hogy újra megcsókolt volna, félresöpörte hajam, s nyakamra adott egy puszit. Átjárt egy kellemes bizsergő érzés, majd fel is sóhajtottam.
Nem tudtam egyszerűen távolságot tartani most tőle, de reméltem nem él vissza a helyzettel. Ő hallhat olyan hangokat tőlem, amit más nem, olyan cselekvéseket tapasztalhat meg, és olyan helyeken érinthet, illetve láthat. Sosem gondoltam volna, hogy pont egy férfi fog elvarázsolni, mindazok ellenére, hogy ez a világ nem kimondottan fogadja el ezt a társulást.
Nem érdekelt. Ha mindenki tiltaná, én akkor is vele lennék. Lehet, hogy először félelemből távolságtartó voltam, és csak bántani tudtuk egymást, de idővel végül én szerettem bele. És ezt nem féltem kimutatni.
Még egyszer hozzábújtam, s most én öleltem meg. Vágytam a közelségére, tudni akartam, hogy itt van velem, és szeret. Teljesen megváltoztam miatta. Azt se bánom, ha nekem kell vinni a női szerepet. De erre nem volt szükség, hisz úgy feleltem meg neki, ahogy vagyok.
Mellkasánál tartottam fejem, így hallottam, mikor megdobban szíve. Egyszerre dobbant az enyémmel. Éreztem. Elmosolyodtam halványan. Könnyeztem, csupán gyengén, de könnyeztem. Kihozta belőlem, már nem az első alkalommal.
Nem tudtam mit fog hozni a jövő, vagy hogyan alakulnak a dolgok, csak egy dolog volt fejemben, minek hangot is adtam végül.

-Szeretlek.

-----------------------------------------------------------
Rég volt rész, de most így éjfélre csak össze tudtam dobni. Ez most ilyen érzelgős lett, de tőlem ezt a fajta Chuuyát szerintem már megszoktátok.
Igazság szerint..nincs túl sok önbizalmam írás terén sem, meg úgy sehol az elmúlt hetekben.
Remélem azért tetszett! :3