Spiccen egyensúlyozva

🖤A titkos szoba🖤

...Hirtelen kikerekedett a szemem,félreugrottam és ledobtam a táskám a földre ,hogy jobban odaférhessek a falból kidudorodó gombhoz, és megnyomtam, "mert miért ne", ekkor hirtelen kiszökött a fal ,és az ilyedségtől szinte legurultam a csigalépcsőn.Beléptem az ajtón ( közbe rájöttem , hogy az), megláttam egy kapcsolót ,elgondolkozva azon, hogy "egyszer élünk" , felkattintottam és szerencsére túléltem (jeeeeee).
Nem volt sok időm azon gondolkodni ,hogy takarító szertárba vagy irodába érkeztem , mert lépteket hallottam. Berántottam a táskám, lekapcsoltam a villanyt , becsuktam az ajtót és a sötétben tapogatózva elbúlytam egy bútor mögé
,de szerencsére nem ide jött az illető. Az is lehet , hogy ezt a helyet csak én ismerem. De nem volt időm gondolkodni ,ugyanis dudaszót hallottam és kinéztem. Elállt az eső és apa megérkezett,( bár még felfedezősdiztem volna).

🖤🖤🖤

-Na ,hogy ment?-érdeklődött apa amikor beszálltam a kocsiba.
Elgondolkodtam az emeleten történt jeleneten és eképpen válaszoltam:
-Nem unatkoztam.-úgy nelvigyorodtam , mint egy vadalma.Elindultunk haza.

🖤🖤🖤

Otthon ugyanezt a beszélgetést előadtam anyának(apa , "én ezt már hallottam valahonnan" nézéssel páztázott). Ezután felkéreztem a szobámba, hogy tanulhassak ( magántanuló vagyok , de ha bejutnék a balett suliba, akkor ott tanulnék. Még ettem , mosdottam és már feküdtem is le.

🖤🖤🖤

A következő hetem átlagosan telt:felkeltem, vártam, ettem, izgultam, tanultam, olvastam, vàrtam, ettem, balettet gyakoroltam, aluttam és minden második percben kimentem a postaládához...