Szerelmi Háromszög

7.

"-Melyik az ön autója?-kimentünk a kocsimhoz és felrakták Jadet a hordágyra, aki még mindig eszméletlen állapotban volt.-Kérem üljön le a váróban!-utasítgatott a nővér. Harmincas évei végen járhatott, az arcán lehetett látni mennyire megöregedett már a munkája mellett.-Hogy hívják a fiatalembert?-kérdezte egy nála jóval idősebb nővér.
-Jad.-mondtam-Jad Risk."

Fél négyet mutatott a váró falára felhelyezett falióra. Miután Jadet bevitték leültem és tördelni kezdtem az ujjaimat. Hülye, gyerekes szokás de mindig ezt csinálom ha izgulok. Utána elaludhattam mert amikor felébrettem már hajnali három volt. Felkeltem, hogy kicsit kinyújtózzak. Morgan nővér azóta sem jelentkezett. Előhalásztam a táskámból a pénztárcámat és az autómatához mentem. Megnyomtam a gombot amin az Espresso volt feltűntetve és bedobtam az aprót.

-Taylor?-a hang irányába fordultam, Jad állt ott Morgan nővérbe karolva. A keze fel volt kötve az arcán a hegek helyett már kék-zöld foltok ékeskedtek. Kivettem az automatából a kávét és odasetáltam hozzájuk.

-Ms. Merrevick! Hazatudná jutattni?-kérdezte a nővér. Nyeltem egyet utána bólintottam.-Remek! Akkor Mr. Risk!-fordult most Jad felé.-Legközelebb vígyázzon magára jobban!-paskolta meg Morgan nővér Jad kezét és azzal már szaladt is át a váró másik végébe ahova most hoztak be egy újabb beteget.

Jad és én szótlanul sétáltunk ki a parkolóba. A kocsimhoz érve kinyitottam Jadnek az ajtót de ő becsapta előttem.
-Vezethetek?-kérdezte.
-Tőlem.-nyújtottam át neki a kulcsokat és beültem az anyósülésre. Jad beült mellém és kiszedte a kötésből a kezét.-Ez nem korai egy kicsit?
-Semmi bajom-morogta-Nem is kellett volna idehoznod-kihajtott a parkolóból és felkanyarodott a főútra.
-Boccs, hogy nem hagytalak ott a földön feküdni véresen.-teljesen megfordultam az ablak felé, hogy rá se tudjak nézni Jadre. Még egy ekkora seggfejt! Jad kicsit lelasított.
-Boccs. Bunkó voltam.-nem mondja!-Azért kösz, otthagyhattál volna...-Jad egyik a kezét az enyémre helyezte de én elhúztam.-Nem vagy éhes?
-Nem.-mormogtam. Válaszul a hasam egy nagyot korgott. Francba!
-Én nem úgy hallom.-kurjantott egy nagyot Jad és megállt a bezinkút mellett. Kiszállt a kocsiból és bement venni valami ehetőt. Nem volt valami forgalmas az út, ilyenkor már nyugodtabb a város is. Egy csapat jött ki az ajtón, velem egykorúak lehettek. Az egyik fiú kezében frissen vásárolt sör volt és energiaital. Baszki! Kim! Kivettem a táskámból a telefonom. Egy új üzenetem érkezett Justintól.
'Minden oké? Kim hazament valami a sráccal. Asszem Jeremynek hívják. Normálisnak tűnt, szóval nem kell aggódnod'
-Ki az?-kérdezte Jad aki az ajtóban állt és onnan fürkészte az arcomat.
-Senki.-csúsztattam a zsebem mélyére a mobilt. Jad átnyújtott egy sonkás szendvicset. Felbontottam a benzinkutas csomagolást és jóizűen beleharaptam. Jad beindította a motort és kihajtott az útra.

Hétfő

Hétfő reggel. Dugó a főúton. Király. Reggel nehezemre esett kikászálódni az ágyból és akkor még jobban elszomorodtam amikor megkaptam Kim üzenét, hogy nem velem megy suliba hanem Jeremyvel. Úgylátszik ez nem csak egy sima egyéjszakás volt. 7:47re értem oda a sulihoz. Becsaptam a Jeepem ajtaját és kivettem hátulról a táskám. Felcsaptam a vállamra és besétáltam a suliba. Jad a parkolóban állt a motorja mellet a haverjaival. Napszemüvege félig az orrára volt csúszva, fekete nadrágja a térdénel kivolt szaggatva. Nagyban néztem volna még őt amikor valaki elállta Jad látványát.
-Nem hívtál! Aggódtam!-felnéztem. Justin volt az. Rajta is volt napszemüveg csak közel nem nyújtott olyan látványt mint Jad. Gyorsan átöleltem.
-Ne haragudj!-motyogtam. Éreztem, hogy Jad figyel minket de nem érdekelt.
-Mit csinálsz este?
-Semmi különöset. Gondoltam elugrok könyvtárba de semmi mást nem terveztem mára.
-Akkor 3ra megyek érted!-Justin búcsúzóúl lehajolt és megcsókolt.
-Justin...-toltam el magamtól-Mi is van köztünk pontosan?-nem volt semmi bajom azzal, hogy Justin csókolgat de még nem is beszéltünk arról, hogy együtt lennénk vagy ilyesmi.
-Sietnem kell!-nézett az órájára-Akkor 3kor! És ezt is megbeszéljük.-mutatott kettőnkre. Figyeltem Justint ahogy beül a kocsijába és elhajt.

-Pazar!-szólalt meg mögüllem Kim.
-Jeremy?-kérdeztem vissza mert sehol sem láttam Kim újdonsült paliját.
-Ott.-mutatott Jadék felé-Amióta itt állsz egyfolytában bámul téged.-mutatott Jadre aki még mindig a motorját támaszttotta.-Mi volt veled szombaton?-Kim sosem volt egy egyszerű eset.
-Mi lett volna?-mosolyogtam rá kínosan.
-Elmentél.
-Jaa!-csaptam a fejemre mintha most esett volna csak le, hogy mire is céloz. Kim és én lassan sétáltunk a suli felé.-Rosszul voltam.
-Ahha!-nem szerettem Kimnek hazudni de semmi kedvem nem volt arról csacsogni, hogy a suli nagymenőjét furikáztattam haza a kórházból. Épp Jad előtt haladtunk el amikor fejemeltem a fejem és egyenesen a szemébe néztem.-Tay! Tay! Tayloor! Kim hívja Taylort aki elkalandozott Jad Risk tekintetében!-csettingetett előttem Kim.
-Boccs!-elkaptam a fejem Jadről és elkezdtem felfelé szedni a lépcsőfokokat.
-Arról kezdtem el mesélni, hogy Jeremy rendes srác. Nem olyan tipikus füves mint, Jad.
-Jad füvezik?-kaptam fel a fejem a lépcsőkről.
-Nem tudtad? Múltkor elkapták mert a sloziban szívták Seth-tel. Durva.-durva.-Hol leszel?
-Aaam...311, kémia.
-Oo-kaccsintott rám-Ebédkor!-köszönt el tőlem Kim és elindult a másik irányba.

-Jó reggelt!-lépett be a terembe Mr. Horan. Csíkos inget és fekete kosztümnadrágat viselt. Mindig adott a megjelenésére. Bőr aktatáskáját felcsapta az asztalra és leült a kis tanári asztal sarkára-Seth!-szólitotta fel a fiút aki az utolsó padban telefonozott-Gyere ide az első padba, Emily mellé!-Seth felállt lepacsizott Tylerrel és leült előre Emily mellé.
-Csáó!-vetett sármos pillantást Seth a lányra aki csak hangosan felkuncogott. Ekkor kicsapódott az ajtó és Jad lépett be rajta, mögötte Tiffanyval.
-Elnézést, Mr. Horan!-zihálta Jad és elindult a terem vége felé, mögötte Tiffany szedte a lábait.
-Azaz, Jad!-kurjantott fel Seth-Le se tudnád tagadni, hogy a vécében csináltátok!
-Elég!-csapott az asztalára a tanár-Tiffany kérem fáradjon az igazgatói irodába! Most!-erre az osztaly hangos húú-zásban tört ki.
-De miért?-nyavalygott.
-Ez a megjelenés...-nézett végig a lányon. Tiffanyn egy bő kivágású felső volt ami nem hagyott sokat a képzeletre és egy extra rövid szoknya.-Nem az iskolába illő! És maga!-mutatott rá Jadre mérgesen-Kérem válogassa meg, hogy kivel-mit-mikor-miért és hol csinál!-Seth elől hangos röhögésben tört ki.-Üljön le Taylor mellé!-na ne! ne! ne! ne! Miért?! Lehetséges, hogy túl hangosan mordultam fel mert többen is durcásan rám néztek.-Remek!-csapta össze a tenyerét Mr. Horan.-Ezentúl így lesznek párokban minden egyes órán!-több felöl is lehetett hallani 'jaj ne már!' meg 'fúj már!' megjegyzéseket-Elég legyen! Jad gyere ki a táblához!

-Látnod kellett volna! Ott nyavalygott az igatgatónak, hogy szerinte nincsen semmi baj a 'megjelenésével'!-rajzolt idézőjeleket Kim a levegőbe. Az ebédlő megint zsúfolásig volt tele.
-Tulajdonképpen te mit kerestél az igazgatóban?-néztem rá Kimre amikor felhagytam a húsgolyóim tologatását a tányéromon.
-Tulajdonképpen te miért mentél haza szombaton?-húzta fel a Kim a tökéletesen megrajzolt szemöldökeit.
-Hali!-ült le mellénk Jeremy. Szerencsére megúsztam, hogy válaszoljak Kim kérdésére.
-Csá.-ült le Jeremyt követve Jad is hozzánk. Mi a jó istent keres ez itt megint? Lenéztem az ebédemre és felszúrtam villámra egy húsgolyót. Belemártottam az áfonyás szószban és megpróbáltam bekapni anélkül, hogy elhányjam magam. Kim és Jeremy egymás tányérjából ettek én meg kinéztem magamak egy pontot az asztalon és azt bámultam.-Mizu?-nézett rám Jad.
-Semmi.-válaszoltam neki és próbáltam annyi flegmaságot beletuszkolni abba az egy szóba amennyit csak lehetett. Mit mizuzik itt nekem amikor a csaja az ebédlő másik végén enyeleg egy másik végzőssel.
-Mit csinálsz délután?-Jad az arcomat fürkészte én meg éreztem hogy elpirulok. Az arcomat inkább lesütöttem és a húsgolyókat tologattam tovább.-Csak gondoltam megismételhetnénk a szombatot, csak normális körülmények között.-kaccsintott rám Jad. Éreztem, hogy elvörösödik az arcom. A fél ebédlő felém fordult, én még mindig a húsgolyókat néztem a tányéromon.
-Azta! Jad Risk megfektette Taylor Merrevicket!-a srác nem lehetett nagyobb 16nál, legszívesebben bevágtam volna neki egy nagyot. Az egész ebédlő hangos nevetésben tört ki. Minden rajtam röhögött.
-Kabd be te hülye fasz!-fröcsögtem a szavakat Jadre. Felálltam az asztaltól felvettem a táskámat és a kijárat felé indultam.
-Taylor, várj!-hallottam meg Kim hangját az ebédlő felől. Nem fordultam meg. A szememet csípték a megszégyenítés könnyei. Beszaladtam a mosdóba és ott útjukat engedtem a könnyeimnek. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Hogyan is gondolhattam volna, hogy Jadben lehet bármenyi kedvesség is...Ugyanolyan mint az összes többi végzős strici. Megmostam az arcom és kicsit megigazítottam a hajam. Kopogtak az ajtón.
-Szabad.-szipogtam. Kinyílt az ajtó és ott állt.