Szerelmi Háromszög

14

Taylor

Jad a földhöz vágott egy kupát. Dühében. Nem ismertem rá. Nem az a Jad volt aki mögött a motron ültem, hanem egy teljesen másik oldalát mutatta meg. Csak fél szemmel láttam, hogy mi állt a levélben. "...az egész családodat bántalmazza. Beleértve téged is Jad." Ennyit láttam az írásból. Jad még mindig ugyanott állt és a kupa darabjait nézte. Nem tudtam mit kéne tennem. Ültessem le? Vagy csak menjek el? Pár percig csendben ültem a kanapén, és azon gondolkodtam, hogy miért pont én meg ő? Vagy mások is benne vannak ebben a körben? Jadre pillantottam, már nyugodtabban vette a levegőt de a keze még mindig ökölbe volt szorítva. Vettem egy mély levegőt és felálltam. Az ajtóhoz lépdeltem de amikor rám szólt megtorpantam.
-Ne menj!-mondta elég indulatosan.-Kérlek...-tette hozzá. Megfordultam és óvatosan tettem felé egy lépést. Nem tudom, honnan jött a bátorságom de tettem még egyet. Amikor már mellette álltam, a hátára tettem a kezem és a vállára hajtottam a fejem. Megpróbáltam megnyugtatni. A szíve nagyon gyorsan vert és zihált. Az a keze amelyikben a levél volt, teljesen elfehéredett. Elléptem tőle és óvatosan kihámoztam a kezéből a borítékot. Leraktam a billiárdasztalra és megpillantottam a garázs végében egy italos kocsit. Hirtelen nagyon hülye ötletem támadt. Jad és én is zaklatottak voltunk ezért odamentem a pulthoz és lekaptam az első piát ami kezem közé került. Egy üveg vodka volt. Megfelel. Lecsavartam a kupakját és vettem egy mély levegőt. Biztosan jól cselekszem?-kérdeztem önmagamtól. Ránéztem Jadre aki értetlenül nézett rám. A vodkára néztem. Sose voltam még részeg. Rendesen tanulok. Nem lógok a suliból. Egyszer én is csináhatok ilyet, nem? Kijár nekem is egy kis szabadság! A számhoz emeltem az üveget és felbillentettem. Jól meghúztam. A tömény pia csípte a torkomat de nem érdekelt.
-Taylor! Mit csinálsz?-nézett rám aggodóan. Meghúztam mégegyszer az üveget aztán átnyújtottam neki. Kérdőn nézett rám.
-Mindkettőnknek szüksége van rá!-mondtam. Idegesen a hajába túrt és elvette tőlem az üveget és meghúzta.

Fél órával később már a nappaliban ülünk és Just Dance-t játszunk. Shakira egyik számára ringatózunk és nevetünk. Jaddel összeütközik a kezünk, amikor vadul hadonászunk. A vodkás üveg valahol a földön hever üresen, mellette másik kettővel. Érzem, hogy a pia most kezd rendesen beütni. Nem ittam sokat, szóval még tudok rendesek gondolkodni de időnként elveszítem a fejem. Jad elkezd körözni a csipőjével miközben a Waka, waka-t énekli. Olyan viccesen fest, hogy nyihogva röhögni kezdek és eldőlök majd a földre fekszem. Jad abbahagyja a riszát és nevetve fölém hajol.
-Olyan nagyok a szemeid!-mondom és majdnem kiszúrom a szemét. Lefekszik mellém és a térdemre teszi a kezét.
-Asszem becsíptem.-mondja én pedig nevetve a vodkás üveg után nyúlok és a szememhez emelem, távcsőnek használva.-Mit csinálsz?-kérdezi nevetve és a mellkasomra helyezi a fejét.
-Így minden olyan nagy!
-Hm...Neked ver a szíved!-ezt úgy mondja mintha valamit felfedezett volna. Nevetve megveregetem a fejét, mint egy kiskutyának. Aztán hirtelen felül.-Van egy ötletem!-mondja és feláll. Én a kanapéban gyönyörködöm az üvegen keresztül. Kiüti az üveget a kezemből és felhúz.
-Jajj na!-mondom nyűgösen és a vállába kapaszkodom mert megszédültem. A derekamra teszi a kezét és elvigyorodik. Aztán tesz egy lépést előre és rálép a lábamra.-Aú!-jajdulok fel. Nevetve ingatja a fejét majd leesik, hogy lassúzni akar. Hátralépek a lábammal és táncolni kezdünk. A lépésink néha meginognak, de egészében elég jól táncolunk. Közelebb von magához és a hátamat simogatja a hüvelykujjával. Ha valaki egyszer azt mondta volna, hogy Jad Riskkel fogok a nappalijukban, részegen táncolni valószínűleg kinevetem. Az érintése olyan bársonyos és megnyugtató. Jad hirtelen kipörgett én pedig annyira elvesztem az egyensúlyomat, hogy a kanapéra esek, őt magammal rántva. Megtámaszkodik felettem, hogy ne essen rám. Nevetni kezdek ezen a helyzeten és őt is magammal rántom. Együtt nevetünk aztán hirtelen abbahagyja és az ajkamat bámulja. Ösztönösen megnyalom őket és mély levegőt veszek. Egyre közelebb hajol hozzám, már csak pár centire van tőlem.
Részeg vagy, Taylor. Részeg! Gondolkodj!
Üvölti valami hang az elmém mélyén. Túl méllyen van ahhoz, hogy foglalkozzak vele. Már csak pár centire van a szája az enyémtől. Lehunyom a szemem és úgy várom. Aztán amikor az ajkát az enyémhez surólja érzem, hogy valami felrobban bennem. Kinyitom a szemem és a szemébe nézek. Úgy néz rám, mintha nem tudná mit csináljon. Én pontosan tudom. Megfogom a tarkójánál fogva és a számra húzom.

Jad

Taylor olyan ártatlan. Amikor elhúzom az ajkamat az ajkáról, kérlelve néz rám, hogy folytassam. A tarkómnál fogva húz a szájára ami feltüzel. Végigsimítom a nyelvemmel az ajkát, amitől halkan felnyög. Ez az apró nyögés teljesen beindít. Ha tehetném itt a kanapén magamévá tenném, de Taylor túlságosan értékes ahhoz, hogy itt csináljuk. Miközben csókolozunk azon jár az eszem, hogy amikor kijózanodik biztosan ellök magától és a csókot a piára fogja fogni. Megmarkolja a vállamat amikor a kezemmel a derekát kezdem el cirógatni. Megint felnyög. Vajon a pasija is ilyeneket vált ki belőle? Elhúzódok tőle, hogy lássam a szemét. Azokat a gyönyörű szemeket. Taylor durcásan nyüszít egyet majd kinyítja a szemét.
-Miért hagytad abba?-kérdezi én pedig elmosolyodom. Az ujjaim közé csavarom az egyik barna tincsét és szemébe nézek.
-Szereted őt?-kérdezem tőle miközben a hajával játszom. A vállamon megmered a keze majd még erősebben szorítja. Megint az ajkára húz és megcsókol de elhúzódom.
-Szereted őt?!-kérdezem erőteljesebben. Taylor kinyitja a szemét és könnyek szöknek a szemébe. Elfordítja a fejét és a konyhát nézi. Az álla alá nyúlok és magam felé fordítom.
-Szereted őt?-kérdezem harmadszorra. Az első könnycsepp legördül de még azelőtt elkapom hogy a pólójára eshessen. Megcsókolom az állát, ahol a könnycsepp volt. Már nem akarom hallani a válaszát, a számat az övére nyomom és kizárok a fejemből mindent. Csak én és Taylor, a többi most nem számít.