Szerelmi Háromszög

11

Jad

Suli után egyenesen hazamentem. Seth és Jer mondták, hogy menjek el velük valami telepre de nem mentem bele. Így is már épp elég szarban benne voltam már, nem kellett még több. Végül abban egyeztünk meg, hogy este Jeremyéknél ülünk össze. Leállítottam a motrom és a bukósisakomat a kormányra helyeztem. Beletúrtam a hajamba és kócos tincseim mögül kémleltem a házunkat. Amióta anya meghalt, minden ugyanúgy maradt akár bent, akár kint. Apa csak néhány képett szedett le a folyósók faláról és inkább a hálószobájába rakta őket. A húgom Emily, talán ő az akit ez a legmélyebben érintett meg. Anya rákos volt, és amikor már a végstádiumban járt én már akkor felkészültem a legrosszabbakra. Tavaly januárban diagnoztizáltak nála agydaganatot és decemberben meghalt. Azaz pontosan még 11 hónapot töltött velünk és küzdött. Az orvosok azt mondták neki, hogy 6 hónapnál nincs több de anya erős nő volt. Volt. Most november van, szóval már 11 hónapja történt minden. A tavalyi karácsonyunk szörnyű volt. Apa nem vett fát mert tisztességtelennek tartotta, hogy ünnepeljünk anya halála után. Nem járta be a házat fenyőillat. Nem áradt szét a házban finom sült csirke illat, mert anya már nem volt és az ő csirkéje mindig illatozott. Anya helyett Martha lett aki tényleg igyekezett, de a karácsonyi menü érintetlen maradt. Marthát apám vette fel házvezetőnőnek és másodállásba pótanyának. Emily a szobájában sírdogált és egyfolytában a Last Christmas-t hallgatta, ami anya kedvenc karácsonyi dala volt. Apa szintén a szobájába zárkózva dolgozott vagy anya képeit nézte. Én pedig kijártam éjjel otthonról vagy a parkba mentem füvezni vagy a sínekhez. Anya ha látta is, hogy mi lett velünk, ahogyan eltávolodtunk egymástól biztosan megszakadt volna a szíve. Januárban Martha törte meg a jeget amikor elmondta apának, hogy milyen szörnyű apa mert mindannyiunkra ráerőszakolja a gyászt. Részben igaza volt, hiszen Martha is átérezte mert özvegy.

-Baj van?-kérdezte apa. Akkor eszméltem föl, hogy percek óta bámulom a házunkat.
-Nincs-felcsaptam a hátizsákomat a hátamra és a bejárati ajtó felé ballagtam. Apa még kettőt dudált aztán elhajtott. Bementem, lerugtam a cipőmet és a táskámat is mellé hajítottam. Hallottam, hogy Martha ügyködik valamin a konyhában ezért megpróbáltam gyorsan felosonni a szobámba mert ma nem volt kedvem Martha anyáskodásához. Félre ne érsetek, én bírom Marthát meg minden...de néha eléggé túlbuzgó amikor rólam és a tinédzserkorrol van szó.
-Kedveském!-szólított meg Martha a konyhábol. Hiába, Martha tapasztalt és még a legkisebb neszt is meghallja.-Irányt tévesztettél!-ahhoz képest hogy Martha nálam másfél fejjel alacsonyabb, az arca tekintélyt parancsoló. Mire feleszméltem már előttem állt és a husi ujját rám szegezte.-Beszélnünk kell...
-Bajban vagyok?-húztam fel a szemöldököm. Martha a nappali felé invitált. Leültem a bőrkanapéra és ő is leült, azonnal felém fordult.
-Tudom, hogy nem vagyok az édesanyád...és azzal is tisztában vagyok, hogy elmúltam 50...-nem értem. Lehet Marthánál beállt ez a menopauza amiről a biosztanár is beszélt.-De szerintem jogom van beleszólni az életedbe...-biccentettem, hogy folytassa.-Jad, ezt találtam a szobádban-előhúzott egy kis tasakot a zsebéből. Talált, süllyedt. Martha megtalálta a füvemet. Még mielőtt bárki megláthatta volna kikaptam a kezéből és zsebembe dugtam.
-Martha! Megkértelek, hogy ne kutakodj a dolgaim között!
-Én csak a zoknijaidat raktam be a szekrényedbe. És ne beszélj velem ilyen fennhangon, fiatalember!
-Ez az én életem, jó? Azt csinálok vele amit akarok! És úgy baszom el, ahogy ÉN akarom!-már szinte üvöltöttem Martha arcába de úgylátszik nem lepte meg.
-Ha magadra nem is gondolsz...gondolj a kis Emilyre! Mit fog rólad gondolni, amikor kiderül hogy titokba füvezel?
-Nem fogja senki se megtudni. Mert-az egyik ujjamat határozottan Martha felé irányítottam-Kussolsz mindenről!-Martha mély levegőt vett és már azt hittem hogy elsírja magát de ahelyett felállt, kihúzta magát és szúrosan a szemembe nézett.
-Te, kisfiam, azt hiszed hogy én is az egyik "haverod" vagyok akinek úgy parancsolgathatsz, ahogyan csak a kedved telik...De hadd világosítsalak fel Jad Risk...Ha édesanyád látná, hogy mi lett veled. Füvezel, éjszaka kijársz és reggel jössz csak haza ki tudja miket csinálsz még...és mivel apád és anyád helyett is én döntök...1 hónap szobafogság!-nem bírtam, hangosan felnevettem. Martha szobafogsággal próbál fenyegetni? Anya sose rakott se engem se Emilyt szobafogságba, mert nem érdemeltük ki. Apa meg folyton dolgozott ezért azt se tudta mi van velünk.-És elmondom apádnak!
-Martha...kérem...ezt maga se gondolja komolyan, hogy rám még hat ez a szobafogság-dolog.
-Most hatni fog, és majd meglátom apád mit szól a kis füves dolgaidhoz.
-Pff....ribanc-mormoltam a szám alatt de úgylátszik nem voltam elég halk. Martha megfordult és lekevert nekem egy jókora pofont. Alábecsűltem.-Az ebéded a hütőben van!-mintha ez az egész beszélgetés megse történt volna, Martha dudorászva lement az alagsorba. Beleütöttem a falba ököllel. Apám kifog nyírni. Elkellett húznom itthonról, de minél hamarabb.