Szerelmi Háromszög

8.

'Megmostam az arcom és kicsit megigazítottam a hajam. Kopogtak az ajtón.
-Szabad.-szipogtam. Kinyílt az ajtó és ott állt.'

-Minden oké?-nézett fel rám. Nem néztem rá. A tükörképemre szegeztem a tekintetemet. Közelebb lépett hozzám de én hátrálni kezdtem.
-Hagyj békén!-fájóan jöttek ki a szavak a számból. Kinyomultam mögötte az és becsaptam a női ajtaját. Többen is felém fordultak de a nyelvi előadóterem ajtajáig megsem álltam.

-Feszültnek látszol.-mondta Justin amikor beszálltam mellé a kocsiba. Feszült is voltam. Jad tehett mindenről.
-Nem-nem.-kamuztam-Minden oké.-magamra erőltettem egy hamis mosolyt.
Az úton Justin nem igazán kezdeményezett beszélgetést, aminek kimondottan örültem is. Laza fehér felső és terepmintás nadrág volt rajta. Vezetés közben néhányszor rámnézett, de ezekből a lopott pillantásokból is érezni lehetett, hogy aggódik értem.

-Hé.-tettem rá a kezem a combjára. Felém fordult és arcába hullottak a szőkésbarna tincsei.-Jól vagyok.-mondtam rekedten.
-Nem úgy nézel ki.-még mindig engem nézett. Imádtam azokat a tincseket amik a világoskék szemébe hullottak. Teljesen más látványt nyújtott mint Jad. Neki feketés haja volt és sötét, Justin pedig teljesen az ellentéte. Ég és Föld különbsége volt ez a két srác. Bekanyarodtunk a könyvtárhoz vezető útra. Justin beparkolt két autó közé, én a biztonsági övemet kapcsoltam ki amikor Justin felemelte a fejem és arra kötelezett, hogy a szemébe nézzek.-Azzal a hülye- erőszakos-idióta sráccal kapcsolatos?-talált.süllyedt. Habozni akartam de Justin még mindig erősen fogta az arcomat-Nekem elmondhatod.
-Csak...-nem tudtam mit mondjak, nem akartam hazudni-Anya és apa.-tényleg hiányoztak a szüleim.
-Mi van velük?-Justin köztem és az út között kapkodta a tekintetét.
-Hiányoznak.-böktem ki. Tudom, sokan lettek volna a helyemben, hogy a szüleim alig vannak otthon és így kissebb szabadságot élvezhettem. De minden lánynak szüksége van egy anyukára, akivel beszélgethet mindenről.
-Jajj, kicsim!-ölelt magához Justin. Teljesen a kidolgozott mellkasának nyomodtam. Visszaöleltem őt, jól esett. Jól esett érezni, hogy aggódik értem.

Justinnal másfél órát kóvályogtunk a könyvtárban. Neki kellett az egyetemi előkészítőre egy olasz-magyar szótár és egy enciklopédia. Nekem pedig világtörténelemre egy atlasz meg irodalomra egy verseskötet. Hazafelé autókáztunk amikor leállítot egy rendőr minket, mert baleset történt a főúton. Elmondta, hogy több órába is telhet ameddig eltakarítják az autó roncsait. Egy mentő viharzott el mellettünk, beleborzongtam már a kórháznak a gondolatába is.
-Nos, akkor itt ragadtunk pár órára, kettesben.-mosolygott rám kedvesen Justin. Egyik kezét a combomon pihentette a másikkal pedig a telefonját nyomkodta.
-Ma nem dolgozol?
-Hétfő este nem igazán jár senki a bárba. Kivéve akik veszélyesen élnek.-amikor mosolygott megjelentek az arcán a kis gödröcskéi. Egy autó állt meg mellettünk a lassítósávban és dudálni kezdtem. Lehúztam az ablakom és egy fedetlen Cabrioból könyökölt ki egy csapat lány.
-Szia, Justin!-olyan tipikus szőke ribinek nézett ki. Mellette még egy másik barna ült és hátul még két szőke. Justin említésére az egyik kicsit lejjebb húzta a dekoltázsát. Justin átmászott rajtam és kikönyökölt az ablakon.
-Melissa!-mosolygott rá kedvesen Justin. Az előbb említett Melissa szája és nagy mosolyra gördült és a háta mögé dobta szőke fürtjeit.
-Épp a pubba indultunk...de így hogy te nem vagy.-a négy lánynak egyszerre görbült le a mosoly az arcáról.
-Boccs! De ma szerettem volna a barátnőmmel lenni!-Justin gyengedén megpuszilt mire Melissa és társai azonnal rám szegezték a tekintetüket. Úgy néztek ki mintha a szemükön keresztül is azt sugallnák, hogy 'dögölj meg te ribanc'.
-Oh! Hát az cuki!-Melissa rátaposott a gázra, kitette az indexét és felhajtott a másik útra ami a központ felé vezetett.
-Hát ez cuki!-utánoztam Melissát és én is magam mögé dobtam a hajam. Justin nagyot nevetett és közelebb hajolt hozzám.
-Ne is figyelj rájuk!-suttogta. Az ajkai már majdnem az enyémeket súrolták.-Te sokkal több vagy mint egy ilyen hajdobálos picsa.-nagyot nevettem ezen a kijelentésén.-Szeretem amikor nevetsz. Sőt...-húzódott kicsit hátrébb tőlem-Szexi vagy amikor mosolyogsz.-mutatott rám én meg éreztem, hogy elvörösik az arcom.-És amikor zavarba hozlak...kifejezhetetlen érzés!-megint közel hajolt hozzám és amikor megszólalt a szája az enyémet súrolta-De szeretném ha jobban megismernénk egymást és nem csak egy ilyen elfuserált kapcsolat lenne! Szóval, ezentúl lassabban fogunk haladni, pont olyan tempóban amilyenben te szeretnél!-a szája megint nagy mosolyra húzódott. Felemeltem a kezem és megsimítottam az arcát, helyenként éreztem a borostáit.
-Jó.-mosolyogtam vissza rá.