Szerelmi Háromszög

15

Taylor

Kinyitom a szemem. Az elején még homályos a látásom de lassacskán kitisztul. Nagyokat pislogok és hunyorítok amikor a fény utat tőr a retinámba. Mocorogni kezdek de valami nehéz van a mellkasomon. Felemelem a fejem és észre veszem hogy az a valami Jad Risk aki legmélyebb álmát alussza rajtam. Olyan nyugodtan alszik, hogy röstellem felrázni ezért inkább a hátára teszem a kezem és lassú mozdulatokkal végighúzom az ujjamat a gerince vonalán. Olyan ösztönösen jön a mozdulat, hogy időm sincs meggondolni. Hallgatom az egyenletes szuszogását ami az enyémhez igazodik. Ezt a csodás pillantot a farzsebemben rezgő telefonom zavarja meg. Felsóhajtok és elveszem a kezem Jad hátáról. Óvatosan, hogy ne ébresszem fel kihalászom a telefonomat és megnyitom az üzeneteket. Egy rakat jött Justintól.

Hol vagy?
Mi van veled?
Taylor, válaszolj!
Kérlek!
Nagyon aggódom! És anyukád is
Kicsim

-A pincér srác?-mormolta Jad majd' a szívrohamot hozva rám. Lezárom a mobilt és válaszra nyitnám a számat amikor közbevág.-Haza viszlek.-feltápászkodik rólam majd undort ábrázoló grimaszt vág.
-Mi lesz a levéllel?-állok fel én is és utána sietek a konyhába. Megőrjít a folytonos hangulatingadozása.
-Majd én elintézem-mondja mérgesen. A hátára kapja a bőrdzsekijét majd leakasztja a kulcsot a többi mellől.
-De ez engem is ugyanannyira érint mint téged, Jad!-a háta megfeszül amikor tiltakozni kezdek és megtorpan. Mély levegőt vesz majd szembe fordul velem. Rám szegezi a mutatóujját.
-Azt mondtam, hogy majd én elintézem!-minden egyes szónál egy lépést tesz felém addig ameddig a falhoz nem szorít. Nyelek egyet majd a szemébe nézek.
-Együtt megoldjuk.-elfordítja a fejét és cinikusan vigyorog. Az állához emelem a kezem és magam felé fordítom a fejét.
-Ne zárkózz így be, Jad!-megfagy köztünk a levegő. Közelebb hajol hozzám, annyira hogy már csak centiméterek választják el az arcunkat.
-Maradj ki ebből, Taylor! Neked Justin mellett a helyed...különben is csak mert most kicsit jól éreztük magunkat, az nem változtat semmin. Csak unatkoztam.-nem jutok levegőhöz. Jad közelsége és a kimondott szavai miatt fulladozni kezdek. Kitérek előle majd a cipőmbe bújok és kimegyek az ajtón. Nem hiszem el amit mondott, nem tudom elhinni. Képtelenség. Neki is éreznie kellett azt amit én éreztem. Utánam jön és a motorjához megyünk. Átadja a sisakját majd gyújtást ad a motorra, ekkor az ablakban megpillantom a fickót a bőrszerkóban. Már szólnék Jadnek, hogy álljon meg de ő teljes gőzzel elhajt a ház elől.

-Taylor! Istenem úgy aggódtam!-ölel át anya a házunk előtt. Mellette Justin áll aki szúros szemmel nézi Jadet.
-Minden rendben anya.-ölelem vissza majd bevezetem a házba. Az ajtóból még hátrapillantok Jadre de ő kerüli a tekintetemet és elviharzik a ház elől. Miután anyát megnyugtattam, hogy minden rendben és nincsenek drogproblémáim, Justinnal az ágyamon ülünk és tévét nézünk. Egymástól jó messze. Épp a teámat szürcsölöm amikor végül megtöri a csendet.
-Egész nap vele voltál?-néz rám kérdőn. Leteszem a teát és felé fordulok.
-Én...
-Elegem van, Taylor! Titkolózol, amikor nem vagyok itt egyfolytában vele lógsz, nem válaszolsz az sms-eimre! Ez így nagyon nem fair érted?! Én szeretlek de kezdek kételkedni, hogy te nem így érzel!-még sosem emelte fel a hangját eddig amikor velem volt, de most jogosan kaptam fejmosást. Justin rátapintott a lényegre. Elkell döntenem, hogy mit akarok. Csak hogy ez így most nem megy, ehhez idő kell.
-Szeretném ha egy kicsit szüneteltetnénk a dolgot kettőnk között, ameddig...-több se kellett neki. Felállt és becsapta a szobám ajtaját.-Justin, várj!-szaladtam le utána a lépcsőn de nem értem utól.-Csak egy kis időt kérek, hogy gondolkodjak!-kiáltottam utána mire megtorpant. Megállt majd a lábtörlőre meredt. Jajj ne! Odasiettem de ekkor már szemben állt velem.
-Ezért kell neked idő?-kérdezte szemrehányóan.-Ezt nem néztem volna ki belőled, Taylor.-a hangjában a sértődöttség a megbántottság íze keveredett. A kezembe nyomta a képet amin a lábtörlőn ülök és Jaddel centiméterek vannak köztünk.
-Justin!-próbáltam elkapni a kezét de elrántotta.-Ez nem az aminek látszik!-bár, kinek akarok hazudni? Nagyon is az aminek látszik.
-Végeztünk.