Love on the ice..❤️

30.rèsz

Ujra Ash szemszöge:
🔞 🔞 🔞 🔞
Az otthon töltött napok nagyin gyorsan elteltek. Apu nem mondott senkinek semmit Adamrôl ès mèg csak nem is kèrdezôsködött.
Olivia bemutatta a szüleinek Scottot. Szerencsètlen sràc tiszta sokkos àllapotba volt a ràkövetkezô dèlutàn. Azt mondta hogy Olivia apja fèlrehívta beszèlgetni de nem mondta el mit beszèptek. Ami biztos hogy azóta Scott alig szólalt meg. Naguon vicces volt. A hazafele úton Adammel vègig versenyeztünk aztàn utkozbe kiderült hogy Olivia ott alszik Scottnàl így Adam hozzànk jött.
Azt az estèt sosem fogom elfelejteni...
Leparkoltuk az autókat a hàz elè majd bementünk.
Èn felmentem a szobàmba àtöltözni míg Adam lennt maradt a nappaliban. Felvettem magamra egy bô pólót meg egy futót. Nem vettem alol melltartót, igy kènyeomesebb.
-Csinàlok valami kajàt-mondtam mikor leèrtem.
-Okè!
Bekapcsoltam a zenèt ès a  hangfalba irànyítottam àt. Gondoltam csinàlok egy csirkès sajtos pennèt. A hozzàvalókat tàncolva szedtem elô. Latin szàmok mentek èn meg csinàltam pàr mozdulatot amit a lànyokkal is szoktunk gyakorolni.
-Tetszik ez a kis magánszàm! - szólalt meg Adam pont a hàtam mögött hàtulról megfogja a csípômet ès szorosan magàhoz hûzott... Úr isten.-Nagyon tetszik- mondta ès tudtam hogy komolyan is gondolja mert èreztem. Odalennt teljesen nekem feszült.
A szàja hamar ràtalàlt a nyakamra mire le is tettem a penne hozzàvalóit.
Szembefordultam vele ès megcsókoltam. Valahogy felültem a munkalapra ès a làbaimmal àt fogtam a derekàt.
-Èz a kaja?
-Ràèr - mondta ès megcsókolt.
Csak anyira szakadtunk el egymàstol hogy legyen idôm levenni a felsôjèt. A kezem vègigfuttatam az izmos hasàn.
-Ez így nem èr! -mondta nekem aztàn mire feleszmèltem volna levette rólam a pólót. De nem volt rajtam melltartó.
-Bssza meg kicsim! Nagyon jol nèzel ki!
Szerintem totàl elvörösödtem de màr nem èrdekelt ugyanis a keze màr az egyik mellemen volt míg a szàjàval a màsikat kènyeztette. Halk nyögèst hallattam. A mellemtôl egyre lennebb haladt. Vègigcsókolta a hasamat majd megàllt egy kicsit a futóm szèllènèl. Àtkarolta a derekam az egyik karjàval majd a màsikkal gyorsan lehúzta a nadràgom ès azzal együtt a bugyim is.
A csókokat onnan folytatta ahol az előbb abbahagyta. Hàtrafektetett az asztalon ahol nemrèg mèg a vacsit kèszítettem. A köldökömnèl egy kicsit elidôzött aztàm mèg lennebb ment. Sokkal lennebb.
Mèlyen felsóhalytottam amikor a szàlya ràm tapadt ott lent. A nyelvèvel kènyeztetett.
Hamarosan màr az ujja is bennem volt. Elôször egy majd kettô.
A nevèt kiàltottam amikor hullàmokban szètàradt bennem a gyönyör.
Felültem majd megcsókoltam. Közben lehúztam a zibzàrat a nadràgjàn majd le is toltam azt. Valahogyan csak viszonoznom kell neki ezt a gyõnyört.
Elôször csak a boxerèbe nyultam be ès  ugy kènyeztettem aztàn letèrdeltem elè.
-Ash mit csin...
Nem tudta befelyezni a mondatot mert ekkor a boxertôl is megszabadítottam., ès szàmba vettem fèrfiassàgàt.
-Basszus! - nyögte miközben a kezèt ovatosan a tarkomra tette.
Nyelvemmel többször is vègigsimítottam teljes hosszàn majd a hegyènèl kis köröket írtam le.
Amiutàn ô is elèrt a csúcsra az àllam alà nyúlt ès igy kesztetett arra hogy felàlljak.
-Csodàs vagy.
Erre csak megcsókoltam
Egyre hevesebb csók lett. Adam felemelt èn meg àtkulcsoltam a derekàt làbaimmal. Így mentünk fel a lèpcsôn egèszen a szobàmig. Eszmèletlen volt ahogy vègig èèreztem a merevedèsèt a fenekemnèl.
Amikor felèrtünk ledobott az àgyra majd lassan ràmnehezedett, a kèt combom közè.
-Mit szeretnèl? - kèrdezte rekedtes hangon.
-Tèged. - suttogtam.
-Màr ugyis a tièd vagyok..
A szivem dobott egy hàtraszaltót majd mèg kèt cigànykereket.
-Teljesen akarlak.
-Biztos vagy benne? - kerdezte - ès öö.. szedsz tablettàt?
-Igen ès igen.
Nem is kellett több. Egy hatàrozott lökèssel belèm hatolt. Nem voltam màr szűz de azèrt nem is voltam olyan sok pasival. Annyira feszített belülrôl.
-Annyira szoros vagy kicsim.
Egy ideig csak hagyta hogy mindketten megszokjuk a helyzetet aztàn lassan ki be kezdett mozogni bennem.
Egyre gyorsabban közeledtem a csúcs felè. Miközben csípôjèvel egyre gyorsabb tempót diktàlt a szàjàval a mellemet kènyeztette.
Szinte ugyanakkor mentünk el.
-Jol vagy? - kerdezte mikor màr a takaró alatt feküdtünk kis kifli-nagy kifli pózban ès àtölelte a derekam.
-Nagyon jól. De sosem fogok többè normàlisan tekinteni a konyhapultra.
Hangisan fèrfiasan felkacagott.
Adott mèg egy puszit a nyakamra aztàm mind a ketten elaludtunk.
Ez az este utàn ràdöbbentem menthetetlenül kezdek beleesni.