Love on the ice..❤️

13.rész

Hol vagyok? Még nem nyitottam ki a szemem csak tapogatózok. Valami kemény és meleg dolgon fekszek, hason. Továbbá mintha oda lennék kötve ehez a valamihez. Gondolkodni kezdek és a homlokamat ráncolom. Basszus. Eszembe jutott a tegnap este Adammel. Lassan kinyitom a szemem. A szívem majd megáll amikor rájövök, hogy Adamen fekszek. Rajta. És az ő kezei "láncoknak" oda a kemény mellkasához. Ő meg alszik. El sem tudom képzelni hogy jöhetett ki ez a pozíció vagy hogy hogy nem vette észre.
Olyan jól néz ki. Amikor alszik nem látszik rajta hogy idősebb lenne nálam akár egy perccel is. Bámulom mit egy elmebeteg. Lassan megpróbálok kibújni szorítása alól. Félig meddíg sikerül is de aztán megmozdul.
-Hova méssz? -kérdezi álmos rekedtes hangján.
-Sehova. Igazából csak nem akartalak agyonnyomni.-kacagok halkan.
-Nyugi nem fogsz-mosolyog rám-kb hajnali 4 óta ìgy fekszel.
-Jaaj bocsi! Nem tudom hogy jött össze ez a pozíció.
-Én sem de nekem tetszik.-mondja majd puszit ad a homlokama.
-Dasy hol van?-még én is álmos vagyok egy kicsit.
-Reggelre mindíg lemegy de ha gondolod felhívhatod.
-Akkor jövünk mindjárt csak megkeresem.
-Oké.
Lementem a konyhába de Dasy nem volt ott. Gondoltam ha már itt vagyok csinálok kávét. Adamnek egy latte machiatot csináltam magamnak meg egy csappuccino italianot.
Közben kinéztem az ablakon de a kutya ott sem volt.
Megyek felfelé a képcsőn Adam hangját hallom.
-Jókislány vagy! Hol voltál?
Amikor odaérnek az ajtóhoz látom hogy Dasyt simogatja az ágyon. Megállok az ajtófélfánál. Olyan cukik.
-Te csináltál kávét?-néz rám. Még Mindíg bugyiba meg a felsőjében vagyok.
-Te meg megkaptad ezt a kis szemfényvesztőt?
Odamegyek és odaadom a kávéját.
-köszi!
A sajátomat leteszem az éjjeli szekrényre.
-Gyere ide Dasy! -Odajön hozzám. Én az ágyon térdelek ő meg a Mancsával próbál le nyomni az ágyra.-Szia kislány!-megpuszilom a fejét.
-Hé! Mi lenne ha velem is ennyit foglalkoznál mint vele?- kérdi Adam féltékenységet tettetve.
-Veled is foglalkozok..De miért is? Igazából csak ismerősök vagyunk akik néha csókolóznak és most együtt aludtunk nem?-kérdezem és boci szemekkel a szemébe nézek.
Odahajol hozzám és a kezét az arcomra teszi.
-Igen..Egyelőre. Még próbálom visszafogni magam.
-De miért?
Válaszra nyitotta a száját amikor a lenti bejárati ajtó nyílása hallatszik és valaki felkiabál.
-Adam hol vagy?
-Basszus ez Elle.-suttogom neki.
-Nem azért de el kellene bujjál valahova.-mondja ugyanúgy suttogva Adam.
-Tudom.Egyetértek. De hova?
-A szekrénybe!
-Adam itthon vagy?-hallatszik megint Elle hangja.
-Fennt vagyok!-kiabál vissza.
-A szekrénybe? Mint valami rossz szerető?
Sajnálkozó tekintettel néz rám aztán nyitja a szekrényajtót. Bemegyek és próbálok csendben maradni.
Elle magérkezik és megöleli a fiát!
Én a szekrényből hallgatózok és kifelé nézek a kis nyíláson.
-Szia szívem hogy vagy?
-Szia anya jól vagyok csak kicsit fáradt.
-Tegnap buliztál?
-Neem itthon voltam és filmet néztem Scottal meg Dasyvel.
Basszus hogy tud hazudni. Jesszusom! A ruháim kint maradtak az ágy mellett!
Szerencsére Adam is észreveszi és berúgja az ágy alá.
-Ne menjünk le?-kérdezi Adam az anjától, aki már leült az ágyra.
-Hát le is mehetünk.
Felállnak és indulnak lefelé de ekkor nem bírom tivább és tüsszentek egyet. Egy kabát mostanig csiklandozta az orrom.
-Ez meg mi volt? -Kérdezi Elle.
-Csak Dasy szerintem megfázott.
-Dehát a szekrényből jött a hang.
Dasy ugat és szaglászni kezd a szekrény körül majd odamegy az ágyhoz és kihúzza alóla a ruháimat. Basszus az az okos kis dög.
....